Szavaidba Szeretve (BEFEJEZETT)

47. rész

Lauren végre haza ment, így Shawn is észrevette hogy én már vagy 2 órája a nappaliban gubbasztok Cameron társaságában, aki egyébként próbált már kisebb-nagyobb sikerrel szórakoztatni is. Liyah azt hitte haragszom rá, hogy Laurennel beszélgetett, de megnyugtattam hogy egyáltalán nem zavart, hisz' ez természetes, régen nagyon jóban voltak.

Nem nagyon akartam Shawnhoz szólni ezek után, ha gyerekesen viselkedem ha nem, de nagyon rosszul esett az, hogy hirtelen megjelent a volt barátnője, és engem figyelmen kívűl hagyva kezdett vele beszélgetni. Teljesen úgy viselkedett velem, mintha észre sem vette volna rajtam hogy mennyire megbántott engem.

Ebben már csak az a legrosszabb hogy Cameronékkal egy időben indulunk el innen, csak mi Shawn lakásához, hogy kettesben odaadhassuk az egymásnak szánt ajándékot. Még egy óra az indulásig. Shawn a kanapén hülyült Cameronékkal a nappaliban, én meg Karennel és Andrew-val beszélgettem a konyhában.

-Nyugalom drágám.

-De Karen, észre sem veszi hogy milyen szarul vagyok miatta.

-Persze, és pont azért mert neki Lauren nem jelent semmit, és úgy van vele, hogy így neked sincs okod a féltékenykedésre.

-Na de én mégis az vagyok.

-Jasmine, Shawn és Lauren csak barátok, és ha miatta komolyabban össze fogtok veszni, hidd el ő is ezt fogja mondani. Shawn mégcsak nem is volt belé szerelmes. De beléd őrülten az, úgyhogy hagyd abba, és amíg együtt lehettek Shawnnal használj ki minden másodpercet - mondta Andrew határozottan.

-Ajh...igazad van, megyek is és beszélek vele - álltam fel az asztaltól, és elindultam a nappali irányába.  -Shawn - álltam meg a fiú előtt.

-Igen? - pillantott fel rám.

-Beszélhetnénk?

-Persze - bólintott, mire én elindultam az emeltre, meg sem állva a szobájáig. -Mit szeretnél?

-Bocsánatot szeretnék kérni - sóhajtottam, és leültem az ágyra.

-Miért is?

-Ma kiborultam teljesen, amiért Lauren jött és teljesen elvette a figyelmedet, de arra viszont nem volt okom, hogy féltékeny legyek. Együtt voltatok, de már csak barátok vagytok, amit el kellett volna hinnem, de annyira nem ment ahogy láttam milyen jól elvoltatok, és...

-Kicsim - vette kezei közé arcom. -Te vagy, és mindig is te leszel az igazi nekem. Nem kell aggódnod Lauren miatt, csak nagyon jó barátom annak ellenére hogy szakítottunk, aminek örülök. És tudod, nálam első a békesség. Rég láttam, és jó volt vele beszélgetni ennyi idő után felszabadultan.

-Köszönöm hogy megerősítetted bennem azt, hogy semmit nem változtat az érzéseiden, hogy megjelent.

-Eszedbe sem kellett volna ilyennek jutnia, butus - ölelt magához.

-Szeretlek nagyon - bújtam mellkasába.

-Én is téged egyetlenem - puszilta meg fejem búbját. -Indulunk, vagy még szeretnél maradni?

-Indulhatunk - mondtam, mire egy csókot nyomott számra, megfogta a kezem, és lementünk.

-Szent a béke srácok? - kérdezte Jake, mi pedig bólintottunk.

-Anyu mi már megyünk - szólt Shawn Karennek, aki odajött minket megölelni, majd mi is elbúcsúzkodtunk a többiektől.

A kocsi haza fele főleg az én nem túl jó hangomtól zengett, miközben az In my blood-ot énekeltem és sok más dalt, amihez még jó hang kéne. Shawn nem mondott semmit, de nem is kellett. Láttam rajta, hogy nem az jár a fejében, hogy gyorsan elvisz a IR-be és leszerződtet, mint énekest. Megszólalt a rádióban a következő dal, ami Ed Sheerantől a Thinking out loud volt, és szokás szerint Shawn túlkiabálva énekelte nekem boldogan. Lassan már kezd ez a dal a mi szerelmünk dalává válni, annyira szeretjük mindketten.