Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

1.fejezet

 Éppen a pisztolyt szerelem szét, mert a szán nem működik rajta jól, mikor csengetnek. Kissé furcsállom a dolgot, ugyanis nem sokszor jönnek hozzám, tekintettel arra, hogy nem sok barátom van. Mondhatni nincs senkim, az apámon kívül. Volt egy fiú barátom, de ő elköltözött, mikor 13 évesek voltunk, azóta nem láttam.

 Kimegyek ajtót nyitni. Egy idegen öltönyös pasas áll ott, egy aktatáskával a kezében. A 30-as éveiben járhat.

- Alison McCarthy? - kérdi.

- Igen. Miben segíthetek?

- Johnatan Barnes vagyok, az apja egyik barátja. Beszélnem kell önnel.

Huh, ez elég komolynak hangzik. Beengedem a palit, és leülünk a nappaliba egymással szembe, az asztal két végéhez. Nem tűnik olyan öregnek, de az arca meggyötörtnek néz ki, mintha az évek szépen lassan felemésztenék őt.

 Egy ideig csak bámulunk egymásra, végül nem bírtam tovább, és megtörtem a csendet.

- Miért jött? - kérdezem felpillantva rá. Azt hiszem ez egy logikus kérdés azok után, hogy megzavarva a nyugalmam bejön a házamba, majd percekig meg sem szólal. Rám néz. Tekintete komoly.

- Az apád meghalt tegnap 21:37-kor. Egy bevetés közben fejlövést kapott. Emiatt küldtek ide engem.

Az agyam mintha blokkolták volna. Mi van? Apa meghalt? És egyáltalán mi az, hogy egy bevetés közben? Milyen bevetés? Ő volt az utolsó támaszom az edzés mellett, az utolsó ember, aki egy kicsit is törődött velem. A szívem ezalkalommal apró darabkákra hullott. Legszívesebben azonnal kidobtam volna a pasast a házból és órákig sírtam volna, de persze nem tehetem. Apa mindig arra tanított, hogy soha senkinek ne mutassam ki az igazi érzéseim. Ezért érzelem mentes tekintettel teszem fel a következő kérdést:

- Ki tudná fejteni hogy pontosan, hogy milyen bevetésről van szó?

- Nos, az apád egy ügynök volt. Méghozzá az egyik legjobb. Az adatbázisban az áll, hogy ön nem tudott erről. Sok más mellett ezt is nekem kell közölnöm magával. Sajnálom.

Hát igen. Nem tudtam, hogy az apám egy kicseszett titkos ügynök volt... 

De így hirtelen minden értelmet nyert. A sok távollét, a titkolózások, az aggodalom, és hogy miért akarta minden áron megtanítani, hogyan védjem meg magam... Csalódott vagyok. Ez az egyetlen dolog, amit érzek jelenleg, hiszen basszus, a lánya vagyok! Miért nem tudta ezt elmondani nekem? Megbíztam benne, mégis az egész élete egy nagy rakás hazugság volt. Vagy az volt? Végülis sosem mondta, hogy nem ügynök. De azt hiszem, mostmár feleslegesen rágódok ezen. Az előttem ülő férfi azért van itt, hogy választ adjon a kérdéseimre. Figyelmemet ismét rá fordítom. Ekkor esik le, hogy még mindig a reakciómat várja.

- Khm - köszörülöm meg a torkom. - Kérem folytassa.

- Rendben. Szóval. Tudnia kell hogy az apja elég jelentős összeget halmozott fel az évek során. Annyi drogkereskedőt, gyilkost, szervkereskedőt és emberrablót elkapott már, hogy eléggé meggazdagodott belőle. Az összes vagyonát önre hagyta. Kiemelt kérése volt, hogy Lauren McCarthy (megj.: Igen. Ő az anyám.. még a hideg is kiráz ettől a névtől) ne tudjon se a pénzről, se apád haláláról. Végrendeletében emellett számos dolgot leírt önnel kapcsolatban, de az akta titkosított, és csak az ön kulcsa nyitja. - fejezi be a mondandóját.

Hogy mi van? Milyen kulcs? Nekem nincs kulcsom semmi ilyesmihez. 

