Szavaidba Szeretve (BEFEJEZETT)

21.rész

Még volt fél órám a beszállásig, úgyhogy vettem egy újságot. Gondolkoztam írjak-e Shawnnak, de arra jutottam hogy majd ő ír.

Mikor felszálltam a gépre, repülőüzemmódba állítottam telefonom, és hátradőltem. 1,5 órás út lesz.

Elkezdtem zenét hallgatni, csak arra nem gondoltam, hogy nagy szerelembe esésemben, kitöröltem egy csomó számot, és 80%-ot Shawn dalai foglaltak el.

××××××

Egy a reptérhez közeli kávézóban ittam üdítőt, és ettem egy süteményt. Amit anyu csomagolt a repülőn megettem, utána aludtam, úgyhogy megint éhes lettem.

Még van 1 órám, úgyhogy elmegyek az étteremhez, és ott felhívom anyut. Leintettem egy taxit, amivel kb. fél órát utaztam.

Gyönyörű étterem, egy csodaszép környéken. Hatalmas üvegablakai voltak, melyek bevilágították a belső teret.

Volt előtte pár pad, amiken helyet is foglaltam. Még volt jó fél órám, azt végig dumáljuk anyuval.

-Szia kicsim, na megérkeztél? - vette fel anyu azonnal.
-Szia..igen. Már itt vagyok az étterem előtt.
-Hányra is kell bemenned?
-12-re.
-Na és milyen? - kérdezte anyu izgatottan.
-Gyönyörű. Máris imádom. Remélem felvesznek, mert ha nem mehetek apuval az irodába - mondtam unottan.
-Biztosan felvesznek drágám. Csak bízz magadban, legyél magabiztos mint mindig.
-Köszi anyu.
-Most mennem kell drágám. Apáddal indulunk a tornára.
-Jól van, szia.
-Szeretlek kicsim.
-Én is - mondtam, és kinyomtam.

Ahogy leraktam, egy fiatal nő állt meg előttem.

-Szia - mosolygott rám. -Ne haragudj, nem akartam hallgatózni, de nem te vagy Jasmine... - pillantott kezében tartott noteszára. -..Walker? Én Claire Newton vagyok.
-Heló, öhm de én vagyok - álltam fel, és kezet ráztam vele.
-Akkor talán menjünk be, az irodában mindent megbeszélhetünk.

Bementünk az étterembe, ahol szinte körül sem tudtam nézni, úgy száguldott előttem.

A pult mögött bementünk egy ajtón, ami a raktárhoz vezetett, de ott nem mentünk tovább a raklapokon levő árukhoz, hanem lefordultunk balra, ahol egy ajtó volt.

Ott is bementünk. Tipikus iroda volt. Egy asztal, az asztal mögött egy szék, előtte kettő szék. Laptop rajta, iratok.  A falnál polc, mely tele volt különböző színű mappával.

-Ülj le! - mutatott a székre, miközben ő is leült. -Nos, mesélj kérlek magadról.
-Torontóban élek a szüleimmel, és a húgommal. 18 éves vagyok. Csak érettségim van, de gyorsan tanulok, és úgy érzem menne nekem a pincérkedés.
-Ezt én értem, de szerintem te is tudod hogy nem véletlenül tanulják ezt a szakmát. Elég nehéz, megterhelő. De ettől függetlenül meg tudunk egyezni. 20.-áig tanítgat téged itt valaki akit majd én kiválasztok, és meglátjuk mi lesz. Ha sikerül, hivatalosan is itt dolgozol, ha nem..hát nem - nevetett. -Ma van december negyedike, és huszadikától, mindenki szabadságra mehet. Szóval ez a hónapod lesz hogy mindent megtanulj. Majd aki tanít megmondja mikor kezditek.
-Lenne egy kérdésem.
-Hallgatlak.
-Szóval, mivel Torontóban él a családom, lenne rá lehetőség, hogy minden hónapban egyszer 2-3 napra haza menjek látogatóba?
-Persze, megoldható - mosolygott bíztatóan. -Gyere, megmutatom ki fog téged tanítani - állt fel, és kimentünk a pulthoz. -Aaron! - kiáltott az egyik asztalhoz. Én csak kapkodtam a fejem ki lehet az a Aaron..
-Igen főnök? - jött vigyorogva oda.

Sötét, hátra nyalt haja volt. Sötétbarna szeme, mint nekem. Nagyon sármos, kedves az arca. Nálam magasabb volt, olyan Shawn fajta. Nem tudtam nem észrevenni, hogy miközben Claire magyarázott neki rólam, nagyon látványosan flörtölt velem.