A Tánctanárom /Vkook/BEFEJEZETT/

7. Rész~ Én is szeretlek

- Szeretlek.
Éreztem, ahogy megremegett a drága. Eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Féltem, hogy most fog úgy dönteni, hogy lelök a fáról, de e helyett csak szájon puszilt erre a tettére elpirultam. JUNGKOOK mi az, hogy elpirulsz?!! Miket ki nem hoz belőlem ez a gyerek?! Kimászott az ölemből és én kérdően pillantottam rá.
- Gyere, menjünk, mert lassan két óra- mondja, miközben megfogja a kezem.
- Jó, de megyek előre én, hogy ha leesnél, el tudjalak kapni. – erre mosolyogva bólintott. Lemásztunk a fáról és kézen fogva indultunk a kocsi felé. Kinyitottam neki a kocsi ajtót. Még csak 10 perce megyünk, de V már a kocsi üvegnek van dőlve és alszik. Annyira szép, kicsit hasonlít egy kis majomhoz, ami itt szuszog mellettem. Bárcsak az ágyamba is így szuszogna. Felhívtam Markot.
    ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
-Szia, Mark Jungkook vagyok! Csak szólni szeretnék, hogy Tae elaludt mellettem és nem haza vinném, hanem hozzám szóval ne várj minket.
- Hello Jungkook! Rendben, de óvatosan holnap még tudjon járni. –mondta perverzül, olyan Markosan.
-Nem hiszem, hogy ma meg fog történni. Majd máskor.
-Jungkook. Tényleg szereted Taet?
-Igen, Mark tényleg. Szerelmes vagyok belé.
-Csak, hogy tudd ő a legjobb barátom olyan mintha az öcsém lenne szóval ha megbántod nem árt ha tudod, hogy lepaktáltam az ördöggel.- Mondta fenyegetően.
-Mark fiam. A tánctanárod vagyok szóval, ha meg is bántanám ami nem fog megtörténni akkor se tudnál mit csinálni az izomláztól.
-Oks de azért vigyázzatok. Halii!- Gyorsan bontotta a hívást.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
-Tae, megjöttünk.- válasz nem érkezett. Eljött az én időm, jobban megnéztem ezt a csodálatos példányt. Elővettem telefonomat és lefotóztam.
- Hmm, háttérkép gyanús.- Jaj ezt hangosan kimondtam?
- Mi gyanús?-Kérdezte rekedt, ébredés utáni hangon
- Jaj semmi, semmi. Biztos csak álmodtál. Na gyere beviszlek.- Mondtam, majd felkaptam ölembe és bevittem a házba.
-Jungkook, hova viszel?
- A házamba. Hívtam Markot, hogy ma nálam alszol és beleegyezett.
- Ja jó- Mondta kómásan és átkarolta nyakamat közelebb húzott magához. Egyem meg tényleg olyan, mint egy bújós kismajom. Bevittem a szobába és befektettem az ágyra. Gyorsan elmentem fogat mosni és lezuhanyozni, de mire visszaértem Tae már mélyen aludt. Befeküdtem mellé ő pedig átkarolt és ráfeküdt mellkasomra.
Reggel mikor felébredtem még mindig rajtam feküdt ezért óvatosan kikommandóztam magam alóla, hogy nehogy felébresszem. Lementem a mekibe kajáért. Nem szoktam mekizni mert edzőként vigyáznom kell az alakomra, de gondolom, ő szereti, ezért viszek neki. Mire visszaértem Tae már felkelt és a cipős szekrény előtt állt és fogta az egyik legértékesebb dolgot számomra. Az egyetlen anyukámról maradt képet.
- Tae mit csinálsz?- Láttam rajta hogy megijedt, mert hirtelen jöttem. De nem tudott érdekelni. - Tedd le! - Mondtam parancsoló hangon. Tovább fogta, mert gondolom ledermedt az ijedségtől. Odamentem hozzá és kitéptem kezéből a képet és elraktam egy fiókba, amit azután bezártam.
- Jaj bocsánat. - Mondta aranyos hangon lefele nézve.
- Hoztam kaját - Tereltem el a témát.
- Oksa.- Leültünk az asztalhoz, de még mindig szótlan és feszült volt. Láttam, hogy ízlett neki ezért képzeletben megveregettem a vállamat hogy jót választottam neki. Az utolsó falatért egyszerre nyúltunk, de én előbb vettem el.
- Kéred?
- Igen- Nézett rám csillogó szemekkel.
- Akkor vedd el. - Futottam el előle, de megbotlottam a kanapé lábában így leestem a földre. Nem bírtam abbahagyni a nevetést ezért felállni se tudtam így Tae kapott az alkalmon és fölém mászott.
- Megvagy.
- De a csirke még mindig nálam van.
- Add ide- Próbálta parancsoló hangon mondani, de nem sikerült, mert ahhoz túl aranyos.
- Nyem- Mondtam ''cukin'' és bekaptam az utcsó falatot.
- Héééj, gonosz vagy. - Nyafogott és megcsókolt. Szerencse hogy a falatot már le tudtam nyelni így semmi nem gátolt a csók viszonzásában. Megnyalta alsó ajkamat, hogy megadjam neki a bejutás engedélyét. De nem így tettem, mert nem szeretem, ha dominál felettem bárki is ezért egy pillantás alatt fordítottam a pozíciónkon így ő került alulra. Ezen meglepődött, ezt muszáj volt megmosolyogjam. Kezeimet derekára csúsztattam, ő pedig pólóm alatt nyúlkált. Na mi van TaeTae megérett a feladatra, remélem most nem fog itthagyni, mert nekem szükségem van rá. Így akarok maradni és soha el nem szakadni tőle, remélem ő is így érez. Gondolataimból az ébresztett fel hogy elkezdte rólam lerángatni a pólót ez sikerült is neki, amit nem bántam. Én is így tettem vele. Letértem szájáról nyakára és csókolgatni kezdtem és egy kis idő múlva lágyan szívogatni. Tae halkan nyögdécselt alattam.
- Nyugodtan ereszd ki a hangod, bébi. - Súgtam fülébe, amit aztán meg is nyaltam és óvatosan megharaptam erre kicsit nagyobbat nyögött, csípőjét feltolta érezni lehetett már fél merev férfiasságát. Fejét hátra hajtotta épp visszatértem volna nyakára, amikor is hát nem megszólalt az a kibaszott telefon?!! Kihalásztam Tae-m zsebéből és felvettem.
- Mi van már?! - Szóltam bele szinte már ordibálva.
- Tae drágám, te vagy az? - Szólt bele egy aggódó női hang. Kérdőn néztem Tae-ra, aki meg odatátogta hogy a szülei. Rögtön odaadtam neki a telefont és remegve szólt bele.
- Igen. Szia anya.
- Kisfiam, kivel vagy?!- Kérdezte számonkérően. - Azonnal gyere haza! - Bontotta is a hívást.
- Baszki! Bocsi Kookie de mennem kell - Nézett csalódott boci szemekkel.
- Jó persze, megértem. – Már húzta is a cipőjét és kirohant a lakásból, de az ajtóból visszafordult.
-Én is szeretlek.- Mondta és szájon csókolt.