Szavaidba Szeretve (BEFEJEZETT)

51.rész

**Shawn szemszög**

Hajnalban felriadtam és azonnal Jasmine kezét kerestem a sötétben. Itt van. Nem úgy mint az álmomban ahol magára hagyta a világomat örökre és arra bíztatott hogy próbáljak meg mással boldog lenni. Még itt van...

Összekulcsoltam ujjainkat, homlokomot kezére hajtottam és próbáltam elaludni, bár tudtam hogy ez már képtelenség volt. Megint elkezdtem agyalni a helyzetünkön. Újra átgondoltam mindent. Eszembe jutottak a boldog és egyben szomorú perceink. Megint a sírás határán voltam, majd végül hagytam hogy a lassan folyó, forró könnyek elárasszák az arcom.

Bármennyire is törekszem arra hogy elfogadjam ezt az egészet, nem megy. Nem tudom őt egyik pillanatról a másikra csak úgy elengedni, nem tudnék mást érinteni, csókolni, ölelni. Undorral tölt el a gondolat, hogy azok a lányok akiket csak a hírnevem érdekel, keselyűként fognak rám lecsapni a temetés után.

Milyen zenéket fogok írni? Vajon tudok majd színpadra lépni, boldogan énekelni a rajongóimnak, vagy csak simán nevetni? Az üresség szét fogja tiporni a lelkem, már előre érzem. Nem tudnék többet senki iránt így érezni, nem tudnék senkire úgy gondolni ahogy rá...

Szép lassan kezd virradni, így Jasmine angyali arcát már láthatom anélkül, hogy felkapcsolnám a villanyt. Kétség kívűl a leggyönyörűbb teremtés akit valaha láttam. Az utóbbi időkben fogyott, és ezt főleg az arcán lehet jobban észrevenni, hisz' eddig a teste is vékony volt.

Elengedtem óvatosan kezét, majd telefonomért nyúltam ami az éjjeli szekrényén pihent, és sóhajtva elhagytam a kórtermet a büfé fele véve az irányt. Ittam egy erős kávét, utána vettem Jasminnek péksüteményt és narancslevet, majd lassú léptekkel visszamentem hozzá.

Hailey-vel még este beszéltem és bocsánatot kértem tőle a viselkedésemért, hisz' nem érdemelte meg hogy úgy letámadjam. Aaron írt hogy délután 4-re ideérnek biztosan Daviddel és Hailey-vel, Jas szülei pedig hamarosan jönnek, úgyhogy tudok találkozni Andrew-val megbeszélni pár dolgot.

-Hogy vagy szívem? - ölelt át anyu a folyosón.

-Hogy lehetnék...? - sóhajtottam.

-Fiam - veregette meg gyengéden a vállam apu. -Felébredt már?

-Nem, még nem.

-Mész valahova? - kérdezte anyu.

-Andrew-val találkozom, de sietek vissza.

-Jól van. Jasmine szülei jönnek ma?

-Igen, hamarosan ők is itt lesznek - mondtam, mire bólintottak és lassan benyitottak a kórterembe.

********

-Nem hiszem hogy ez lenne most a legjobb, főleg nem a családjának - húzta a száját Andrew ahogy meghallotta a tervem.

-Akkor meg mit csináljak? Nem akarom hogy egy kórházban keljen tőle elbúcsúznom. Pl: Hawaii-ra mindig el akart menni.

-És szerinted a szülei csak úgy engednék hogy elvidd a tőlük? Főleg ebben a helyzetben..

-Segíts nekem Andrew! Ez jár neki..

-Tudom Shawn, de ezt nem teheted meg a családjával és barátaival.

-Megértenék. Ők is a legjobbat akarják neki, így a végére - mondtam halkan a végét. -Vagy akkor jöjjenek ők is.

-Erről először velük kellett volna beszélned.

-Tudom, de most nem nagyon bírnak..

-Mert?

-Mert miattam volt a baleset. Veszekedtünk, és annyira elborult az agyam, hogy egy pillanatra nem néztem az utat...