Szavaidba Szeretve (BEFEJEZETT)

45.rész

*Jasmine szemszög*

-Nem vagy éhes?

-Nem, csak rád van szükségem - motyogtam. -Ez az utolsó éjszakánk.

-Nos, mivel már hajnali 4...

-Cssshh - tettem ujjam szájára, mire felnevetett. -Ne rontsd el a pillanatot Shawn.

-Eszemben sincs - puszilta meg fejem búbját.

-Meg akarom próbálni..

-Nem akarom hogy azt hidd, hogy rád erőltetem, én tudok várni!

-Én viszont nem akarok - ahogy kimondtam az utolsó szót, már a hasán ültem, kezeimet pedig feje mellett támasztottam.

-Biztos vagy benne drágám?

-Igen - bólintottam.

-Szedj szét - kiáltotta nevetve és karjait széttárta, mire én is felnevettem. -Eszméletlenül szeretlek - tűrt egy hajtincset fülem mögé, és megfogta arcom.

-Én is téged Shawn, mindennél jobban - mosolyodtam el, és lehajoltam megcsókolni.

Keze derekamra csúszott, és oldalamat kezdte közben simogatni, ami igazán megnyugtató volt. Pólóm aljánál megállt a keze, és elkezdte lassan felhúzni, mire keze érintésébe beleremegtem. Lassan lerakott maga mellé, felém mászott és kezeivel megtámaszkodott fejem mellett.

A pólóm a földön landolt, majd Shawné is. Kínzóan lassan haladtunk, viszont csak azért mert ki akartunk élvezni minden egyes másodpercet, érintést, csókot. A nadrágomat is lehúzta rólam, és hasamtól egészen a nyakamig behintette a bőrömet forró csókjaival. Sóhajtoztam, hajába túrtam, izmos hátát simogattam vagy éppen karmoltam...

Lászódott rajta hogy nagyon be van indulva. Meleg lehellete kényeztette nyakam, miközben vállát hintettem be apró puszikkal. Éreztem alul is ahogy nekem nyomta ágyékát, hogy nem bírja sokáig, és hogy már biztosan ki akar szabadulni "börtönéből" a kis Frank.

******

Lihegve dőltem rá mellkasára, mire ő szintén szaporán véve a levegőt simogatta hátam. Mindig elgondolkodom: hogy lehet vele minden egyes alkalom egyre jobb és jobb? Ez valami természetfeletti különleges képesség vagy csak az hogy tényleg ő Shawn Mendes? Az utóbbi elég valószínűtlen, ahogy az első is, úgyhogy maradtam annál hogy van már gyakorlata benne.

-Min nevetsz? - kérdeztem, mire csak mégjobban nevetett.

-Egy asztmás nem veszi így a levegőt mint te - vihogott.

-Ez nem vicces, kikészítessz! - fordultam el tőle nevetve.

-Tudod hogy csak viccelek drágám - kezdte csókokkal behinteni nyakamat vállamig, majd vissza, mire kiszökött egy jóleső sóhaj a számon. -Tetszik ez a hang - morogta fülembe.

-Azt elhiszem Mendes - kuncogtam.

-Megint a vezetéknevemmel jössz? - harapott nyakamba, mire felnyögtem. -Mmm - csókolta meg a fülem mögötti érzékeny részt.

-Direkt csinálod? Az előbb majdnem levegőhiányban meghaltam...

-Miért, szerinted? - morgott továbbra is fülembe ami már annyira megőrjített hogy átvéve tőle a dominanciát, felülkerekedtem rajta, és elkezdtem nyakát csókolni, egészen fel állkapcsáig. -És te... - markolt fenekembe. -...te direkt csinálod? - nyögött fel, de nem szólaltam meg, csak folytattam amit elkezdtem. -Jézusom, még ő szenved levegőhiányban - simogatta combom oldalát, fel derekamig, közben élvezte tevékenykedésem. Kicsit megszívtam bőrét, ami láthatólag tetszett neki, mert egyáltalán nem ellenkezett.