Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

19. fejezet

JONATHAN SZEMSZÖGÉBŐL

- Mennyi? - kérdezem a mellettem álló fiatal fiútól.

A kijelzőre pillant. A kezei kissé remegnek. Látszik rajta, hogy fél az elbukástól.

- Egy pillanat. - gyorsan gépelni kezd. - Meg is van. Szélirány észak-északkelet. Szélsebesség 6 m/sec. - hangzik az információ. - Az épület... - nyomja meg a lézeres távolságmérő gombját, ami egy villanás alatt bemérte az épület fő tartóoszlopának aljára irányított lézersugár alapján a későbbi célpont távolságát.  - 798 méterre van. - újra gépel valamit, majd ismét megszólal.  - Három jobbra, négy fel!

Három kattanást állítok jobbra az irányzékon, hogy a célzással ellensúlyozzam a szél átlal generált eltérítő erőket, és négy vonalkával csavarom feljebb az optikában lévő irányzótüskét, hogy a távolságon ható gravitációs erőt is bekalkuláljam a röppályába.

- Mekkora területet pusztítana el? - fordulok felé.

- Az a bomba méretétől függ. Jelen esetben körülbelül 200 méter a hatótávolság.

Felszisszenek. Túl sok. Nem kockáztathatjuk ennyi ember életét. De nincs más megoldás. Csak így menthetjük meg.

Kezemet felemelve megnyomom a fejemen elhelyezkedő adó-vevő gombját.

- Készüljetek! Kezdődik!

Nagyot sóhajtva meghúzom a rakétavető elsütő billentyűjét, a tartóoszlopot eltalálva pedig hatalmas robajjal omlik le a déli szárny.

***
ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

- Fogd be a pofád, hülye ribanc!

- Ezt rohadtul el fogják bukni! - visítom zokogva.

A válasz csak egy hatalmas pofon volt az arcom bal oldalára.

Scott a sarokban tehetetlenül pityergett, mert a száját leragasztották, így nem tud megszólalni.

A szobában késsel lehetne vágni a feszültséget. El sem hiszem hogy ez történik.

Az ajtó kivágódik, mire az összes jelenlévő odakapja a fejét. Egy ötvenes, 120 kilós pasas lép be, mire Cameron elvigyorodik.

- Ohh, éppen jókor. - felém fordul. - Alison, hadd mutassam be az új gazdádat. Fogadj szót neki. - ezzel egy tűt emel a nyakamhoz, mire ijedtemben összerándulok, Scott pedig még jobban zokogni kezd.

- Várj! - szólal meg a férfi, mire Cameron értetlenül fordul felé. - Itt akarom kipróbálni az árut. - jelenti ki határozottan. Dallas elhűlve néz rá.

- Már megbocsásson, de erről szó sem volt. Én elaltatom, maga meg viszi, ahova akarja. Erről szólt a megállapodás.

- Ugye nem gondolta komolyan, hogy ellenőrizetlen árut veszek meg? És mi van ha hibás? Vagy valamilyen olyan dolog érte, ami miatt már nem használható normálisan.

- Már miért ne lenne normálisan használható? Direkt vigyáztunk rá. Mi csak megtörtük, hogy magának már ne kelljen ezzel vesződnie. Teljesen hibátlan. Magán a sor, hogy megrontsa. -hízeleg Dallas. Szavaitól felfordul a gyomrom, érzem, hogy hamarosan viszont fogom látni az "ebédem".

- Nagyon helyes. Viszont ez nekem nem elég. Rengeteget fizettem érte. Itt akarom kipróbálni.

Cameron megadóan sóhajt. Látszik, hogy a háta közepére sem kívánja ezt a beszélgetést, de végül beadja a derekát. Szerencsétlenségemre.