Kacey-nek annyira jól sikerült szenteste a fellépése, hogy egy zene iskola felkérte őt, hogy jelentkezzen át abba az iskolába, mert látják rajta hogy még sokra viheti. Természetesen mi kiugrottunk a bőrünkből, és boldogan gratuláltunk neki, míg ő nem volt biztos abban, hogy szeretne menni. Mondtuk neki, hogy mellette állunk, és hogy van ideje még dönteni, mert január közepétől szeretnék ha átjelentkezne.
December 20.-án jöttünk haza mindketten Shawnnal, és január 5.-ig itt is maradunk Torontóban. Shawnéknál gyűltünk össze mindannyian, akiket meghívtunk karácsonyozni, köztük Andrewt, Jake-t, Cameront, Josiah-t csak ők hotelban szállnak meg.
Hailey is jött volna Justinnal, de mivel összeházasodtak idő közben, és igazából Shawn és Justin valamiért nem szimpatizál egymással, így lemondtuk sajnos az egészet. Aaronnak úgy tűnik lett október óta egy komolynak mondható kapcsolata, úgyhogy ő és a barátnője New Yorkban ünnepelnek.
Shawnnal megbeszéltük, hogy holnap nála adjuk oda egymásnak az ajándékot, mert szeretné, ha csak mi ketten lennénk. Az én ajándékom neki nem lett túl kreatív, de azért remélem tetszeni fog neki. Egy 20×40 cm-es képkeretben kb. 15 db közös képünk van, de nem csak úgy belerakosgatva sorban, hanem egész nagy méretben, ahhoz képest hogy 15 fénykép, szív alakban helyezkedik el, és a szív körül meg benne is szavak helyezkednek el. Köztük ott van a találkozásunk dátuma. Liyah ajàndéka óta (amit egyébként a faljára rakott ki), rá vagyok nagyon kattanva a fényképes ajándékokra úgyhogy most is az hozta az ihletet december 18.-án, amikor nézegettem a képeinket.
A családi vacsora, ami most bővült pár személlyel, isteni volt, viszont úgy érzem hogy januárban kétszer annyit járhatok kondizni, mert ez a kaja mennyiség tuti látszódni fog rajtam, amit Dave nem hiszem hogy nagyon akar látni, vagy akár Natalie. Mindenki szétpukkadva ült le a kanapéra egy pohár vörösborral a kezében, és jókat nevettek a Reszkessetek betörőn, ami december 24.-én kihagyhatatlan. Én speciel a szőnyegen ültem Liyah-val, és vele beszélgettem halkan.
Anyuék a film után haza mentek, viszont igazán kár volt, mert mikor már Jake és Cameron nem bírt magával, elhúzták az összes sötétítő függönyt, nem mintha nem lett volna így is sötét, és rácsatlakozva a hangszóróra indítottak el egy számomra ismeretlen zenét, és elkezdtek nekem táncolni. Előtte még valahonnan Shawn előszedett egy kisebb falra szerelhető diszkógömböt. Mindegyik fiú elég fura mozdulatokkal próbált nevetettni, de esküszöm a legfurábbak Shawnéi voltak. Tényleg nem hazudik mikor azt mondja hogy nem tud táncolni.
Kellemetlenül éreztem magam, hogy egyedül táncolok a fiúkkal, így egy óvatlan pillanatban felsurrantam az emeletre, és leráncigáltam onnan Karent aki húzta magával Manuelt és Aaliyah-t akik pont bújdostak.
Karenben annyira bírom hogy úgy el tud lazulni mint senki más, mintha csak egy tini lenne, akinek se férje, se gyermekei, sem problémái. Manuel a fiúkkal volt, és főleg Shawnt szivatta "táncolás" közben azzal, hogy folyton megrázta a vállát hátulról, majd elbújt Cam mögé, Shawn meg mint egy idióta fordult meg mindig és kereste a "tettest". Aaliyah velem volt, és inkább Manuel húzásain nevetgéltünk mintsem táncoltunk.
Szóval ha valaki látott volna minket, ezt szűrte volna le: Andrew, Jake és Josiah próbálja túlkiabálni a zenét, és közben még táncolnak is. Egy 50-es éveiben járó anyuka önfeledten táncol megszégyenítve a tiniket, ha a mozdulatait nézzük és azt hogy szinte egy másodpercre sem hagyja abba a táncolást. Egy apukát aki táncolni próbáló fiának rángatja folyamatosan vállát, és két fiatalabb lányt akik lassan a földön fetrengve nevetnek helyzeten.
Mivel egy kis alkohol is közrejátszott hogy ilyen jól érezzük magunkat (Liyah-t kivéve), így Cameronéknak maradniuk kellett, mert szinte egyikük sem volt abban az állapotban hogy vezessen.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Szavaidba Szeretve (BEFEJEZETT)
Hayran Kurgu"-Héj - vettem ki a fülhallgatót. -Vigyázhatnál! - néztem a fiúra, aki...Shawn volt. Csak reménykedtem hogy ne ismerjen fel. -Ne haragudj! - szabadkozott, és feltűnően kezdte fürkészni az arcomat. -Nem baj - indultam volna tovább de visszahúzott...