A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

23.rész~ Az Idegösszeroppanás Szélén

Taehyung pov.:

Már lassan fél éve, hogy elmentem Jungkooktól. Nem csak elmentem, hanem el is költöztem Szöulból. Egy kicsike kis faluba jöttem, nem messze az eddigi lakhelyemtől, csupán csak pár kilóméterre. Egyedül élek egy kicsi, két szobás lakásban. Olcsó a lakbér, így kevés fizetéssel, amit kapok azzal pont ki tudom fizetni. Nyári munkára mentem, egy állatkertben dolgozom. Néha szemetet szedek vagy szórólapot osztok, de ritka alkalmakkor állatokat is etethetek, kecskéket és libákat, annyira aranyosak. Ha befejezem a sulit biztos fogok venni egy kis gidát, vagy kis csirkét.
Anyuékkal egészen kibékültünk. Anya igazából nem ítélt el, csak nem akart ellenkezni apámmal. Apa, mikor megtudta hogy szétmentünk Jungkookkal megenyhült, azt hiszi hogy csak egy félrelépés volt az életemben, és igazából nem is vagyok meleg. Hát igen nagyon nem akar elfogadni. Néha napján lejöttek hozzám és beszélgettünk. Anyám már próbált visszacsalogatni hozzájuk. Én nem győztem mondani, hogy nekem milyen jó itt és már be is iratkoztam egy másik iskolába.
Még mielőtt azt hinnétek hogy elfelejtettem Jungkookot, közel sincs így. Borzasztó veszekedésünknek az lett a vége, hogy sírva ott hagytam őt egy félórás üvöltözés után. Még utána írt nekem, hogy sajnálja és, hogy segítsek neki. Szívem szakadt meg, de nem tehettem semmit, hisz én nem akartam ebbe a gyerekes dologba belekerülni. Szerintem nem tesz jót egy gyereknek, hogy két „apa” neveli. Jungkook találni fog, vagy már talált is, egy gyönyörű nőt, akivel felnevelik azt a gyereket, és megadnak neki mindent, hogy csodálatos gyerekkora legyen.

Jungkook pov. :

