Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

21. fejezet

ALISON SZEMSZÖGE

- Hogyan találtál rám? - teszem fel azt a kérdést, ami már az ébredésem óta kikívánkozott belőlem. 

- Hát Drágám, rád találni nem volt nehéz. Tudod, meséltem hogy apádnak ennél a diliháznál is volt egy ügye. Csupán az adatbázisból kellett megszerezni a szükséges adatokat, és máris tudtuk hogy hol vagy. A kiszabadításod viszont már nem volt ilyen könnyű. Rengeteg szervezés, éjszakázás, fegyver és ember kellett hozzá. Ráadásul az ügynökség először nem is akarta megadni az engedélyt mondván, túl veszélyes. Jonathan szinte már könyörgött, de végül szabad kezet kaptunk az ügyben. A vezetőség azt mondta, hogy csináljunk amit akarunk, de az összes felelősség a miénk. Ígyhát összeszedtünk pár embert, készítettünk egy gyors, de biztos tervet, és indultunk, amilyen hamar csak tudtunk. Mielőtt Jonathan felrobbantotta a déli szárnyat, mi egy kisebb csapattal betörtünk az északiba. Onnan már nem volt nehéz megtalálni téged, csak észrevétlenül követnünk kellett az étel hordó srácot. A többit meg már tudod. - mondatai egyszerre voltak megnyugtatóak és rémisztőek. Csupán pár nap alatt mindezt elintézték, és több száz ember életét megmentették.

- És... T-Te hogyhogy túlélted? Azt hittem meghaltál. - suttogom, és még a gondolattól is könny szökik a szemembe.

Shawn halkan felnevet. 

- Hát, hogy őszinte legyek, én is azt hittem. De hatalmas mázlim volt. Valaki a környéken meghallotta a lövést, és riasztotta a 911-et. Mire bevittek a kórházba, már eszméletlen voltam, utána pedig 4 órát küzdöttek az életben maradásomért. Rengeteg vért veszítettem, de szerencsére még időben kaptam utánpótlást. Egy ilyen lövés után alap esetben minimum egy hétig bent kellett volna maradnom, de erősebb volt a késztetés hogy megmentselek, ezért megszöktem...

Elhűlve pillantok rá, mire egy vigyorgó fejjel találom szembe magam. 

- Ez komoly??!?! Megléptél a kórházból? Mendes, te nem vagy normális!  - hatalmasat csapok a mellkasára, mire felnevet.

- Ali, ha nem teszem meg, most nem lennél itt. És különben is, tök jól vagyok. A golyót kiszedték belőlem, a sebet fertőtlenítették, innentől már nem lehet bajom.  Nem érdekel az a rakat lelet, kivizsgálás meg mindenféle szar, amit ilyenkor csinálni szoktak. Csak a te épséged érdekel. Az viszont kurvára!

Felnevetek a szóhasználaton. Shawn nem sokszor káromkodik, de ha mégis, arra nyomós oka van. 

- Köszönöm. - húzom még közelebb magamhoz. - Köszönöm, hogy nem mondtál le rólam!

 - Mégis hogy tudnék lemondani arról az emberről, akit a világon a legjobban szeretek? Szeretlek Alison, mindennél és mindenkinél jobban! - suttogja rekedtes hangon. Tudom hogy erős akar maradni, mégis érzem ahogy pár könnycsepp legördül az arcán.

Nagyot sóhajtok, de végül kimondom amit érzek.

- Én is szeretlek Shawn! Mármint úgy igazán. Szerelmes vagyok beléd. - motyogom halkan, érzelmekkel teli hangon. Egyfelől boldog vagyok hogy végre tudja, mit érzek iránta, másfelől pedig félek a választól. Félek attól, hogy ő nem úgy szeret engem, ahogy én őt, és félek az elutasítástól. Attól, hogy ezután talán nem fog rám ugyan úgy tekinteni, vagy eltaszít magától.

Hallgatása miatt nem tudom hogy mit gondoljak. Már éppen elkezdeném kimagyarázni a lehetetlent, mikor a hosszas csönd után megszólal: