Másnap reggel mikor felébredtem teljesen egyedül voltam.Nem tudtam hova tűntek a többiek.Elindultam lezuhanyozni,majd be sétáltam a szobámba ruhákért.Épp hogy felöltöztem,Jázmin berontott hozzám.
-Mégis mi volt ez az este??-
-Mármint..mire érted??-
-Mi az hogy mire..Hát rád meg erre a gyerekre...Eggyütt aludtatok...Nem tűnt fel?Mindenki szeme láttára.Még Adam is tud róla...-
-Várj...Mi??Adam hogy tud róla??-
-Nem tudom de tudja,és furán viselkedik az óta....-
-Jó...De csak haverok vagyunk...Nincs benne semmi....Hidd el...-sunyi szemekkel méregetett aztán rámhagyta.....
-Jó akkor úgy viselkedünk mintha semmi se történt volna.Sokszor titkoltunk már el dolgokat ezt se lesz nehéz letagadni...-mosolygott.
-Köszönöm..Mehetünk?-
-Persze induljunk ,ne hivjuk magunkra a figyelmet...-mondta majd felállt és engem is felhúzott.Ezután lementünk reggelizni.Kaptunk lekvárt és vajat a fánk mellé,ez volt a reggeli..-Na akkor a mai feladat a nyújtások,edző feladatok végzése majd ebéd után szabadfoglalkozás.-mondta a táborvezető.
-Amúgy tudtátok hogy a vezető igazi neve Mihály?-kérdezte Oli
-pfhu...félrenyeltem bocsi mond mégegyszer.....-nevettem
-Mihály...szóval mostantól Misi lesz a beceneve....-nevetett Viki is.
-Meg kéne szivatni....-mondta Oli.Ez olyan tipikus..
-Benne vagyok...Ha kitaláltad ozd meg velünk is,de most menjünk.-mondtam majd felálltam és elindultam egy kis tisztásra nem messze az ebédlőtől.A többiek mind velem tartottak.
-Akkor szerintem csináljuk azt amit otthon bemelegítésre szoktunk...-jött az ötlet.
-Rendben..akkor kezd most te aztán Olivér, Viki és így tovább..-
ezzel el is kezdődött a délelötti elfoglaltságunk.Egész jól szórakoztunk sokat nevettünk.A nyújtás közben egyszer kétszer hasra estem olyankor kiröhögtek, de volt hogy jó kis storykat meséltünk...Az idő repült és jött az ebéd.Ott valami pitét ettünk.-Akkor most szabadfoglalkozás következik...Vacsoránál találkozunk.-mondta Misi,mi pedig megfogtuk magunkat és elindultunk fel a hotelhez.Még hátra néztem egy pillanatra és éppen láttam ahogyan Bendi a csapattársaival veszekedett.Úgy gondoltam odamegyek hozzá.Mikor egyedül maradt meg is indultam.
-Szia..-köszöntem
-Hello...-
-Mond csak minden rendben?Láttam hogy veszekedtek,és gondoltam megkérdem.-mosolyogtam
-Áh,persze minden...Jó..-
-Van kedved velünk jönni?-
-Hova?-
-Hát a hotelbe..-
-Öhm...Persze miért ne?-mosolygott,de ez inkább a keserű szinjátszós volt.Tudom mert felismerem milyen az.Nem akartam rákérdezni,majd elmondja ha akarja.Mikor felértünk már javában folyt a csevely,de Jázmint sehol nem láttam.
-Bocs egy perc és jövök,addig menj oda a többiekhez...-szóltam
-Rendben...-
Benyitottam Jázminhoz ,és ott feküdt fél ülő helyzetben a földön és zokogott.
-Úristen mi a baj??-
Nem tudtam mire gondoljak....
-Máté...-sírta
-Gyere elmegyünk sétálni..-mondtam majd felhúztam őt és kitoltam az ajtón.
-Majd jövünk...-súgtam oda Olivérnek amikor a nappaliba értem,de nem néztem szét.Vissza mentem oda ahol Jázmint hagytam.
-Na itt vagyok gyere,menjünk,közben meg meséld el mi van...-
Elkezdtünk sétálni,az erdő felé mentünk.Már egy ideje egyenesen sétáltunk az ösvényen mikor belekezdett.
-Én..Összevesztem valakivel...-
-Kivel?-
-Mátéval...-eddigre valamelyest lenyugodott,és leült valahova a földre,így én is mellé.
-Mi történt..?-
-Hát...Igazából nem tudom...-
-Megcsalt?-
-Nem hiszem...Szerintem nincs ilyen a háttérben.Inkább azt hiszi hogy én őt.Pedig sosem tenném meg...-emelte rám könnyes szemeit...
-Tudom...De mégis mit mondott?-
-A fejemhez vágta hogy mit kerestem a plázában egyedül,ha biztosan nem találkoztam senkivel.Mert felhívtam hogy jöjjön értem a plázához de egyedül voltam.És azt hiszi hogy titokban találkozgatok valakivel.De könyörgöm kivel?Most meg elkezdte nekem a telefonba hogy biztos azért vagyok itt 10 napig mert elegem van belőle..Erre mondta hogy akkor miért nem szakítunk?-itt újra elsírta magát
-Figyelj ha volt olyan hülye hogy nem bízik benned és te nem attál erre okot akkor nem értem....Holnap hívd fel őt és beszéljétek meg...-
-Még csak meg sem hallgatott.Érted?Én mindent megteszek hogy jó legyen, és mégcsak meg se hallgat....-itt már zokogott
-Ne sírj...Ha hazaértünk eskü felnyársalom......-
ekkor egy kicsit lenyugodott...
