Csak tánc, és semmi más!!/BEFEJEZETT/

Hétfő 2

Borzalmasan fájt a nyakam.Elaludhattam mert mikor meg akartam mozdítani belenyilalt.A tegnap esti emlékekhez képest egy teljesen más helyen keltem.Az ágyamban voltam.Igaz ugyan abban a ruhában,de legalább a hotelben.Felültem az ágyban és  csak akkor tűnt fel hogy a másik oldalamon Adam alszik.Az arca megint békés volt ,csak kicsit maszatos.Igazából szerettem mellette felkelni.Szerettem az illatát.Szerettem amikor rámkacsintott.Az egoista szövegét.Mindent.Azt hiszem nem bírom tovább játszani a szerepemet.Sikerrel járt a hódításában már megint.Vagy talán csak ki se szerettem belőle igazán.Lehet hogy a lelkem mélyén ott lapult a kicsi remény hogy hátha ő és én újra lehetünk mi.Csak az idők során én ezt eltemettem.De ő mégis előhozta.Visszadőltem és szembe fordultam vele.Néztem ahogy arcába lóg a haja és ahogyan azt a lélegzete meglebegteti.Egyszerűen annyira aranyos....Oda hajoltam és adtam egy óvatos puszit az arcára.Magam sem tudom miért.Talán szükségem volt rá.
Halkan kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem lezuhanyozni.Magamra nézve a tükörben meglepődtem,de jó értelemben.Ahhoz képest mi volt tegnap,mégis láttam egy kis csillogást a szememben.Mintha újra teljes lehetnék..Ja mégse.Levetkőztem a zuhany alá álltam.Gyors voltam nem akartam húzni az időt.Elzártam a vizet és törölközővel csavartam magam amíg fogat mostam.Megfordultam és a homlokára csaptam.Annyira elvoltam gondolkodva hogy csak fehérneműt vittem be.Magamra vettem a fekete francia bugyim és a csipkés melltartómat,majd újra magamra kaptam a törcsimet.Kiléptem a folyosóra és mivel csönd volt úgy gondoltam hogy még javában alszik mindenki szóval simán vissza tudok lopóckodni.Aha nem is lett volna baj vele.Hanem mikor a szobámba nyitottam Adam mondhatni "aludva" láttam.Vagyis hogy nem mozdult meg azóta.A bőröndömhöz mentem és egy blúzt húztam ki belőle meg egy farmer rövidnadrágot.Mielőtt letettem a törölközőt meggyőződtem róla hogy Adam tényleg alszik-e vagy csak játsza.Hát,jó szinész,vagy csak jól időzített az ébredéssel.A székről a blúzt a kezembe vettem a törölközőt a földre dobtam és elkezdtem begombolkozni. A hajam szabadon volt és nyúltam a nadrágomért.Felvettem és megfordulva az ágyba bújtam.A telefonomon folytattam a sorozatokat amikor Adam mocorogni kezdett.Rám emte barna szemeit és mosolyra húzódott a szája.Nem tudom hogy azért mert viccesen néztem ki a fejhallgatóval vagy csak szimplán jó kedve volt.
-Jóreggelt cica..-dünnyögte rekedtes hangon
-Mondta róla minden este itt fogsz aludni?-mérdeztem mosolyogva.
-Tudom hogy szeretsz mellettem ébredni..-
-Jó inkább menj és fürödj meg mert maszatos vagy...-mondtam és hozzávágtam egy párnát.
-Neeee...Muszáj?-
-Igen...-
-Egyedül?-
-Ez meg milyen kérdés?-
-Jogom van feltételezni hogy szeretnél velem tusolni...-motyogta
-Na akkor legyen jogod valahol máshol..-nevettem
-Hát jó...5 perc és jövök..-mondta majd felkászálódott az ágyról az ajtóhoz sétált és megtorpant.-Az este...-kezdte
-Igen?-
-Komolyan gondoltam cica...-fordult velem szembe és kacsintott egyet.
Nem tudtam mit reagálni ezért zavartan lehajtottam a fejem és a vezetéket birizgáltam amíg be nem csukták az ajtót.Egyszerűen nem akarom elhinni hogy ennyivel zavarba tud ejteni.Tudom,emlékszem még régebbről.Mindig is tudta hogy miből mit vállt ki.Annyira tisztában van az erényeivel mint még senki más.És én beleszerettem.Pedig nem kellett volna.Minden egyes pillanatban próbáltam elhitetni vele hogy nem szeretem de csak rontottam a helyzeten.Nem tudom kinek akarok hazudni?Magamnak?talán Neki?valószínű.Éppen valamelyik nap olvastam egy idézetet.
"Hazudni kell a szívnek hogy ne tudjon fájni..."
Talán én is ezt teszem.Csak valahogy mégis fordítva sül el...Mintha a sors nem akarná hogy magamtól söntsek.Úgy határozott hogy nekem bele kell szeretném és ha akarom ha nem ez így is marad.Megmásíthatatlan.Újr a elindították a sorozatomat,de  nem sokat néztem mert Adam visszajött.
-Gyere cica reggeli...-nyújtotta a kezét amit elfogadtam aztán felrántott.Nem beszéltünk sokat,nem is kellett.Tudtuk hogy mire gondolok a másik.Lent az asztalnál körbe ültünk.
-Haljátok mit álmodtam...-mondta Viki
-Na mesélj..-
-Igazából csak egy kép van még a fejmeb és egy mondat, de nagyon fura ag egész...-
-Mond már...-siettette Jázmin
-Jó jó...Szóval egy fekete ,de tényleg korom fekete ló,az éjszaka kellős közepén ágaskodik,a hátán ül valaki sötét kapucniban..... És én borzasztóan aggódom.Jázmin is ott van mellettem,de nem tudtam érzelmet leszűrni az arcáról.....- mesélte
-És mi a mondat?-kérdeztem
-Csak egy szó biztos belőle...Az éjfél...Meg talán hogy előző élet?-kérdezte bizonytalanul...
-Hahooo nem fogom mégegyszer elmondani annak a külön bagázsnak ott a sarokban.-szólt ránk Misi
-Jé...-nevetett Oli-Nem is hallottam mikor kezdett...-
-Én se...-mondta kuncogva...