A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

12. rész~Végre egy pár

Lerogytam a földre. Égett a szívem és szorított a torkom. Mark letérdelt mellém és hátulról átölelt, mintha szerelmesek lennénk, de tudom, hogy nem olyan szándékai vannak. Megszorítottam kezét, ezzel jelezve, hogy mennyire hálás vagyok neki, hogy mindig mellettem van. Felálltam és levágtam magam a kanapéra és fejemre dobtam egy párnát. Meg akarom fojtani magam. Jó nem vagyok szuicid hajlamú. De jobb lenne nekem is és neki is, mivel nem kell neki ilyen idióta ember, aki mindent elhisz. 

 -Kérsz vizet? -kérdezte aggódva Mark. 

-Neheem -Válaszoltam unottan, sírástól küszködve. 

-Mark miért vagyok én ennyire idióta?! Miért nem néztem meg előbb?! Miért támadtuk le egyből és miért nem kérdeztem meg előbb, mielőtt még összevesztünk volna?! Ah, mindent elrontottam, pedig ő nem csinált semmit. Azelőtt szakítunk, mielőtt összejöttünk volna.-Mark már épp elkezdett valamit mondani mikor csengettek. 

-Kinyitom. -ugrott az ajtóhoz barátom. Izgatottan néztem, hogy ki lehet az. 

-Sziasztok -lépett be Namjoon egy rózsaszín hajú fiúval az oldalán. Egy világ tört össze bennem. Rögtön visszaborultam a kanapéra és fejemre húztam a párnát, ami most jelenleg a lelki társam, ugyanis nincs lelke. 

-Eh csak ti vagytok azok. -hallatszott a hangomon hogy nem őket vártam. 

-Szia Tae. Ő itt a párom Jin. 

-Örülök. Nektek legalább összejött. 

-Itt volt? -kérdezte suttogva Namjoon Marktól.

-Igen, de elment -válaszolt. 

-Oh. Tényleg?! -hitetlenkedett 

-Pedig én nem úgy ismerem, mint aki ilyen könnyen feladná. 

-Én küldtem el.  -mondtam halál nyugalommal a hangomban. Pedig legbelül a szívem széthasadt. 

-Akkor se hiszem, hogy ne jönne vissza többet. 

-Te tudod.

Lépteket hallottam felém közeledni. -Szia Jin vagyok. Felkeltem es megláttam magam előtt egy magas, vékony angyali arcú fiút rózsaszín hajjal és rózsaszín pólóban. Kezét felém nyújtotta.

-Szia! Taehyung. -ráztam kezet vele. Kedvesen mosolygott rám, de én sajnos nem tudtam mosolyogni ilyen lelki állapotban. Leült az asztalhoz Mark mellé és boldogan lóbálta lábát. Jó látni, hogy valaki legalább boldog. Én visszadobtam magam eredeti helyzetembe fejemen a párnával. Csöngettek. Tuti hogy nem ő. Mark odasétált és kinyitotta az ajtót. 

-Szia -még mindig biztos vagyok benne hogy nem ő az. 

-Szia Mark. Tae bent van? -erre a hangra kaptam egy boldogság hormon löketet. Úgy pattantam fel az ágyból, mintha valaki betört volna. 

-Most már eldönthetnéd hogy mész vagy maradsz. -meglepődtem hogy ilyet mondtam mert nem akartam megbántani, csak kiszaladt a számon. Felálltam és Jungkook elé sétáltam. 

-Figyelj Tae, hadd magyarázzam meg. Megnéztem az instám és...-próbálta elhadarni de közbe szóltam. 

-Jungkook sajnálom, hogy ilyen egy idióta faszkalap vagyok. Meg kellett volna hallgassalak, hülye voltam, hogy nem neked hittem.

Már alig tudtam végig mondani, mert torkomba gombóc nőtt és szemembe könnyek gyűltek. 

-Azzal a lánnyal már egy hónapja szakítottam, szerettem de egyiknél sem éreztem azt, amit nálad. Mert veled valahogy teljesen más. Első látásra beléd szerettem. Melletted önmagam lehetek. Nem éreztem még ekkora vonzalmat senki iránt, mint irántad. Megmutattad, hogy tudok igazán szeretni és kötődni valakihez, nem csak egy éjszakás kalandokban részesülni. Mert igen Taehyung kurvára szeretlek és kötődök hozzád. Tudom hogy te azt gondolod, hogy csak ARRA kellenél nekem, de nem és ezt jobb ha tudod, hogy kellesz nekem. Nem csak egy éjszakára hanem egész életemre. Már egy ideje gondolkodom, hogy hogyan és mikor kellene megkérdeznem, de szerintem most jött el az ideje. -letérdelt elém és elővette a háta mögött tartott kezét, amiben egy levendula csokor volt. -Kim Taehyung lennél hivatalosan is a barátom? -hát meghalok. Egyből "ráugrottam" és hevesen megcsókoltam. Átölelte derekamat és közelebb húzott magához.