A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

8. rész~Miért vagyok ilyen?

  Jungkook pov.: 

14 évvel ezelőtt:

-Apa, apa jössz velem focizni?- Ugráltam apukám hátán.  

-Persze. Hozd a labdát.- Régen mindig ilyen volt. Kedves, mosolygós és sokat törődött velem és anyuval. Anyu nagyon jó háziasszony volt, mindig fitt volt, de egyszer csak láttam rajta hogy egyre több ősz hajszála lett és hirtelen sokat fogyott.Mindenki titkolta de én tudtam hogy beteg. Később bekerült a kórházba. Két hét után úgy tűnt hogy javult az állapota és hazajöhet. Nagyon megörültem mert minden nap rajzoltam neki és vettem neki macit a zsebpénzemből. Csöngettek én meg gyorsan odafutottam az ajtóhoz és kinyitottam. 

-Apaaa.- Ugrottam fel nyakába. Olyan fura szaga volt. Leszedett magáról és letett a földre.-Hol van anya?- Nem válaszolt csak ledobta magát a kanapéra és elkezdett telefonálni. Azt gondoltam hogy mindjárt jön ezért leültem játszani. Kopogtattak és izgatottan rohantam az ajtóhoz mert azt gondoltam hogy anya, de csak apa legjobb barátnője volt az. Egy necc harisnya volt rajta és egy elég rövid piros, kivágott ruha. 

-Sziaa Kookie.-Simogatta meg fejem.- Hol van az apukád.- A hányinger kerülgetett ahogy a műszempilláját rebegtette. 

 -Bent van a nappaliban.-A nő bement és leült apu ölébe. Én kintről néztem őket. 

-Na meghalt? 

-Igen.- Erre a nő megcsókolta aput. Erre sírógörcsöt kaptam és felrohantam szobámba. Mindent földhöz vágtam. Csapkodni, rugdosni kezdtem a falat. Megfogtam kedvenc macimat ami akkora volt mint én. 

-Miért hagyott itt minket?!-Kiabáltam zokogva kedvenc macimnak.- Nincs értelme élnem.Két hét múlva volt a temetés. Apa barátnője is jött ami nagyon bántott. Valahonnan sejtettem hogy megcsalta vele anyát. Sokat járt el otthonról. 

 A sírra raktam az összes rajzot amit neki csináltam és a macit is. Megsimogattam a sírkövet.

 -Hiányzol.- Megint elkezdtem sírni. 

-Fiam gyere.- Kiabált nekem apu. 

-Majd még visszajövök- köszöntem el anyától. 

Egy év múlva: 

Apám bejött a szobámba és mondta hogy indulunk Hongkongba. Nem szeretném itt hagyni Busant ez a szülővárosom, de apu el akar költözni.3 évig egyfolytában más helyeken éltünk. Hongkong-ból Thaiföldre onnan Parisba onnan pedig Japánba míg végül vissza nem tértünk Busanba. Ez idő alatt teljesen megváltoztam. Depressziós lettem, nem voltak barátaim, vagdostam magam amit már szégyenlek. 13 évesen az új iskolában megismerkedtem egy Min Yoongi nevű fiúval. Rossz társaságba kerültem, cigiztünk, rossz tanulók voltunk de legalább úgy éreztem hogy voltak barátaim. Igaz nem lehettem mellettük önmagam de legalább törődtek velem. Apával minden nap összevesztünk valamin legtöbbször a tanuláson. Beíratott táncra amit nagyon utáltam. (Amúgy megszerettem később.)Ha egy edzésen vagy versenyen rosszul teljesítettem mindig megvert amitől kék-zöld foltos lettem. Egy idő után már megtanultam védekezni ellene. Ez tett olyan erőszakossá amilyen vagyok. Szerette volna ha a legjobb vagyok a sportomban ezért egyfolytában hajtott amitől teljesen kikészültem és kórházba kerültem ahonnan egy hét múlva ki is engedtek. Mikor apa szakított az akkori barátnőjével elköltöztünk Seoulba. Nem akartam otthagyni Yoongiékat mert féltem hogy nem lesznek új barátaim. A bandámtól tanult viselkedésem miatt ismerkedtem meg NamJoonnal ő volt az ottani nagymenő én meg beszóltam neki. Megnevelt és miután megtudta hogy cigizek egyből leszoktatott róla. Változtatott a ruhatáramon és a feketén kívül már hordtam mást is. 15 éves koromtól kezdve minden második nap más lánnyal jártam. Ezt láttam apámtól így én is ezt tettem. Legalább így egyik barátnőmre se untam rá. A leghosszabb kapcsoltamom azt hiszem négy napig tartott. Apám mondta hogy megint költözzünk el vidékre de én nem akartam. Itt akartam maradni így megbeszéltem vele hogy maradok. Pakolás közben találtam egy régi fotót anyuról. Ez az egy maradt mert apám eltépte az összeset mert azt gondolta hogyha az összes emléket eltörli vele kapcsolatban könnyebb lesz a gyász. 

Igaz hogy még nagyon fiatal koromban hagyott itt minket de szerintem akkor is ő volt a legjobb anyuka a világon. Ezek formáltak olyanná amilyen vagyok. Namjoon kiszedett a depresszióból Tae meg megváltoztatott és az érzelem mentes régi Jungkook-ból egy szeretet teljes szerelmes embert csinált. Végre úgy érzem hogy van értelme élnem.  

Sziasztoook! Gondoljuk nem egy ilyen részre számítottatok, de azért reméljük tetszett, hogy egy kicsit többet megtudtunk Jungkook életéről. Szerintünk ez sok dolgot megmagyaráz. Ha tetszett akkor jelezd egy vote-val és kommenttel  ha nem akkor is. :D Sziasztok, szép napot/estét ettől tuti az lesz!!