Szavaidba Szeretve (BEFEJEZETT)

30.rész

Szilveszterkor kibontottuk a karácsonyi ajándékokat, amit egymásnak vettünk. Tőle egy gyönyörű karkötőt kaptam, és az alvós képünket bekereteztetve. A karkötőre ez volt írva: "A végtelenségig szeretlek"

Az ő ajándéka is ugyanúgy tetszett neki, mint nekem, amit tőle kaptam. Azonnal posztolt ki vele képet, amik alá érkeztek sírós fejek, happy-s fejek. Nos, a sírós vagy azt jelentheti, hogy: olyan cukiiiik. Vagy: neeee, csak ezt nee. Kapok folyton üzeneteket rajongóktól, valakitől azt, hogy hagyjam Shawnt, mert nem vagyok neki való. Vagy épp azt hogy: te soha nem teszed őt boldoggá, ribanc! Na talán ez volt az ami legjobban fájt... Valaki meg csak azt írja hogy sok boldogságot, örülök nektek nagyon!

A Január nekem eseménytelenül telt. Semmi érdekes nem volt, sem New Yorkban, sem az étteremben. Aarontól kaptam karácsonyra egy könyvet, aminek az a címe, hogy A szürke 50 árnyalata. Egyelőre nem kezdtem el olvasni, mert a munka, és Shawn miatt még nem tudtam a kezembe venni.

Ebben a hónapban csak 2 napra tudok haza menni, mert valami meglepő dolog folytán, kétszer annyian vannak az étteremben. Claire azt mondta, hogy én miattam jönnek, mert Shawnnal járok, és van is benne valami. Szinte minden második asztalnál fényképet kérnek tőlem, úgyhogy lehet tényleg ezért ekkora a tumultus.

-Szia! - kaptam fel a telefonom.

-Szia drágám! - szólt bele Shawn.

-Mi újság? - sétáltam vissza a pulthoz.

-Gondolkoztam, és szeretném, ha a te családod, az enyémmel vacsorázna, mikor haza jössz. Mit szólsz?

-Oké, majd mondom nekik.

-Elfoglalt vagy, ugye?

-Ami azt illeti igen. Ne haragudj kicsim, de iszonyat sokan vannak. Este hívlak, jó?

-Jól van - sóhajtott. -Szeretlek.

-Én is - mondtam, majd már szaladtam is a hatos asztalhoz, ahol már integetett egy srác. -Heló, mit hozhatok?

Egy hét olyan gyorsan eltelt, hogy mire észbekaptam már a repülőn ültem Torontó felé. Aaron megint hisztizett, de miután közöltem vele, hogy csak 2 napra megyek, megenyhült azonnal.

25 -és 26.-ára megyek, így 27.-én már a reggel 8 órási géppel mennem kell.  Ahogy a repülőn feloldottam telefonom és megpillantottam Shawn arcát enyém mellett, azonnal elmosolyodtam. Délután 3-ra fogok megérkezni, szóval még van bő fél órám.

^^^^^^^

-Szia - ölelt magához mosolyogva Shawn a reptéren.

-Hiányoztál - motyogtam mellkasába.

-Nálam nem jobban - fogta kezei közé arcom, és megcsókolt. -Hogy én hogy vágytam ezekre az ajkakra - átkarolta vállam, és úgy sétáltunk volna ki a reptérről, ha...

-Shawn! Jasmine! Válaszolnátok pár kérdésemre? - állta utunkat gondolom egy újságíró. Hál' Istennek csak ő volt ott.

-Persze - mosolygott Shawn. Jé! Azt hittem elküldi a francba, erre meg tök kedvesen válaszolgat.

-Jasmine, mondd milyen érzés Shawn barátnőjének lenni?

-Csodálatos. Imádom őt nagyon, ő az egyik legfontosabb dolog az életemben. Soha nem ismertem még ilyen jószívű, kedves, jótékony embert.

-Szerinted a távolság ami néha van/lesz köztetek, akadályozhatja a kapcsolatotokat?

-Nem. Biztos hogy nem! Számomra egy kapcsolatban a bizalom a legfontosabb, és én száz százalékosan bízom benne - mondtam, mire Shawn homlokon csókolt.