Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

28. fejezet

Mielőtt belekezdenénk a részbe, először is szeretnék bocsánatot kérni amiatt, hogy eddig nem volt rész. Legfőbb oka természetesen a suli volt (mindenről az tehet) de persze az is közre játszott, hogy habár megvolt az ötlet, nem tudtam hogy hogyan írjam le. Szeptember 5-én at mondtam, hogy a héten (mármint azon a héten) jön a következő rész, de sajnos ez nem így történt, ezért megpróbálok holnapra/holnap utánra egy hasonlóan hosszú résszel jönni. Remélem megértitek és nem öltök meg.

ÉÉÉÉS AKKOR MÁSODIK PONT, AMIT KIEMELNÉK. Emberek, el sem hiszem, de túlléptük a 10K megtekintést. Tegnap, amikor néztem, azt hittem hogy rosszul látok, vagy valami, de nem hittem el. Soha nem gondoltam, hogy ez megtörténhet, amikor feltöltöttem az első pár részt, úgy voltam vele, hogy "úgysem érdekel senkit". És mégis, most itt vagyunk közösen elértük ezt. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik valaha is olvasták a történetemet, és azoknak, akik rendszeresen vote-olnak/kommentelnek. Egy-egy komment nagyon fel tudja dobni a napomat, úgyhogy köszönöm hogy itt vagytok nekem. De most nem hálálkodnék órákig, remélem mindenki érzi, hogy mennyire örülök. Jó olvasást, és remélem nem haragszotok a sok kihagyás miatt...

ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

Még mindig képtelen vagyok elhinni hogy elment. Hogy ezek után csak úgy itt hagyott. Annyi mindenen keresztül mentünk együtt, most mégis képes volt lelépni bármi magyarázat nélkül.

Nagyon egyedül érzem magam. Scott és Kyle elköltöztek, ketten kivettek egy lakást a közelben. Jonathan visszament Texasba, én pedig... Itt maradtam. Egyedül. Üresen. 

Ma állítólag megérkezik az új testőr, aki elmagyaráz mindent, és helyettesíti Shawnt, aki Isten tudja mikor jön vissza, vagy hogy egyáltalán visszajön-e még. 

Csak felnézek a plafonra, és azon elmélkedem hogy " miért?" (I'M LOOKING UP AT THE CEILING, AND I KEEP WONDERING WHYYYYY???) Miért ment el? Vagy ami még fontosabb: Miért nem vitt magával?

A csendet a csengő hangja zavarja meg, mire ijedtemben felülök, és a lendülettől csaknem leesek az ágyról. A fenébe! Ez biztos az új testőr, én meg itt vagyok pizsamában, kócosan, smink nélkül. Amilyen gyorsan csak tudok, kikapok egy farmert meg egy kötött pulcsit a szekrényből és magamra rángatom. Villám sebességgel a fürdőbe rohanok, kétszer áthúzom a fogkefét a fogaimon, aztán egy kis sminket is feldobok, de csak korrektort és szempillaspirált. A szokásos tusvonal most sajnos elmarad, inkább meg sem próbálom meghúzni, mert a sietségtől remeg a kezem. Csekkolom az időt. 2 perc! 2 perc alatt sikerült elkészülnöm. Egy pluszpont nekem. Viszont szerencsétlen ember két perce az ajtóm előtt dekkol. Egy mínusz pont nekem...

Lerohanok a lépcsőn, és majdnem keresztül esek a földön heverő táskában, amit még Shawn hagyott itt véletlenül. Szomorúan nézek az árválkodó tárgyra, majd már kissé lenyugodva, majdnem teljesen rendeződött légzéssel lépek az ajtóhoz. Nagy levegőt veszek, és a kilincsért nyúlok.

- Jónap-.. - amikor megláttam a srácot, elállt a szavam. - ..ot.

Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit mondott:

- Szia?