Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

24. fejezet

(Nekem ez a videó okozta a halálomat. Hajnali egykor felkeltem az értesítésre, és amikor megláttam ezt a videót, hirtelen azt hittem hogy tényleg meghaltam, és a mennyben ilyen csodálatos dolgok vannak xd)

ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

- Minden rendben? - nézek fel rá aggódva, mikor egy kicsit eltol magától. 

- Persze. Most már minden. - mosolyog le rám őszintén, amitől hatalmas kő esik le a szívemről. - Figyu Ali... - zavartan megvakarja a tarkóját. - Kérhetnék tőled valamit?

Egy pillanatra rossz előérzetem lesz, de figyelmen kívül hagyva ezt bőszen bólogatok.

- Természetesen Shawn. Bármit. Miről van szó? - kérdezem némi izgatottsággal a hangomban.

- Hát... Arról lenne szó, hogy... Szóval nekem itt lakik a családom Torontóban, és évek óta nem láttam őket. Esetleg... Eljönnél velem meglátogatni őket? - kérdésével nagyon meglep. Egyrészt nem értem, hogy miért ilyen feszült ettől, másrészt pedig... Én miért menjek? Mármint oké, hogy a barátnője vagyok, de nem túl gyors ez egy kicsit? Tegnap óta alkotunk egy párt, és máris be akar mutatni a szüleinek? És ha évek óta nem látta őket, akkor nem lenne jobb, ha egyedül menne? Úgyis sok mindent meg kell beszélniük, és ha én ott lennék, csak kínossá tenném a helyzetet, és nem lenne olyan felszabadult a légkör. - Tudod, nem tudnék vissza menni oda egyedül. Kérlek Ali, gyere el velem! - könyörgő tekintettel néz rám. Meglepetten fürkészem az arcát, de nem tudom eldönteni, hogy miért mondta ezt.

- Elmegyek veled Shawn, ha szeretnéd. - mosolygok, majd nyugtatólag végigsimítok borostás állán, és magamhoz húzom egy gyengéd csókra. Lassan, ráérősen csókol vissza, mellkasára helyezett tenyerem alatt pedig érzem, hogy szívverése egyre lassabb lesz, majd végleg lenyugszik, és immár ő is mosolygósan pillant rám. A homlokát az enyémnek dönti, úgy néz farkasszemet velem. 

- Köszönöm Alison! - két kézzel gyengéden megfogja az arcomat, majd egy újabb lágy puszit lehel ajkaimra. - Te vagy a legjobb barátnő a világon!

Felnevetek. 

- Honnan tudod? Nem is volt még barátnőd! - vigyorgok mint a tejbetök, mire durcásan lehajtja a fejét.

- Persze McCarthy, én bókolok neked, te meg cseszd el! - újból felnevetek. - De akkor is te vagy a legjobb barátnő. Nincs még egy ilyen tökéletes lány, mint te. Fogadd el! - duzzog tovább, én pedig szégyenlősen lehajtom a fejem. Nem érdemlem meg őt. Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

- Shawn. - mondom gyengéden, mire megemeli a buksiját, és egyenesen a szemembe néz, amitől megremeg a gyomrom. - Miért én? Annyi sokkal szebb lány van. Okosabbak. Inteligensebbek. Kedvesebbek. Gondoskodóbbak. Mégis miért én állok itt most előtted? 

Hitetlenül pislog.

- Mondd Alison, te nem hallod, hogy miről pofázok? Nekem senki más nem kell! Csak te! Soha többé nem akarlak elveszíteni. Ha tehetném, magamhoz láncolnálak, és mindenhova elrángatnálak, de nem a fogva tartód akarok lenni, hanem az a srác, aki mellett saját akaratodból maradsz. És ha dobni fogsz, akkor tudni fogom hogy az én hibám. - miközben ezeket mondja, végig az íriszeimbe néz. - Érted, hogy miről beszélek? - kómásan bólintok. - Akkor jó. - megkönnyebbülten felsóhajt, majd szoros ölelésbe zár, én pedig még közelebb húzódok hozzá, már ha ez lehetséges. Elérzékenyülten szipogok párat, mire halkan felnevet, de nem teszi szóvá.