Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

12. fejezet

•••

ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

Vagy három tucat gofrit sütöttem már meg (khm.. igen, két fiúval élek, akik együtt annyit esznek mint egy hadsereg), de úgy érzem, még mindig nem elég...

Végül lustaságomból kifolyólag úgy döntök, ha szeretnének még enni, akkor majd csinálnak maguknak, én így is egy órát álltam a gofrisütő mellett...

A kajákat két nagy tányérra osztom szét egyenlően, a csokiöntetet pedig két kisebb tálkába öntöm ki, majd elindulok velük a lépcsőn, feltételezve, hogy mindkét fiú az emeleten kockul a saját szobájában. (Vagyis Scott nyilván az enyémben, ami az övé is addig, míg Shawn nem végez, de ez most mellékes.)

Mivel sehol sem találom őket,  gondoltam Mendes még mindig szerel, Scottot meg majd később megkeresem.
Elindulok lefele a lépcsőn, de ahogy benyitok a szobába, visszahőkölök.
A két srác izzadtan, egymást átölelve áll a helységben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az ajtó nyitódására felkapják a fejüket és szétrebbennek, de hiába, már észrevettem őket...
Rezzenéstelen arccal nézek rájuk.

- Akarom tudni hogy mi volt ez?

- Ömmm. Szerintem nem. - nevet Shawn.

Nagyot sóhajtok, majd felmutatom a kezeimben tartott tányékokat.

- Hoztam nektek gofrit.

Kijelentésemre úgy vetik rá magukat a kajára, mintha két hete nem ettek volna.

A két fiú úgy néz ki mint két gyerek. Mindkét kezükben egy-egy édesség, és hol az egyikbe, hol a másikba harapnak bele, az arcuk pedig össze van kenődve csokival, viszont látszólag nem zavarja őket. A látványra elmosolyodok, de végül nem teszem szóvá.

Scott zsebében megcsörren a telefon, mire vonakodva ugyan, de előveszi. (Mármint a telefont😂)
A képernyőre mered, mire az arca rémültséget tükröz.

- Bo-Bocsánat de ezt most muszáj felvennem. - ezzel kirohan a szobából. Shawnnal összenézünk, de ő csak megvonja a vállát, majd zavartalanul eszik tovább.

Én pedig nyugtalanul fészkelődök a helyemen, mert attól tartok, tudom ki hívta...

•••

SHAWN SZEMSZÖGÉBŐL

Alison mennyei kajákat tud csinálni. Nem tudok betelni velük. És persze Alivel sem. A szemei, a haja, az arca, az illata. Most is befészkelte magát az orromba az a jellegzetes illat, amit áraszt. Nem tudom eldönteni hogy milyen. Talán keverék, vagy esetleg több fajta parfümöt használ, de hihetetlen, és bódító hatása van. Amikor mellette vagyok, egyszerűen elvesztem tőle az eszem, és semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy itt van velem. 
Ez most is így van, és bár az agyam egyik részében villog az a bizonyos vészjelző hogy jelezze, valami baj van, nem tudok foglalkozni ezzel, mert az elmémre köd telepszik a jelenléte miatt...

Itt ül mellettem szótlanul. A keze alig láthatóan remeg, talán a félelemtől, talán az aggodalomtól. Szeretném megnyugtatni, de a torkomon egy hang sem jön ki, a hangszalagjaim felmondták a szolgálatot. Szeretném megölelni, hogy tudja, minden rendben lesz, de a testem nem engedelmeskedik, ezért csak mozdulatlanul ülök tovább... A kezemben még mindig ott a tányér, immár üresen, de mégsem rakom le.
Ezt a csendet alapesetben kínosnak mondanám, viszont most nem erről van szó. Alisonból sugárzik a feszültség, ami izgató, de egyben rémisztő is.
A másodpercek óráknak tűnnek, sőt, az idő szinte megáll.

Egy örökkévalóság, mire az ajtó végre nyílik, és Scott lép be rajta. Alison olyan nagy lendülettel ugrik fel a fotelból hogy csaknem hasra esik, de egy pillanat alatt a lehajtott fejű fiú előtt terem. Aggódva néz, mintha már tudná, mi fog következni. Scott ráemeli a tekintetét, szemeiben könnyek csillognak. Ali gyengéden áltöleli, és ugyan olyan gyengéden elkezdi simogatni a hátát.
Ha Scott nem mesélte volna el a közös múltjukat, most valószínűleg féltékeny lennék erre a figyelmességre, szeretetre és kötődésre, de amióta tudom hogy mennyit jelentenek egymásnak, megkönnyebbültem. Most már tudom, hogy tényleg csak barátok, és Scott nem tudná őt megbántani.

•••
ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

Mikor már úgy érzem, kissé megnyugodott, óvatosan eltolom magamtól, hogy újra a szemébe tudjak nézni. A kezem a mellkasán pihen, hallom az egyenletes szívverését, amitől némileg én is megnyugodok.

- Mi történt? - suttogom az arcát fürkészve. Előre félek a választól.

- Az anyád volt az. - olyan halkan mondja, hogy alig hallom, pedig csak pár centire vagyok tőle. Sejtettem hogy ez lesz, szavai hallatára mégis összetörök. Mit akarhat az a szuka?

- És miért hívott? - próbálok rendesen beszélni, de a hangom így is megremeg.

- Azt nem mondhatom el. Nem akarlak ebbe belekeverni.

-Miii?! Dehát az én anyám!- lepődök meg.

- Nem érdekel Ali! Hidd el, jobb ha nem tudod. Nem keveredhetsz ebbe bele. Most viszont el kell mennem. Nem hagyhatom hogy tönkretegye az életed! - ekkor Shawnhoz fordul, akiről én időközben teljesen megfeledkeztem. - Haver, beszélhetnénk?

- Persze. - ezzel ott hagynak engem a szobában a kérdéseimmel.

•••
SHAWN SZEMSZÖGÉBŐL

Nem értettem ezt az egészet, de most nyugodtnak kell maradnom. Legalább hármunk közül valaki legyen az.

Scott után megyek, és mikor már halló távolságon kívül kerültünk, hirtelen megáll, és szembe fordul velem, majd hadarni kezd:

- Az anyja valahogy tudomást szerzett arról hogy Ali elköltözött, és fenyegetőzni kezdett. Azt mondtam neki hogy nem tudom hol van, de ezt el kell intéznem mielőtt rájön. Alison meghalhat, ha megtudja hol lakik. Innentől el ne mozdulj mellőle! De tényleg ne! Legyél vele mindig! Nappal is, és éjjel is! Aludj vele, mert most nem elég ha a mellette lévő szobába vagy. Ne hagyd egyedül. Nagyon nagyon vigyázz rá, ha bármi gond van, azonnal hívj segítséget! Rajtad múlik az élete. Ne cseszd el!

Sietve a bejárati ajtóhoz rohan, felkapja a cipőét, de még mielőtt kimenne, visszafordul.

- Ja és Shawn! Adj meg neki mindent, amit kér. És viselkedj természetesen. Ezekről nem szabad tudnia! Érted?

- Igenis! - vágom rá, mintha a parancsnokomtól kaptam volna az instrukciókat. De ez most sokkal fontosabb számomra, mint egy főnöktől kapott parancs. Meg kell mentenem őt.

Tudom, tudom, a rész kicsit lapos lett, és sajnálom, de sajnos nem volt túl sok időm..😔😔
Remélem azért így is tetszik, és ígérem legközelebb izgalmasabb lesz😜😜😏😏😏😂❤