-Amúgy mi ez a hely?-kérdezte
Szétnéztem,és megilyedtem.Annyira beszélgettünk hogy észre se vettük hogy hova ültünk le.Egy romos ház kellős közepén voltunk.Esteledett és sötét is volt.
-Merről jöttünk?-kérdeztem
Aztán hallottam egy reccsenést.Majd lépteket.
-Jázmin....Tűnjünk innen...-földbe gyökerezett lábbal néztem az alakot ami egyre közelebb jött.
-Nyugaloom....Én vagyok az Beni...Tedd le azt a nagy ágat....-mondta a mögöttem álló Jázminnak.
-Úristen...Nagyon megrémisztettél...-mondtam majd odarohantam és jó szorosan magamhoz öleltem.
Köhintést hallottam a hátam mögül majd Jázminra néztem aki a fejével alőre biccentett.Ekkor láttam meg Adamat aki az egész jelenetet végig nézte.Az arca tükrözte az érzelmeit.
Majd jött Oli a megmentő,és a banda többi tagja.Odasétált és nagy boldogsággal mutatta a kezét.
-Vodka vagy wisky???Választhatsz...-röhögött.
-Asszem az erősebbikből kérek.Azt add Jázminnak is-mondtam keserű mosollyal...
-Amúgy ő mit keres itt?-mutattam a mögöttünk álló Adamra
-Hát tudod egy kissebb banda összegyűlt nálunk,és...Ő is ott volt.Aztán mikor látta hogy készülődünk eljönni leesett neki.Aztán eltűnt előlünk és már csak itt láttam meg.Az ölelkezős jelenetnél..-nézett rám kajánul..
-Ezt a nézést ne jó...-nevettem
-Akkor üljünk le egy körben és felesz vagy merszezzünk...-dobta fel az ötletet Jázmin aki már elégge be volt csiccsentve.
-Benne vagyok...-Én is...-leültünk egy körbe.Én Bendi és Olivér közé.Jázmin pedig Oli mellett.
-Kezdeek...-mondta Oli
-Bendi felesz vagy mersz?-
-Felelek.-
-Tetszik neked a mi kis Elizabetünk?-
-Igen...-mondta majd rámnézett és elmosolyodott.Addigra nem egy pohár volt bennem.
-Bendi most te jössz.-
-Elizabet felesz vagy mersz?-
-Felelek-
-Bejövök neked?-
-Talán..-vigyorogtam.Alkohoooool.....hatása
-Jázmin felelsz vagy mersz?-
-Merek.-
-Igyál szívószálból a játék végéig.-
-Honnan szedjek?-
-Nekem van..-nyújtotta ki Bendi..
-Kössz.-cinikus megjegyzés
-Adam felelsz vagy mersz?-
-Merek.-
-Csókold meg Elit.-
itt egy kicsit lesokkoltam.Eddig olyan jól ment hogy levegőnek nézzem.Most meg....Ahj mindegy.
Lassan odasétált hozzám,leguggolt majd közeledni kezdett.Igazából borzasztóan elvarázsolt engem már csak a pillantásával is mert zseblámpákkal világítottunk.Aztán megcsókolt.Okés tudtam hogy ez lesz de azért meglepett.Nem várt emlékeket hozott elő,amiket réges rég eltemettem.Elrepített engem a fellegek felé.Olyan gyengéd volt.Nem élt vissza a helyzetével.Mikor elváltunk síri csend volt.Ő a szemembe nézett és ugyan azt a vágyat láttam benne amit ő az enyémbe.Az alkohol elködösített,de csak felerősítette az elrelytett érzéseimet.Nem akartam hogy abba maradjon.Már épp vissza akart sétálni a helyére,de felálltam és magamhoz húzva ujra csókolózni kezdtünk.El sem akartam hinni.Ennyi idő után,újra itt van a kezeim között,és jó volt érezni ha csak egy pillanatra is,hogy az enyém volt.Nagy nehezen szétváltunk én leültem és a játék ment tovább.Már nem is érdekelt hogy mi történik csak a velem szemben ülő fiú csillogó szemeibe merengtem.Hiányzott.Borzasztóan.Arra már nem emlékszem hogyan jutottam vissza a hotelbe.De azt tudom hogy éreztem a puha ágyamat és az exem kezét.
YOU ARE READING
Csak tánc, és semmi más!!/BEFEJEZETT/
Teen FictionSzóval...Azt sem tudom hol kezdjem.A nevem Kiss Elizabet de a barátaimnak csak El.A bátyám Alex.Egy panelben lakom az apukámmal és Alexel.Mint ahogyan minden 21. századi tinédzser, mi is "imádunk"suliba járni.Egyszer egy táncversenyen összetalálkozt...