A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

20. rész~ Főpróba

Taehyung pov. :

Itt ülök az iskolában reggel 8-kor és várom a tanárt, hogy megtartsa a világ legunalmasabb tantárgyát, a matekot. Igazából szeretem a matekot és megy is, de az órák nagyon lassan telnek. Mivel a másodfokú függvényeket tanuljuk, amit én tudok a legjobban, így szerettem volna egy kicsit pihenni, de persze az én legjobb barátom, Mark mindig oldalba ütött, hogy nem érti ezt, hogy nem érti azt és segítsek neki, így nem tudtam semmit sem aludni. A suli egész jól eltelt, nem voltak nehéz tantárgyak.

Épp indultunk volna haza Markkal, mikor halljuk, hogy fut valaki mögöttünk.

-Taehyung, Tae várj meg! - lihegett mögöttünk Jimin. Egy hónap alatt eléggé megváltozott a jó irányba, eskü nagyon jó fej. Többször lóg velünk, aminek persze legjobb haverom nem örül, de ő is elismeri, hogy már egész kellemes társaság.

Minden nap elmondta, hogy mennyire sajnálja a Jungkookos esetet és, hogy nagyon hülye volt, de bocsássak meg neki.

Az elején nem nagyon akartam, de mivel minden nap hozott nekem valami csokit vagy meghívott kajálni, így a végén tényleg nem haragszom rá, kicsit sem és ez így jó, hisz megismertem egy másik oldalát.

Miután hazakísértük Markot, együtt sétáltunk tovább Jiminnel, elkísért engem, mert épp arrafelé ment, amerre Jungkook is lakik.

-Jössz majd táncra? Tudod, ma lesz a főpróba.-álltunk meg a kapuban és kérdezte tőlem érdeklődve.

-Igen persze, de még van egy kis dolgom, szóval most nem tudunk beszelni. Megyek is. - mert mindig mikor együtt megyünk haza, elmegyünk a parkba és beszélgetünk fél órákat. Igazából nincs semmi dolgom, csak Jungkook nem tudja, hogy ilyen jóba lettem Jiminnel és ha jönne haza, akkor biztos furcsállná, hogy mit beszélgetek vele. Fordultam volna meg és mentem volna befelé a házba, de Jimin megfogta a karom és szoros ölelésbe vont. Kicsit meglepődtem, mert még nem csinált ilyet, de boldogan öleltem vissza. - Na oké Jiminie, majd talizunk táncon, szia! - engedtem el

- Oké szia. - még fogta a kezem, rászorított és szépen, lassan elengedte.

Kicsit még álltam a kapuban, mert nem nagyon tudtam hová tenni a történteket. Vállat vonva indultam be a házba. Belépve csönd fogadott, persze, mert Jungkook nincs itthon.

Mivel nemsokára itt a fellépés, nagyon sokat dolgozik, így sok időt töltök egyedül. 1 hónap telt el azóta az este óta. Igazából a gyerek téma azóta nem jött fel, nem beszéltünk róla. Bár jobb is így örülök, hogy Jungkook is úgy gondolja ahogy én. Még ehhez elég fiatalok vagyunk.

Gyorsan megkajáltam, elmentem lezuhanyozni, majd kidolgoztam a tételeket, amiket kaptunk a suliban. Lehuppantam a kanapéra, és néztem a tv-t míg Jungkook haza nem ér, hogy majd együtt menjünk táncra. Ajtó csattanást hallottam, mire fölriadtam, lerohantam a földszintre, megfogtam egy vázát és vártam, a megfelelő pillanatot, hogy mikor üssem fejbe a betolakodót. Halottam hogy egyre jobban lopakodott felém, már lendítetten a vázát mikor...

-Jézus Taehyung, nehogy leüss! - fogta meg a kezemben lévő vázát szerelmem, majd szépen lerakta az asztalra. Kivillantja nyuszi fogait, mire lángba borult az arcom. Hogy lehetek ekkora idióta. Biztos lehettem volna hogy ő az. Átölelt, majd egy gyors csók után indul föl a szobába.

- Alszok még edzés előtt egy kicsit, oké? Nagyon fáradt vagyok. - mondta nekem háttal. Bólintottam, bár úgyse láthatta mert már rég bevágta a szobaajtót. Elmosogattam kicsit rendet tettem, majd bekukkantottam Kookhoz, hogy alszik-e. Kopogás nélkül nyitottan be hozzá. Csak egy nagy takaró kupacot láttam. Azt hittem nincs is ott, de mikor meghallottam édes szuszogását egyből tudtam, hogy abban a takaró kupacban rejtőzik. Mosolyogva léptem oda hozzá, lágyan megcsókoltam homlokát és bebújtam mellé hátulról átölelve.

Jungkook pov.:

Egy óra alvás után az ébresztőmre ébredtem, és éreztem párom karjait derekam körül. Rásimítottam, és óvatosan kibújtam öleléséből, majd arcára puszilva keltettem fel.

Még a többiek előtt értünk oda a színházba. Lassacskán a többiek is felszivárogtak a színpadra, és kezdetét vette az előadás előtti, utolsó próba. Összességében minden jól ment, a srácok nagyon jó táncosok, így nem lesz gond. Még egyszer utoljára próbáltuk el, mikor Tae megcsúszott. Szerencsére Jimin pont elkapta, de már egy idő után kezdett kínossá válni, hogy nem engedi el, ezért közbe léptem.

-Hess, hess!- söpörtem le Jimin kezét barátom derekáról.-Taehyung, jól vagy?-karoltam át.

-Persze.-Nevetett saját szerencsétlenségén.-Szerencse, hogy Jimin itt volt.

-Ooo, hogy nekünk mekkora szerencsénk van... Jimin a hős!-Csapott ironikus hangnemben a vállamra Mark.

-JEON JUNGKOOK! Beszélnünk kell!-Csapódott ki az ajtó, nagy visszhangot hagyva maga után, és egy nagyon is ideges Seulgi trappolt felém.

-Neked is szép napot!

-Erre most nem érünk rá!-Kezdett el kezemnél fogva húzni le a színpadról, majd ki az előadóból.

-Mi ilyen fontos? Nem érne rá később?-Néztem rá türelmetlenül.

-MI ILYEN FONTOS?! JUNGKOOK A GYEREKEDDEL VAGYOK TERHES!-Ordibálta le a fejem.

-Shhhh! Nem lehetne halkabban egy kicsit?

-Miért? Nem vállalnád fel a gyerekünket?!

-Nem erről van szó Seulgi, csak nem kell mindenkinek tudnia róla.

-Jó mindegy is. Csak azért jöttem, hogy elmondjam...

Sziasztok! Ne utáljatok minket, itt a legjobb résznél hagyjuk abba. Reméljük tetszett, ha igen azt kérjük jelezd valahogy!Köszönjüüük!

Millió puszi: Dolosi és Hwayoung ❤❤💖🤘