A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

5. rész~Az érzelmek

Mielőtt kiléptem volna a teremből egy kéz rántott vissza karomnál fogva...

Villámsebességgel szembe fordított magával és közelebb húzott. Bennem csak ekkor tudatosult hogy ez Jungkook.

-Jeongguk Hyung mit akarsz?

-Neked még mindig csak Oppa. Ne kelljen többször elmondanom Taehyung.- Mondta erőszakosan és derekamnál fogva még közelebb húzott ezzel megszüntetve a köztünk lévő távolságot és ajkaimra hajolt. Szívem hevesebben kezdett el verni de viszonoztam csókját Jungkook elkezdett mosolyogni. Átkaroltam nyakát és simogatni kezdtem tarkóját. Most teljesen máshogy csókol, sokkal gyengébb és több érzelem van benne. Kezeivel feltérképezte hátamat. Megnyalta alsó ajkamat bejutásért könyörögve amit a meglepetés okozta habozás után meg is adtam neki. Nyelvét gyorsan dugta át számba és felfedező útra indult benne. Hirtelen nyögés hagyta el a számat erre az „Oppám" felbátorodott és egyből vadabbul, gyorsabban kezdett el csókolni amibe majdnem belefulladtam de sebaj. Kezével megfogta pólóm alját és szempillantás alatt lerántotta rólam a ruhadarabot. Ó ez szép volt még élvezném is ha nem lennél ilyen vad. Tudtára akartam adni hogy ez egy kicsit gyors ezért vergődni kezdtem de erre ő áttért nyakamra és azt kezdte harapdálni és szívogatni. Kicsit megijedtem ezért megpróbáltam eltolni magamtól de elkezdte övemet piszkálni. Itt telt be nálam a pohár, én erre még nem állok készen.

-Jungkookh mith cshinálszh?! Fejezdh beh!!- próbáltam valami értelmeset kinyögni. De nem hagyta abba így minden erőmet összeszedve ellöktem magamtól. Felkaptam a pólómat és kirohantam volna a teremből ha nem kapja el kezemet.

-Sajnálom.- Mondta megbánva. kirántottam csuklómat keze szorításából és kiviharzottam a teremből.

Jungkook pov.:

Olyan hülye vagyok miért kellett ezt csinálnom vele. Látszott rajta hogy még nem áll készen erre. Így csak ráijesztettem és lehet hogy soha többé nem fog velem szóba állni amit egyébként meg is értenék de abba én belehalok. Ugyanis én Jeon Jeong Guk most már biztosan tudom hogy beleszerettem Kim Taehyung-ba. Szeretem az illatát, a mozgását, hogy ilyen félénk, a száját, a csókját, a kezeit, a lábait, sőt még akkor is képes lennék meghalni amikor levegőt vesz. Szeretem a nyögéseit, a nyakát szívni, szeretem az egész testét, az egész lényét. És én vagyok akkora egy idióta hogy képes voltam odanyögni egy „sajnálom"-ot. Idegességemben beleütöttem egyet a falba. Ismét elmentem legjobb barátomhoz tanácsot kérni.

-Most te komolyan azt akarod mondani hogy annyira bevadultál hogy majdnem megerőszakoltad az egyik diákodat aki lehet , hogy tetszik neked. Ó de legalább megtudtad hogy tetszik-e neked?-kérdezte egy kicsit kiakadva Nam.

-Igen képzeld megtudtam. kurvára belézúgtam és bármit megtennék azért hogy őt boldognak lássam.

-Atyám, te tényleg szerelmes vagy. JIIIIN hozd a pezsgőt a kis Kookie szerelmes!!!- kiabált át a konyhába párjának.

-Ó te szent Isten Kook drágám ez igaz?!- Rohant ki Jin anyáskodóan a helységből.

-Igen, igaz. De tudnátok segíteni vagy csak csodálkoztok még hogy vannak érzéseim?!

-Jó. Szerintem írj rá és kérj tőle bocsánatot és hívd gyorsétterembe.- Jesszus ezek az ötletek.- Aztán vidd el bulizni. És ha egyik se jön be na akkor drága barátom nagy a baj.

-És mikor?

-Most szépen előveszed azt a kurva drága telefonodat és ráírsz.

Jeongguk: Szia Tae! Csak bocsánatot szeretnék kérni a ma történtek miatt.