Szavaidba Szeretve (BEFEJEZETT)

2. rész

Felvettem, és bedőltem az ágyba.

-Igen?

-Szia kicsim! Hogy vagy? - szólt bele Daniel.

-Szia édesem. Hát most lehetnék jobban.. - sóhajtottam.

-Miért mi a baj? Segíthetek?

-Nem hiszem hogy ebben tudsz segíteni. De azért köszi - mosolyodtam el.

-Biztos?

-Persze.

-Akkor jó, de szólj ha van valami!

-Rendben - mosolyodtam el.

-Hiányzol.

-Te is, de holnap látjuk egymást.

-Ja tényleg..holnap elmarad a tanítás.

-Hogyhogy? És erről miért nem tudok? - ültem fel.

-Nem tudom, nekem csak annyit mondtak hogy szóljak. De most mennem kell a boltba, én, mint a nagy háziasszonyok. Most képzelj el egy boltban, ahol abból a termékből 3 fajta van amit vennem kell, és fogalmam sincs melyiket vegyem - nevetett halkan.

-Haha.. - nevettem fel. -Ügyes legyél drágám. Szia.

-Szeretlek, szia.

-Én is téged - mondtam majd letettem.

Szóval holnap nem lesz tanítás. Mit csináljak? Nem akarok tanulni, mert anya úgysem engedné, úgyhogy mással kell elütnöm a napot. Úgy döntöttem még este felhívom Danielt hogy akkor holnap találkozzunk.

Elmegyünk a közeli parkba piknikezni. Már rég tervezünk egy ilyen napot. Miközben ezen gondolkodtam, elkezdtem elpakolni a könyveket, közben youtube-on ment a zene. Egymás után következtek, és voltak olyanok is amiknek az énekese számomra ismeretlen volt.

Amikor az asztalon pakoltam, elindult egy olyan zene ami nagyon megtetszett. A szövege, a dallama, az énekes hangja olyan...nyugtató, és olyan fiatal volt. Mikor már meg akartam nézni mi a neve, akkor jött a következő, és már annyit tekergettem, hogy az egész összekavarodott, ahogy én is.

Ez a pár sor viszont annyira megmaradt:

"I'd drive throught the night Just to be near you baby Heart open, testify Tell me that I'm not crazy."

Mikor Daniellel is találkoztunk, csak ez járt a fejemben. Annyira tetszik.

-Hahó, kicsim - lengette előttem nevetve kezét Daniel.
-Ne haragudj, elbambultam - nevettem én is.
-Rég voltunk már így együtt, hogy tényleg csak egymásra figyelünk - ölelt magához.

Hosszú percekig így ölelkeztünk, és ez már tényleg nagyon hiányzott. Daniel olyan megértő velem mindenben. Pár ilyenfajta találkozót lemondtam a tanulás miatt, de most csak azt akarom hogy egymásra figyeljünk. Picit megfújt a szél, amire megremegtem, de erre Daniel még szorosabban ölelt.

Miután este haza hozott, vettem egy forró fürdőt. Az a dal járt megint a fejemben. Mivel ennyire tetszik, így egy kis részletet beírtam a keresőbe. Na ne.. Shawn Mendes, Mercy című dala?! Jó, ismerős volt a hangja, de hogy ő legyen..ez fura.

Gyorsan telik az idő..már június közepe van, ami egyenlő a folytonos tanulással, nem evéssel, kimerültséggel és még sorolhatnám mivel..

Azóta nem nyaggat Kacey se hogy kísérjem el a koncertre, ami most sokat segít. Nem beszélünk túl sokat max. reggel köszönünk, meg ugyanúgy együtt jövünk haza, de semmi beszéd. Nem olyan szomorú már, de szerintem még mindig rossz, hogy nem mehet a koncertre.