A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

22.rész~ Engem Nem Érdekel

-JUNGKOOK!
-Ti mi az istent csináltatok itt? Tae mindenhol téged kerestelek. Igazán szólhattál volna, hogy elmentek. -Nézett rám aggodalmasan. Vajon látta, hogy én és Jimin csókolóztunk? Ahhoz túl nyugodt...
A kocsiig kiérve végig ezen gondolkoztam néhány botlás közben bódult állapotom miatt, de ahogy ketten maradtunk Jungkook felhozta a témát.
-Nehogy azt hidd, hogy nem láttam. Nem vagyok hülye Taehyung, csak nem akartam jelenetet rendezni, és ezután se szeretnék. Most az egyszer betudjuk annak, hogy ittál.
-Köszönöm. - suttogtam magam elé. Nagyon hálás voltam neki, hogy nem veszett össze velem, holott megérdemeltem volna.
Hazaérve Jungkook elég gondterheltnek tűnt, de többszöri rákérdezés után se mondott semmit. Összeütöttem gyorsan egy kis vacsorát, és miközben megettük semmiségekről beszélgettünk.
-Tae... Szeretnék mondani valamit. Eddig nem akartam, mert még nem voltam benne biztos, de már döntöttem. Azt hiszem nekem kell felnevelnem a gyerekemet. Seulgi nélkül.- váltott hirtelen témát. Abban a pillanatban lefagytam és félrenyeltem a számban lévő falatot. Önzőség lett volna lebeszélni róla, így nem tettem. Nyilván ez érthető. Megértem, hogy megtartja a saját gyerekét, csak ez hirtelen jött. Viszont egy dolgot nem értek. Mi az, hogy Seulgi nélkül? Hogy várhatja el az a nő, hogy Jungkook egyedül neveljen fel egy gyereket?! Én nem szeretnék gyereket nevelni vele. Szeretem Jungkook-ot, de én még fiatal vagyok. - Halooo, mondj már valamit kérlek!
-Nem. - böktem ki.
-Tessék? - kérdezte teljesen kikerekedett szemekkel.
-Nekem ez nem megy. - álltam fel az asztaltól, a tányért berakva a mosogatóba.
-Tehát ebben már nem vagy mellettem, de persze másra jó vagyok. Például, ha apád miatt elköltözöl, akkor a lakásom lehet a személyes kollégiumod.
-Jungkook, hagyd abba! - mondtam neki, viszonylag nyugodt hangon.
-Nem Taehyung, nem hagyom abba! Én persze viseljem el, hogy azzal a törpével csókolózol egy színház öltözőjében, részegen.
-Megcsókolt! Én nem akartam őt megcsókolni! Különben is... Nem nekem lesz gyerekem 3 hónap múlva.
-Már elnézést, de az előtted volt. Nem csaltalak meg! De ki tudja, hogy te mikor fogsz ágyba bújni Jiminnel, mert éppen "ő fektetett meg, én nem akartam, csak hagytam" hangulatban leszel!- mondta gúnyos hangon.
-Tehát nem bízol bennem. Csodás. Azt hittem, hogy te ennél értelmesebb vagy. - emeltem fel a hangom
-Én is így gondoltam eddig. - válaszolt karbatett kézzel. - Bíztam benned Tae. Vagyis még mindig, de azért neked sem szabad mindent!
-MINDENT?! Mi az, hogy mindent? Szerintem nem tettem semmit, ami miatt mérges lehetnél. Ellenben veled. Hazudtál, mikor megkérdeztem, hogy mit mondott Seulgi. "Jaa, semmi lényegeset" ugye?
-Azt csak a te érdekedben mondtam.
-Persze, ezt a legkönnyebb mondani.
-Különben is... Nem én vagyok egyfolytában mással, nem ölelgetek mást. Komolyan akár már Mark is lehetne a pasid.
-Ja, hogy még mindig itt tartunk? - sóhajtottam. - Mark még mindig csak a legjobb barátom, akire bármikor számíthatok. Igen még akkor is, ha te kiraksz innen.
-Én nem raktalak ki. Te mentél el, mert akkor se hittél nekem.
-Már bocs, de szerintem meg volt rá az okom.
-Jó nem érdekel mi volt a múltban, és az se, hogy min vesztünk össze... Mi legyen a gyerekkel? Csak ez érdekel.
-Engem nem érdekel. - Vontam meg a vállam. Sajnálom Jungkook-ot, de én ezt nem bírom. Fiatal vagyok még ehhez. 19 évesen egy másik férfivel nevelni a gyerekét... Bele se tudok gondolni, hogy apa legyek, és őszintén szólva nem is szeretnék. Tudom, hogy rémesen viselkedtem, de hirtelen nem tudtam mást tenni. Legszívesebben eltűntem volna a Föld felszínéről. Nem is akartam létezni abban a pillanatban, nem hogy ekkora döntést meghozni. Egy dologban voltam biztos... Nagyon szeretem Kook-ot, de nem. Nem fogom felnevelni a gyerekét. Minden jót kívánok neki, de én ennek nem leszek része.
-Hogy lehetsz ilyen?
-Én hogy lehetek ilyen?! Nem tehetek róla, hogy gyereked lesz Jungkook!
-Fhuuu előtted minden annyira egyszerűen ment. Annyira elvoltam a saját életemmel. Bárcsak ne ismertelek volna meg, Kim Taehyung!