A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

13. rész~18+!!

Realizálódtott bennem,hogy miért mutatja a telómat. Mert hát ugye Jungkookkal csókolóztunk rajta.

-Ez mi a fasz?!- Kérdezte apu egész nyugodtan. Hát most biztos nem mondhatom azt hogy csak barátok vagyunk. Ugye? Az kicsit fura lenne.- Azt kérdeztem hogy mi a faszom ez?!- Üvölti le fejemet.

-Hát izéé... Már el akartam mondani.

-Ez az a Mark gyerek?!- Szakította félbe mondandómat kiabálásával.

-Mi?! Fúj dehogy is! Mark a legjobb barátom.-Épp elkezdtem volna mondani hogy mi az amikor anyu is közbe szólt.

-Ugye fiam ez nem te vagy?

-Hát de. De elakartam mondani...- Nem hagyták hogy végig mondjam mert apám fogta magát és eldobta a telefont. Összerezzentem és majdnem sírtam az ijedségtől.

-Az én fiam nem lesz buzi. Nem ilyennek neveltelek!!- Ordította a férfi aki elvileg az apám de most nem úgy érzem. Bement a konyhába én meg utána mentem.

-Én el akartam mondani csak...

-Hallgass!- Mondta és ekkor hatalmas csörömpölés hallatszott. Apám mellém vágott egy üveg poharat. Ekkor már tényleg elkezdtem sírni és anyun is látszott hogy megijedt.- Mondd már el hogy ki az mert megyek és szétverem annak a buzinak a fejét is.

-Nem mindegy? Úgyse tudnád bántani.- Nem mondott semmit csak szúrós szemekkel nézett rám. Ha lehetne szemmel ölni én már rég halott lennék. Az előbbi mondatomért nem szólt semmit csak kaptam egy kurva nagy pofont amitől neki ütköztem a falnak. Sajgott a fejem és az arcom ahol megütött. -Semmi közöd ahhoz hogy kit szeretek!- Üvöltöttem sírva.

-De igenis van közöm mert nem akarom hogy a fiam egy utolsó buzi legyen- Mondta ördögi hangon.- Megtiltom hogy azzal a fiúval járj.

-Nem tilthatsz meg nekem semmit. Felnőtt ember vagyok.

-Amíg az én házamban élsz addig azt tiltok meg amit akarok. És az én házamban nincsenek melegek szóval vagy szakítasz azzal a nyomorékkal vagy eltakarodhatsz innen!

-Jó úgyse szeretnék olyan emberekkel együtt élni akik nem fogadnak el!- Üvöltöttem neki. Gyorsan befutottam a szobába és felkaptam a telefonomat és kiviharzottam az ajtón. Láttam hogy pók hálósra tört a telefonom képernyője ezért már alig látszott a hátterem. Sírva rohantam az utcán egészen Jungkook házáig. Becsengettem hozzá. Egész gyorsan kinyitotta az ajtót egyszál alsóban. Hát ő már csak a testemet láthatta mert a lelkem elszállt valahova a látványtól. Sírva borultam a nyakába. Gondolom nagyon meglepődött hogy, hogy kerültem oda. Felkapott az ölébe mint az esküvőkön a férj a feleségét. Beleszipogtam a vállába és még mindig csimpaszkodtam rajta mint egy majom. Bevitt a szobába és letett az ágyra. Gyorsan felkapott magára egy pólót és egy nadrágot is majd mellém ült.

-Mi történt?- Odaadtam neki telefonomat. Remélem ebből levágja mert nincs kedvem elmondani. -És elküldtek otthonról?

-Azt mondták hogy vagy szakítok veled és akkor maradok vagy takarodjak onnan. Egyértelmű hogy téged választottalak.

- Addig maradhatsz nálam amíg akarsz.- Mondta miközben belepuszilt hajamba. Megint rám tört a síró görcs.- Tereljük el a figyelmed. Nézzünk valamit? Vagy ennél valamit?

-Néhézzünkh vahalamith.- Alig tudtam beszélni a sírástól.

-Jó akkor nézzük meg az Útvesztőt. Az a kedvenc filmem mert benne van a kedvenc színészem. Dylan O'brien.