A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

21.rész~ Az előadás

Jó mindegy csak azért jöttem, hogy elmondjam... döntsd el, hogy mi legyen ezzel a gyerekkel! - itt mutatott a hasára, majd feljebb emelte a hangját.
-Belém tetted ezt a gyereket! Mind a te hibád! Mi a picsáért nem tudtál védekezni? Azt gondolná az ember, hogy egy felnőt ferfi figyel ilyenekre, de úgy látszik, hogy tévedtem. Nagyon nagyot. Én nem fogom felnevelni az biztos. Be fogom adni egy gyerekotthonba, mihelyst megszültem. -felhúztam a szemöldököm. Mi az, hogy az én hibám? Igaz még mindig nem értem, hogy következhetett ez be, lehet tényleg elfelejtettem felhúzni az óvszert, de akkor is, ő is figyelhetett volna nem? A másik, mi az, hogy gyerekotthon? Ott, amennyit hallottam nem bánnak jól a gyerekkel. Minden gyerek örül ha kikerül onnan.
-Nem teheted. -Mondtam neki szinte suttogva.
-Akkor mégis mi legyen Jungkook, felneveled te? Nekem úgy is okés adok rá pénzt, az ne zavarjon. Nekem nincs sok időm, kaptam egy lehetőséget hogy kiköltözhessek Kínába, ott újra tudnám kezdeni az életem. Nem akarok egy gyereket nevelni itthon és miatta feladni mindenem ami eddig volt és egy túlnyúzott öregasszony lenni.- hát ő se fog soha megváltozni. Örökre az az önfejű, önző nő marad. Hogy gondolhat ilyenkor is csak magára?
-Miért nem gondolkoztál te előbb? Miért nem vetetted el? És akkor már rég nem itt tartanánk.
-Mi van? Talán azért nem vettetem el mert egy élet?! Felér egy gyilkossággal ha elvetetném. -igaza van, de ő megszüli és lepaszolja nekem. Ez azért kicsit érdekes nem? Ő kimegy Kínába és éli a sajátos kis álom életét én meg ott leszek egy gyerekkel egyedül, akivel azt se tudom mit csináljak nem vagyok az a 'imádom a gyerekeket' apa fajta. Ezért is tartok főleg felnőtteknek táncot, a kis gyerekek félnek tőlem. Mégsem adhatja be gyerekotthonba azt nem teheti. Jaj Taehyung kérlek maradj velem, akárhogy is döntök! -Haló Jungkook, felfogtad? Egy hetet kapsz eldönteni. - lefagytam, nem tudtam mit tegyek, csak néztem ki a fejemből. Seulgi keze zökkentett ki az gondolataimból. -Hagylak, emésztgesd ezt még egy kicsit. Holnap találkozunk. Szia. -végig simított a karomon és elhagyta a színházat a cuccaival együtt.
Nagyjából még fél percig lefagyva álltam ott csöndben, egyedül.
-Haloo, Jungkook! Mi történt?- csettintett valaki az arcom előtt, mire kijózanodott a fejem.
-Tae!- borultam nyakába.
-Mit mondott?- nézett rám kíváncsian, azokkal a gyönyörű, hatalmas szemeivel.
-Ja, öhm... semmi lényegeset... - hazudtam. Nem szeretek neki hazudni, és nagyon fájt megtenni, de így jobb. Majd, ha döntöttem, elmondim neki. Nem szeretném ilyenekkel terhelni.- Menjünk vissza!-Toltam be magam előtt a színházi terem felé.
-Na srácok! Elérkezett ez is... Már csak holnap kezdés előtt fogjuk tudni elgyakorolni egyszer. Tudom, hogy képesek vagytok rá, hogy mindenki kihozza magából a legtöbbet. Menjetek haza, egyetek, igyatok és aludjatok sokat, ne maradjatok fent sokáig, mert úgy holnapra hullák lesztek. Nyomás öltözni! Királyak vagytok.- csaptam össze a tenyerem. Próbáltam mindent megtenni azért, hogy ne essek ki a magabiztos, erős, vezető szerepből.
Otthon egyből bedőltem az ágyba a fáradságtól és a migréntől.
Reggel, szinte minden gondomat elfelejtve, izgatottan keltem fel. Nem féltem, mert tudtam, hogy tökéletes táncosaim vannak. Viszont Tae-n látszódott az idegesség, a félelem attól, hogy valamit elront, úgyhogy összeszedtem magam és megnyugtattam. Egész nap filmeztünk és próbáltam elterelni a figyelmét az egyre közeledő előadásról.
Délután ötkor, mikor odaértünk a sminkesek és a fodrászok egyből kezelésbe vettek minket. A darab csak hétkor kezdődött, addig pont mindenki elkészült. Kezdéskor mindenki izgatottan állt a színpad mögött én meg biztattam őket.
A két és fél órás előadás hála az égnek zökkenőmentesen ment. Egy-két hiba volt, de a nézők nem hiszem, hogy észrevették. Ünneplésül ittunk egy kicsit, de mértékkel.
Taehyung pov. :

-Taee! - ugrott rám Jimin.- Király voltál haver!
-Köszi, Chim. Te is! - mosolyogtam rá büszkén.
-Kijjebb megyünk? Nincs kedvem ennyi emberrel lenni.
-Persze. - mondtam, majd elinduktunk egy öltöző felé, egy üveg bor társaságában.
Az idő szinte repült, ahogy az elfogyasztott italok száma is egyre csak nőtt. Jiminnel éppen a semmin nevettünk és majdnem leestem a székről, de a kezemet megfogva visszahúzott.
-Mondták már, hogy gyönyörű a szád? - kérdezte mélyen szemembe nézve. Nem volt időm válaszolni, mert egyből ajkaimra tapadt. Már egyáltalán nem józan állapotomból kifolyólag viszonoztam tettét. Hajamba túrt, előttem meg hirtelen kitisztult minden. El akartam lökni,  de abban a pillanatban nyílt az ajtó. Ijedten kaptam oda a fejem és mikor megláttam ki az, még messzebb toltam Jimin-t.
-Jungkook!