Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

22. fejezet

ALISON SZEMSZÖGE

Durcásan megyek le a lépcsőn, viszont a konyhába befordulva hatalmas mosoly szökik az arcomra. Kyle egy virágos köténnyel a derekán főz valamit, míg Jonathan egy széken ülve dobol az ujjaival az asztalon. Meglehetősen éhesnek tűnik. Vigyorogva lépek be a helyiségbe, és megköszörülöm a torkom. Erre mindketten felém kapják a fejüket, majd egyszerre indulnak meg felém, és szoros ölelésbe zárnak. Jonathant nagyon régóta nem láttam, Kyle pedig az elmúlt időszakban bebizonyította bátorságát. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor tudatosul bennem, az összes számomra fontos ember biztonságban van, és együtt várták, hogy felébredjek. A felismeréstől és a belőlük áradó feltétlen szeretettől rám tör a zokogás, mire Jonathan riadtan tol el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Ali, mi történt? Mi a baj? Fáj valamid? Hozzak fájdalomcsillapítót? Mit tudnék tenni érted? - törődésétől csak még jobban zokogni kezdek.

- Ha nem mondod el hogy mi bánt, nem tudunk segíteni, Alison! - Kyle kissé lányosan nyávog, mire könnyes szemmel fordulok felé, és megrázom a fejem.

- Ne-Nem.. Ezek... - hüppögök. - Ezek örömkönnyek. Cs-Csak örülök hogy épségben vagytok.

Megkönnyebbülten sóhajtanak fel, ezt követően Jonathan újból erős karjaiba zár, Kyle pedig követi a példáját. Ekkor lép be a két jómadár a konyhába, és egy "CSOPORTOS ÖLELÉÉÉÉS" kiáltással lerohannak minket. Majdnem összeroppanok az engem szorongató karoktól, de különösebben nem zavar, sőt, amint megérzem a barátom mentolos illatát az orromban, egyből pír szökik orcámra, és szívemet melegség járja át. Kisfiúsan szorít magához, a többieket eltolva mellőlem. Göndör tincsei csiklandozzák a nyakamat, meleg leheletétől libabőrös leszek. Csak most jövök rá, hogy tulajdonképpen mennyire is hiányzott már ez az ölelés, és hogy mióta vágyok már erre. Egy családra. Mert ők a családom.

- Na paszdmeg, oda ég a kaja! - kiált fel Kyle, mire egyszerre nevetünk fel. A virágos kis köténykében a tűzhelyhez rohan, és fintorogva csekkolja a szénné égett..... Fogalmam sincs hogy mit, mert már csak egy fekete maszlagot látok. Csalódottan burítja a kukába az ételnek nem nevezhető valamit, majd felénk fordul. - Választhattok. Csokis, vagy mézes müzlit akartok enni? Én a mézeset ajánlom, mert a csokisba tegnap egy fülbemászó költözött.

Elhúzom a számat. Ez undorító.

- Kössz, én inkább kihagynám. Különben is, nekem hús kell. Jó sok hús. Nincs véletlenül? - kérdezem.

- Háát, tegnap estéről maradt szarvas pörköl.. -

- Ne mondd tovább! Hol van? Hol találom? - vérengző vadként ugrok a hűtőhöz, az ajtaját kinyitva pedig rávetem magam a "zsákmányra". Hiába vagyok lány, néha én is tudok úgy enni, mint egy disznó. Főleg akkor, ha napok óta csak kenyeret ettem. Ehhez inkább nem szólok hozzá...

A többiek röhögve nézik tettem, de inkább ők sem szólnak bele.

- Én a mézes müzlire szavazok, mert úgy látom abból a pörköltből már nem fog jutni nekem. - rikkantja Scott, aztán leveszi a polcról a gabonapelyhet, és bevonul vele a szobájába.

Shawn és Kyle hitetlenkedve néz utána, majd a csokis müzlire vezetik tekintetüket.

- Azt hiszem, nekünk már csak ez maradt. Végülis, ha Bear Grylls meg tudta enni azokat a hernyókat, nekünk sem lehet nagy bajunk egy fülbemászótól... - nyel nagyot Mendes, és az undor kiül a szép pofijára. Erre a kijelentésre Jonathan homlokon üti magát, mint akinek fizikai fájdalmat okoz a két fiú hülyesége.