Négy hónap telt el a veszekedés óta. Reggel, mikor felkeltem sajogott a fejem. Oldalra fordulva megláttam a mellettem fekvő Jimint, aki félmeztelen volt. És akkor ugrott be minden. Az egész tegnap este. Izgultam, hogy mi lesz, ha megszületik a lányom, így a kelleténél többet ittam. Jimin becsöngetett, mert érdekelte, hogy vagyok. A fiú ott volt velem a veszekedés után, és probált engem vigasztalni. Levakarhatatlan volt, de eltűrtem. Még többet ittunk együtt és már igazán nem voltunk józan állapotban. Sajnos valamilyen okból kifolyólag rámozdultam, és ő meg nyilván nem bánta, így megtörtént. Pedig én még mindig Tae-t szeretem... Hiába volt kicsi nagyon kicsi az esély, hogy újra összejövünk, vagy egyátalán találkozunk még valaha. Be kell vallanom borzasztóan hiányzik.
-Oh bazd meg! - suttogtam magam elé mikor visszatértem a gondolataimból.
-Jó reggelt Jungkook! - fordult felém a fiú. Közelebb hajolva hozzám próbált megcsókolni, de eltoltam magamtól. A tegnap életem legnagyobb hibája volt...
-Akkor én inkább megyek reggelit csinálni. - Állt fel elkeseredve és csalódottan.
-Jó...
Tovább fekve az ágyon szenvedtem a fejfájástól, mikor megszólalt a telefonom. Idegesen emeltem fel az éjjeliszekrényről és felvettem. DongYul volt az...
-Haló - köszöntem rekedt reggeli hangomon.
-Jungkook! Jön a baba! - Szólt bele Seulgi apja. Kikerekedtek a szemeim a hír hallatán. Ráraktam a telefont egy gyors "indulok" után és kipattantam az ágyból. Föl-alá járkáltam de nem az idegesség miatt... inkább izgultam, melegség járta át a szívemet. Ez ugyanolyan öröm volt, mint mikor Seulgi közölte velem egy közös kávézás után, hogy lány lesz. Csak háromszor akkora. Mosolyogva indultam le a konyhába, ahol Jimin már elkezdte a reggelit csinálni. Tükörtojást csinált, hmm rég nem éreztem ilyen jó illatokat a házamban. Miután szakítottunk Taehyunggal azóta csak gyors kajákat ettem, amik házhoz jöttek. Megreggeliztünk és kaptam volna fel a cipőm, hogy elindulhassak a korházba, de Jimin megállított.
-Hova mész ilyen gyorsan? -kérdezte érdeklődve, ekkor kicsit elgondolkoztam minek is megyek oda? Seulgi majd úgyis odahozná a gyereket, hogy akkor sok sikert. Amúgyis eddig semmi kedvem nem volt ehhez, főleg Taehyung nélkül. Ebben a pár hónapban, mintha minden megváltozott volna, tiszta szemét a ház, üres kajás dobozokkal és alkoholos üvegekkel. Takarítani már vagy három hónapja nem takarítottam. Áll a por mindenhol, szellőztetni se nagyon szoktam így ha valaki belépett a házba biztos feltűnt neki az erős alkohol szaga. Ebben a házban nem lehet gyereket nevelni. A kezdeti mosoly gyorsan lehervadt rólam.
-Hívott Seulgi apja, hogy most fog szülni. Be kell mennem!
-Oké én is megyek! - Vette ő is a cipőjét.
-Nem Jimin nem jössz velem! Sőt mehetnél innen is hisz még ki kell takarítanom. - mondtam ingerülten, mire Jimin lehajtotta a fejét. -Sajnálom Jimin, nem akartam csak nagyon ideges vagyok.
-Nem beszélhetsz így velem én itt vagyok, voltam veled. Rám bármikor számíthatsz. Veled szeretnék menni. Azt hittem, hogy a tegnap este...
-A tegnap este? Jimin a tegnap este az semmi nem volt! Nagyon rég voltam bárkivel úgy együtt, ideges voltam és ittam elég sokat is. Te meg idejössz kivágott polódban az izmos combodra rásimuló nadrágodban... És ebben az a szar, hogy ez nekem úgy alapesetben nem is jön be de az aklkohol ilyet hoz ki az emberből. - mondtam meg az őszintét.
-De akkor is! Biztos hogy jelentett neked is valamit, hisz különben nem tetted volna. Tudod részegen az ember az igazat mondja és őszintén cselekszik.
-Köszönöm a tájékoztatást! Nekem erre nincs időm, mennem kell. Menj te is haza és fogd fel, hogy köztünk nem lesz és nem is volt semmi. Én mást szeretek.- Toltam ki a házból és az ajtó bezárása után futottam a kocsihoz.
Szerintem úgy vezethettem, mint egy őrült... Nem baj, egész gyorsan beértem a kórházba. DongYullal találkoztam a folyosón és megtudtam tőle, hogy Seulgi azt akarta, hogy senki ne legyen bent szülés közben, így nekünk kint kellett várakozzunk.
Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el... Már teljes idegben ültünk kint, amikor az orvos kilépett az ajtón.
-Melyikőjük az apuka?
-Én. - pattantam fel a székről.
-Jöjjenek be.
A szobába belépve, mikor megláttam a lányom elkapott a sírás, de sikeresen visszatartottam.

3 hónappal később:

Azt hiszem kezdek megőrülni... Egyfolytában ébren vagyok. Gyerek sírást hallgatok. A babák sosem alszanak, vagy mi van? Esküszöm felüdülés lenne a munka, de a gyerek mellett nem dolgozom. A tükörképemtől megijedek, a sok ivás, nem alvás, enni sincs sok időm. A ház úgy néz ki, mint valami ól. Mindenhol ruhák szétdobálva, pelenka hegyek és sok plüss.
Seulgi azóta egyszer sem látogatott meg minket, de pénzt küld. Elvileg van valami kínai pasija, de azért karácsonykor hazajön. Mikor Choa sír mindig lemegyünk sétálni, mert akkor abbahagyja. Természetesen most is üvölt, így elindultam vele. Lent se hagyta abba a bőgést és már nem tudtam vele mit kezdeni. Ismét a sírás kerülgetett, de tartottam magam.
-Choaaa. Ne sírjál már! Előbb ettél, pelenkát is cseréltünk, levegőn vagy. Mi kell még?! - mondtam idegesen. Eközben leesett a cumija is szóval lehajoltam érte, de közben a babakocsi elindult előre én pedig utána futva lefejeltem valakit és a kocsi is nekiment valakinek.
-Jézusom! Elnézést...

Sziasztook! ❤️
Atya isten tényleg régen volt rész... Nagyon sajnáljuk, csak sok programunk volt, nem találkoztunk. Reméljük tetszik a rész, ha igen akkor vote-olj, kommentelj. Köszönjük! 🥰💖