Felpattanok a székről, majd idegesen járkálni kezdek.

- Oké, figyeljen, nem tudom hogy miről beszél. Ez nekem túl sok. Nincsen kulcsom sem aktához, sem dobozhoz, sem széfhez. Egyedül a lakáskulcsom, a sulis szekrénykulcsom és a kocsikulcsom van nálam. Ennyi, érti?

- Gondolja át mégegyszer. Biztos nincs más? - kérdezi, mire megrázom a fejem. - Akkor gondolja át újra. Dísz, kis doboz, amiben ilyesmi lehet, esetleg egy ékszer vagy valami?

Ekkor beugrik. A nyakamhoz nyúlok, pontosabban a nyakamban függő nyaklánchoz, ami a pólóm takarásában volt. 12 évesen ezt a nyakláncot kaptam aputól, és azóta nem vettem le. Soha. Egy gyönyörű kulcs van rajta, elég bonyolult szerkezettel. Eddig azt hittem hogy csak egy szimpla kulcs, ami csak dísznek jó.

Leveszem a láncot, majd kinyitom az aktatáskát. Semmi más nincs benne, csak egy kis boríték. Felbontom.

"Drága kislányom!
Ha ezt olvasod, az azt jelenti hogy többet már nem tudok veled lenni. Nagyon sajnálom hogy így alakultak a dolgok. Hidd el, ha vissza mehetnék az időben, inkább más szakmát választanék, és többet lennék veled. Sok mindent megbántam az életben, de legjobban azt, hogy ilyen kevés időt töltöttem veled és anyáddal. Mikor kicsi voltál, sokszor kérdezted tőlem, hogy Lauren miért nem szeret téged. Mindig kitérő választ adtam, olyat, ami megnyugtatott téged. De az igazság ettől nagyon távol áll. Anyád és én egy bárban ismerkedtünk meg, mikor 16 éves volt. Pár hónapja már együtt voltunk, mikor egy nagyobb buli után mindketten részegen mentünk haza. Én egyedül életem, elköltöztem a szüleimtől. Ez volt az az éjszaka mikor anyád terhes lett veled. Nagyon megijedt, mindenképpen abortuszt akart, de szerencsére sikerült lebeszélnem róla. Az ő szülei vallásosak, kitagadták a családból, ezért teljesen összeomlott. Megkért, hogy költözzünk el. Így kerültünk Dallasba. De a költözésre az összes félretett pénzünk ráment, úgyhogy gyorsan egy nagyon jól fizető állást kellett keresnem. A legjobb gimis barátom (Johnatan Barnes, remélem ezt a levelet is ő adja át neked) éppen akkor jelentkezett a Dallasi titkosügynökséghez. Én is csatlakoztam. Jó fizetést ígértek, amit hamar meg is kaptam, cserébe viszont távol kellett lennem a családomtól. Anyád úgy érezte, hogy miattad van ez az egész, ezért volt olyan undok veled. Mikor rájöttem, hogy szépen lassan elveszítelek titeket, ki akartam szállni, de már késő volt. Túl sok megoldatlan ügyem volt, amiket nem hagyhattam félbe. Amikor ezt elmondtam Laurennek, szó nélkül otthagyott minket. Ekkor egyedül maradtál. A történet többi részét már ismered.
Alison! Most viszont azt kell tenned, amit ide leírok neked. Többé már nem tudlak megvédeni. Texas nem biztonságos állam, saját tapasztalatból mondom. Vettem egy nyaralót neked Kanadában. A pontos címet elmondtam Johnatan-nak, de nem ő fog elkísérni. Majd ő fogja kiválasztani azt, hogy ki menjen veled. Azonnal pakolj össze, majd kövesd Johnatant. Magánrepülővel fogsz menni, csak a fontos dolgokat vidd magaddal, minden mást megtalálsz a nyaralóban. Sok sikert és siess!

Nagyon szeretlek, és soha nem foglak elfelejteni. Remélem boldog életed lesz, mert megérdemled. Kérlek bocsáss meg nekem, és nagyon vigyázz magadra.
Szeretlek,

Apa"

Mikor a levél végére értem, észre sem vettem, hogy kicsordulnak a könnyeim.