Csak tánc, és semmi más!!/BEFEJEZETT/

Magyarázat.

Azt hittem hogy majd jobb lesz idővel.De nem.Az idő csak rontott a helyzeten.Minden amit felépítettem.Lerombolódott körülöttem.Hiába próbált bárki is segíteni,ellöktem magamtól.Nem akartam senkit sem látni.Ezért van az hogy most itt ülök a szobámban egy hete senkihez nem szólok csak akkor megyek ki hogyha éhes vagyok esetleg a mosdóba,meg fürdőbe,de azt is csakis éjszaka mikor senki nem látja.Hogybmi lett a nagy tervemmel?Be vállt.Annyi hibával hogy amit mondtam apának ő azt úgy vette le hogy hazudok.Szörnyű dolgokat vágott a fejemhez és azt is mondta hogy nem akar többet a "barátnője "közelében látni.
Na nem mintha annyira ott szeretnék lenni,de állandóan összetalálkoztunk a házban és én mindig beszóltam neki.O meg mikor apa is ott volt eljátszotta a hattyúk halálát,de ha meg nem akkor ő is vissza szólt.Egy kész kamugép a nő.Nem fogadom el senki segítségét,hogy ne keverjem bele őket.Mikor hívtak csak nem vettem fel,ha üzentek,nem olvastam el vagy nem válaszoltam.Egesz nap gitaroztam és az ablakban ülve figyeltem az embereket hogy milyen boldogok.Csak én nem voltam az.Nincs mentségem,talán ha tanultam volna a hibákból amiket vétettem akkor most minden jó lenne.
-Ez meg mi?-hallottam meg apám feszült hangját.Nagyon rég óta nem hallottam veszekedni őt senkivel.
-Én...Nem tudom...-mondta Gréta.-Talán a lányod egyik csínje.-mi van?engem próbál meg beállítani?Ez komoly?Pár lépés után hallottam hogy apa bekopog.Nem szóltam semmit csak a laptopom az ölembe véve úgy csináltam mint aki nagyon elfoglalt.
-Bejöhetek?-kérdezte félig bekukkantva a szobámba.
-Persze...Gyere csak...-tettem félre a gépem
-Mond csak láttad ezt már valaha?-közelebb lépett és egy levelet nyújtott felém.Nem tudtam hova tenni.Ez állt rajta.
"Édesem.nagyon jó voltál az éjjel, szeretném ezt kettőnk között komolyra fordítani...
Szeretettel Kedvesed.."

-Komolyan azt hiszed hogy én akartam alá tenni? Apa nekem ehhez semmi közöm...- jelentettem ki és visszadobtam a levelet az ágyra.Apa bűnbánatos arcal nézett rám és könny gyűlt a szemébe...Majd kiviharzott az ajtón amit bevágott maga után.Nem akartam hallani miről beszélgetnek ezért inkább hangosan elkezdtem énekelni a dalt amit a mai nap kezdtem el..
    I hope you will with me in the sky
When I fall down...
    I hope you will with me in the ground when I fall down..

Couse I dont know how and I dont care...
You sas its easy and I dont afraid..
Take me a place where you are alone ....
Just say meg its a beautifoul home....

És be is fejeztem..Már nem hallottam semmilyen hangot , csak a csönd volt az ami közre fogott.Aztán messziről hallottam hogy apa telefonált valakivel de nem értettem miről, elég halkan beszélt...Mindegy különösebb figyelmet nem szenteltem neki inkább a laptopon elindítottam egy filmet.Nem is emlékszem már mit néztem , de azt tudom hogy mikor vége lett kopogtat az ajtón.
-Gyere...- mondtam kelletlenül aztán felültem az ágyon.
-Szia - köszönt félénken a barátnőm Jázmin.
-Ohm...Szia...- mondtam
-Bejöhetek? - kérdezte
-Persze...Ülj csak le nyugodtan..-kozben a helyére raktam a gépet.
-Miújság?- kezdte mintha most ismerkednénk elöször.
-Semmi különös...Apám még mindig azzal a nővel van akivel eddig, és pont ezért zártam el magam tőletek,hogy ne keverjük bele titeket.-
-Figyelj...Ez a mi döntésünk hogy belekeverjük e magunkat vagy sem...Nagyok vagyunk már meg tudjuk védeni magunkat.Mindannyian halálra aggódik magunkat miattad te meg válaszra sem méltatsz...Szerinted ez nekünk milyen érzés???- emelte fentebb a hangját
-Ne haragudj...Én ....Nekem muszáj  volt megtennem...Azt hittem egyedül is menni fog.-
-Jajj Eli...Azért vagyunk egymásnak hogy az ilyeneket ne egyedül kelljen megoldanod...- mondta én meg könnyes szemmel öleltem meg jó szorosan...
-Köszönöm...- mondtam majd olyan hévvel tört ki belőlem a sírás hogy sztem meg Olivér is hallotta.Minden ami eddig bennem volt egyszerre fakadt ki. Vagy fél órán keresztül ültünk ott az ágyon aztán ő haza ment mondván délután megy hozzá Máté.Ezek után kicsit felengedve ültem az ablakba és tovább néztem az embereket.Végul apa is bejött hozzám. Szó nélkül csak odajött és megölelt.
-Annyira sajnálom drágám....- kezdte- észre se vettem hogy mennyire át lettem verve.. Olyannyira szégyellem magam..Minden amin keresztül mentél olyan szörnyű lehetett neked és ez mind miattam volt...Annyira sajnálom....-
-Semmi baj apa...-
-Elkuldtem őt...Soha többet nem látod erről biztosíthatlak...-mosolygott rám
Innentől fogva minden vissza állt a régi kerek vágásba...