Princess? No. I Am A Queen

20

Linali fél órán belül már teljesen új ember volt. Kisebb karcolásokkal nyugodtan új lakhely után nézhetett. Nem is találhatott volna jobb helyet egy üres padlásnál, ami épp egy gazdag lény házának tetején volt, de  senki se ment fel oda már egy jó ideje. Saját lépcső is volt a házon kívül, hatalmas üvegablak az ég felé, tágas tér a lopott cuccoknak. Egyszóval egy álom Linali számára. Már úgy is unta a bűzös csoportos szobákat a kollégiumban, pedig még egyszer sem sikerült ott aludnia. Most már tényleg csak a látszat kedvéért méltóztatott bemenni az iskolába.

Szépen be is rendezte volna, ha lett volna mivel, de bútorokat, háztartási dolgokat még életében nem lopott. Fel-alá sétálgatva a poros padláson valami jó helyet akart kifosztani.
Végül a lehető legjobb ötlete támadt;  Eliade palotája.

A fő utcán trappolt végig nagy vidáman, a nap kellős közepén. Bár általában a tolvajok este törnek be, mikor senki se számít rájuk, akkor is esetleg egy bankba, vagy házba, de biztosan nem a királnyőhöz. Linali túl sokat gondolt magáról ahhoz, hogy átlagos tolvajként élje az életét. Még ahhoz is túl önelégült volt, hogy a köpenyt felvegye.

A gyomra megkordult, épp akkor amikor odaért. Ezért inkább a kincstár helyett a konyha felé indult el.
Amint leért, a szolgálók mellett elsuhant és a kamrában elbújva falni kezdte az ebédjét. Az ebédidőben, valami gyűlés miatt, a legtöbb szolgáló sok finom fogással a kezében felrohant Eliadéhoz. Mire Linali ismét kinyitotta a kamraajtót senki sem maradt a konyhában.

A megmaradt tányérokon sütik voltak. Linali ebből is marokszámra evett, hiszen oly rég ehetett már ilyen fennséges ételeket.
De a következő pillanatban egy érdes kéz megragadta karjait és megkötözte.
Linali csak pislogott, hogy már megint elkapták, kevesebb mint fél percen belül, na meg átkozta azt az elővigyázatos énét, ami a kaja hatására álomba szenderült.

- Most velem jössz. Ezt jelentenem kell Eliadénak. - szólt a nő, közben szorosan tartva Linali kezét. Haja fakó volt, és néhány ősz hajszál csúfította el. Arca is nyúzott volt és kissé ráncos. Linali arca lefagyott, mikor felismerte az alakot.

- Rose... te meg mit keresel itt? Hogy vagy még életben?

- Miről beszélsz? Itt nincs semmiféle Rose. - szeme teljesen élettelen volt és bárgyú tekintettel meredt a lányra.

- De igenis van, te vagy az! - rugdosott és kapálózott - Hát nem emlékszel? Még évekkel ezelőtt elpusztult a városod és én... nem tudtam megmenteni titeket. - nézett vissza rá kétségbeesetten és közben majdnem elsírta magát.

- Nem értem miket beszélsz. El kell vigyelek Eliadéhoz. Betolakodó... Betörtek a palotába... jelentenem kell... - mormogott magában és a lányt maga mögött húzta.

Linali sarkára támaszkodva nem hagyta, hogy elvigye pont Eliadéhoz, aki bár még nem ismerte fel a lányt  sok-sok év után, de ha ez pont most történne meg, biztos kivégeztetné. Egyébként bármikor megtenné, ha elcsípné. Semmi kedve nem volt így lebukni ezért inkább meghúzta Rose karját, hogy átforduljon maga felé. Kirántotta karját az övéből és megfogta az arcát két tenyere között.

- Ébredj fel Rose. Még élned kell, szóval most már te is nyugodtan elkezdhetnéd! - szemébe nézett és Rose hírtelen feleszmélt. A hideg, kék szempárt látta meg először, megijedt azoktól és hátrahőkölt.

- Nyugi, csak én vagyok. - hajolt felé lágyan mosolyogva - Örülök, hogy újra önmagad vagy.

Rose még a szemét dörzsölgette, majd felnézett a lányra, és mikor megismerte rohant felé megölelni.