A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

24.rész~Ne hülyéskedj már Taehyung!

Taehyung pov.:

Ma találkoztam volna  egy régi ismerősömmel, mert nemrég költözött Seoulba. Azt mondta, ha fél óránál többet késik menjek haza. Jungkook háza előtti padon ültem, és már egy órája vártam. De nem rá... Abban reménykedtem, hogy Kook lejön és "véletlenül" összefutunk. Meguntam a hiába való várakozást, így elindultam, amikor sírást hallottam. Megfordultam és megláttam rég nem látott szerelmemet. Egyből elindultam arra. Féltem, hogy mi lesz. Elküld, vagy megint összeveszünk, esetleg utána jön a barátnője... Már késő volt, ott álltam előtte, de nem vett észre, mert épp lehajolt valamiért. Mikor kiegyenesedett leütött egy férfit. Szívesen kiröhögtem volna, ha nem ütközik nekem valami nagy. A babakocsi volt az.
-Jézusom. Elnézést! - rohant oda Jungkook.
Mikor felnézett teljesen kikerekedett a szeme. Egy jó darabig csak nézett.
-Szia Jungkook... - törtem meg a csöndet.
Kook csak tátott szájjal, csillogó szemekkel nézett, nem tudtam, hogy ez az időközben kékké festett hajam miatt van, vagy a meglepettségtől.
Közben a férfi, akit leütött rosszalló tekintettel ment el mellettünk és valamit motyogott.
-Gyönyörű vagy... - suttogta sokkos állapotban. Belepirultam a bókba, így gyorsan témát váltottam.
-Öhm... Mi a neve? - hajoltam le Jungkook lányához.
-Choa.
-Ne sírj. Gyere. - emeltem ki a kocsiból és ringatni kezdtem. Egyből abbahagyta a sírást, amit Kook csak egy meglepett pillantással díjazott.
-Már fél órája próbálom elhallgattatni, neked meg egyből sikerül...
-Hát... Amolyan anyáskodó típus vagyok. Ne csak rázogasd, hanem ringasd és mosolyogj rá. Úgy esetleg nem úgy érzi, hogy egy fadarabon rángatózik.
-Köszi... Amúgy mi járatban erre? Csak nem rám vártál? - mosolyodott el.
-Dehogy. - vágtam rá egyből. - vagyis az eredeti terv nem az volt. - nevettem kínosan. Mindent elmondóan nézett rám. Benne volt az elmúlt hónapok hiánya, a fáradtság a meglepettség. Csak mosolygott rám és kezdett már kínossá válni. - akkor én szerintem megyek. - simítom meg a baba fejét és tettem  vissza a babakocsiba.
-Dehogy mész! Vagyis hát van kedved feljönni? -kérdezte zavartan. Elmosolyodtam, olyan volt, mint egy kis gyerek, hogy mondhattam volna azt, hogy nem megyek fel hozzá, meg úgy alapból is titkon erre vártam.
A házba belépve elszörnyülködtem a látványtól.
-Jungkook már ne is haragudj, de itt már a szagtól is detoxba kívánkozik a gyomrom. - tartottam vissza a hányingert. - Mennyit ittál te itt, és mikor szellőztettél utoljára? - lépkedtem tovább a lakásban. - Ez mióta van itt? - Emeltem fel egy koszos alsót a földről és ránéztem, épp gyorsan kapkodta fel a cuccokat a padlóról.
Leültünk a kanapéra. Megbeszéltük, hogy kivel mi történt az elmúlt hónapokban. Legfőképp rólam volt szó, mert sok változás történt az életemben.
Közelebb húzódott hozzám és arcomat megfogva próbált magához húzni, de elhajoltam.
-Jungkook ne...
-Bocsánat. - sütötte le a szemét, majd közénk állt a kínos csend. Pár másodperc múlva a szemembe nézett. - Ne hülyéskedj már Taehyung! - rántott magához, száját enyémre tapasztva. Viszonoztam csókját és nyaka köré fontam a kezem. Tartott egy ideig a csókunk és talán tartott volna tovább is, ha a kis Choa nem sír fel. Ciccegve vált el tőlem Jungkook és a gyerek felé fordult.

- Mi lehet a baja? - kérdezte unottan, én meg mosolyogva emeltem föl a kicsit és ringattam míg el nem csendesedett. 

-Lehet csak álmos. -mondtam ki a nyilvánvalót mert már mindjárt nyolc óra. -fürdessük meg aztán fektesd le aludni! -néztem Jungkookra, ki még mindig csodálkozva nézett hogy mennyire jól bánok a gyerekkel. Ezt a fürdőbe menet tudtomra is adta.

Kook vizet engedett  a babakádba, és sok habot tett bele, majd elkezdtem megfürdetni. Szemem sarkából láttam, Jungkook habot vett a kezébe és pillanatok belül az egészet az arcomba fújta. Biztos viccesen nézhettem ki, mert a baba édesen elmosolyodott, ezért én is ugyanazt tettem, és Kookie is kapott egy adagot a habból, így már a tökmag hangosan elkezdett kacagni, majd mi is folytattuk, és nagy nevetésben törtünk ki. 

-Akkor én szerintem elindulok haza, már elég késő van. -mondtam, hisz éjfél előtt még szerettem volna haza érni. Már Choa is aludt, és én is szerettem volna.

-Mi? Dehogy mész nagyon sötét van, már tíz óra is elmúlt, mikor fogsz haza érni? -mondta nyugtalanul.

-De mégsem maradhatok, hisz csak melletted  tudnék aludni, mert ez a kanapé, már megbocsáss, de elég szutykos. -itt felcsillant a szeme, ezzel jelezve, nincs ellenére, hogy mellette aludjak. -Csakhogy nem lenne túl jó ötlet, ha együtt aludnánk, merthogy ugye mi már nem vagyunk együtt. Csak emlékeztetlek. -ekkor közelebb lépett hozzám, és mélyen szemembe nézett. 

-Ezen úgy hiszem változtathatunk. -jött még közelebb, éreztem a leheletét az ajkaimon, de hátrébb léptem.

-Nem lenne jó ötlet. -mondtam, mivel egy kapcsolatot nem érdemes folytatni, ha már egyszer "nem működött", bármennyire is akarja azt az ember. 

-Szerintem pedig igenis jó ötlet lenne. -csókolt meg röviden. -Taehyung tudom, hogy még szeretsz, és én is szeretlek, kellesz nekem, őrületesen hiányoztál.  -itt még egyszer megcsókolt, de ez már egy hosszú, szenvedélyes csók volt, mit én is viszonoztam.
-Persze, hogy még mindig szeretlek, Jungkook... Szerinted el tudtalak felejteni? Hiányoztál... Minden áldott nap, sőt minden órában, minden percben. Hiányzott az illatod, az ölelésed, a csókod, az érintésed, a hangod. Mindened.
-Hát igen, engem nehéz lehet elfelejteni. - vonta meg a vállát egy önelégült vigyor kíséretében.
-Hát... Van, ami nem változik. - sóhajtottam fel és eltoltam magamtól. - tehetséged van, a pillanat elrontásához, te hülye.
-Oké, hogy hülye vagyok, de attól még szeretsz. Ez az én szerencsém...

VÉGE  


Sziasztook! Kicsit késve ugyan, de meghoztuk a részt, ami egyben az utolsó rész is. (Még lesz egy epilógus a közeljövőben.)
Köszönjük annak, aki végigolvasta. Reméljük tetszett! Írjatok  véleményt, kritikát, hogy min kell még javítanunk.  ❤❤😘🤩