Mercy on me [Shawn Mendes ff] (BEFEJEZETT)

36. fejezet (18+!!!)

Először is, szeretnék bocsánatot kérni a majdnem 2 (!!!) hónapos kihagyásért, de őszinte leszek. Nem azért nem tettem ki ezt a részt, mert nem akartam, vagy mert nem volt időm, vagy mert nem volt kész, hanem azért, mert nem mertem. Rengeteget vaciláltam azon, hogy publikáljam-e, körülbelül 40-szer átírtam, 20-szor kitöröltem és végtelenszer újraírtam. Viszont egy drága olvasóm és barátnőm unszolására végül úgy döntöttem, hogy kirakom hiszen (az ő szavaival élve) "Ez kell a népnek" xd

Már most, előre szólok, hogy aki nem bírja a 18 karikás részeket, az ne olvassa végig a részt. Majd még lesz egy zárójeles sor, ami figyelmeztet, addig mindenki nyugodtan olvassa, de ha tovább akarjátok olvasni, azt saját felelősséggel tegyétek. Most, hogy már kb 4-szer elmondtam ezt, szeretnék jó olvasást kívánni!

ALISON SZEMSZÖGÉBŐL

- Alison McCarthy, hozzám jössz feleségül? 

Az agyam őrült sebességgel kattogott. Tudom hogy döntenem kéne, de egyszerűen képtelen vagyok erre. Az, ahogyan rám néz a hatalmas, gyönyörű, gesztenyebarna szemeivel, egyérteműen arra buzdít, hogy azonnal igen-t mondjak, és a nyakába borulva örömkönnyekben törjek ki. Az eszem viszont az ellenkezőjét ordította, és sajnos igazat kellett adnom neki. 18 évesen még nem állok készen a házasságra, főleg nem egy olyan emberrel, akiben nem tudok teljesen megbízni. Félreértés ne essék, menthetetlenül, teljes szívemből szeretem őt, mégis a tudat, hogy nem tudom mikor lép le újra, egyszerűen megöl. 

Zavaromban babrálni kezdek a cipőfűzőmmel, és csak most döbbenek rá, hogy cipőben ülök az ágyán. Nem merek a szemébe nézni! Ez az egész olyan abszurd! Másfél nap sem telt el az érkezése óta, azt sem tudom mi van! Fogalmam sincs arról, hogy pontosan miért jött vissza, az egész olyan gyorsan történt! 

- Ali? - szólal meg, mire riadtan felnézek. Basszus, kicsit elkalandoztam...

Ahogy az íriszeibe pillantok, egyszerűen elveszek. Nem tudom hogy mit történt az elmúlt két hónapban, de egy dolgot biztosan tudok. Szeretem őt.

- Én... - kezdem, de a hangom elcsuklik. - Én... Igen.. Azt hiszem, igen.

Shawn arckifejezése az aggódóból egyből ragyogóvá válik, mire én is mosolyogni kezdek. Minden figyelmeztetés nélkül rám veti magát, így együtt burulunk el az ágyon. Rajtam fekszik, önfeledt nevetése betölti a szobát, kacagása egészen a szívem legmélyéig hatol. El sem hiszem hogy ő a barátom! Bocsánat, a jegyesem!

Még mindig nevetve megfordul, magára rántva engem. A mellkasán fekve érzem a szívverését, hallok minden egyes dobbanást. A bal mellére szorítom a fülem, hogy jobban hallhassam.

- Hallod ezt, Bébi? - simít végig az arcomon gyengéden. Bólintok. - Minden egyes dobbanás neked szól. Csak érted dobog.

Elmosolyodom. Talán életem legőrültebb döntése volt ez az 'igen', de nem bánom. Nem akarom megbánni. 

- Szeretlek! - suttogja a fülembe, mire megborzongok. A borzongás pedig csak fokozódik, mikor apró puszikkal kezdi behinteni a nyakam érzékeny bőrét. 

És ekkor megtört a jég. Akarom őt! Minden egyes pocikámmal érezni akarom, és be akarom bizonyítani neki, hogy mindennél jobban szeretem!

(Aki nem szereti a +18-as részeket, ezt ugorja át. Én szóltam😊😂❤- a szerk.)

Tenyeremet a mellkasára támasztottam, így tolva fel magam. Lovagló ülésben ülök a csípőjén, pimaszul beharapva az alsó ajkam. Shawn láthatólag meglepődik, de szemében kíváncsiság villan. El akarom tüntetni az összes kétségét.