Princess? No. I Am A Queen

11

Egy katona állt ott és azt követelte hogy nyissák ki. Miután senki sem mozdult, az ajtót betörték. A vezetőjük ordítozva rontott be.

- Megvannak a tolvajok! És az elrabolt kincsek is. Verjétek láncra az összeset!

Az idős hölgy pánikba esett.
- Mit hoztál a fejünkre te lány?!

Már éppen azon voltak, hogy elfogják őket, mikor Linali az útjukat állta.

-Ne bántsátok őket én voltam! Engem vigyetek el! - kezeit széttárta, de mégis reszketett.

A katonák, akik fekete páncélban voltak, összesúgtak egymás között. Végül a vezetőjük úgy határozott, hogy csak a lányt viszik el a portékákkal együtt.

- Nagyon meg akarsz halni te lány! De legyen. Csak őt vigyétek, úgy sincs elég akasztófa ennyi embernek!

Linalit elhurcolták. Két karjánál fogva húzta két katona, mert annyira reszketett hogy nem tudott járni. Szerencséjére az egyetlen dolog, amit magával hozhatott az a batyuja volt, bár a katonák nem értették miért kell neki ennyire, mikor úgy is meg fog halni néhány órán belül.

Végül elértek a város főterére, ahol már várta őket a bíró. Szigorúan nézett le a már most félholtnak látszó lányra. A szerencsétlen templomi emberek végig zokogva követték a katonákat. Végülis Linali volt az első, aki megpróbált segíteni rajtuk. Nem akarták hogy meghaljon, és ennek hangot is adtak. Kiabáltak, paradicsommal dobálták az embereket, összetörtek amit tudtak. A bíró végül megunta a szórakozásukat és veréssel fenyegette őket. A téren síri csend lett, annak ellenére hogy sokan összegyűltek. Az egyetlen éles hang a bíró könyörtelen hangja volt, ahogy faggatni kezdte a lányt.

- Te loptad el az árut?! - kérdezte szigorúan miközben a hegynyi kupacra mutatott. Linali a földön térdelt az emelvény előtt, és majdnem elsírta magát.

- Igen.

- Mégis miért? Tudod-e, hogy ezzel óriási kárt okoztál a mi szeretett városunknak? - a nép erre zúgolódni kezdett, és ocsmány dolgokat szóltak a lányra.

- Azért, mert segíteni akartam a szegény embereken! Ez akkora nagy baj?! Maguk miért nem segítettek rajtuk? Nem ártanak ők senkinek!! - fakadt ki. Kezét ökölbe szorította, és mérgében széttépte volna a kötelet ami fogva tartotta, de veszett ügy volt ez is.

- Fiatal vagy még te lány. Nem ismered az emberi természetet. Csak azért szolgál, hogy kapjon érte valamit, és ha nem kap elfordul és megátkoz. Ellenben ez a színes és változatos világ sokkal kiszámíthatóbb. Nincs szükségünk kis, rövid életű nyavalyásokra. Nem véletlenül vannak ők a városon kívül. A legrosszabb szörnyek az emberek. Nem gondolod? - most a hangja nyugodt volt, de mégis olyan maró, hogy Linali összes önbizalma elsorvadt, és már megszólalni sem mert. Úgy kaparta össze magát.

- De igenis megérte! Mert végül segíthettem rajtuk. Végre egyszer sikerült valakin segítenem! Ők is akarnának jól élni, békében és biztonságban, de éppen maguk miatt nem tudnak! Szörnyetegek! - mikor ezt kimondta, a társaság fele felszisszent, mintha csak vérig sértették volna őket... pedig teljesen igaz volt. Arcuk átalakult, nagy agyaraik nőttek, szemük villogott. Már nem embereknek, sokkal inkább trollokhoz hasonlítottak. De ezt Linalin kívül senki sem vette észre.

- Elég lesz! Most már hogy megvan a tolvaj, mi legyen a büntetése? - szólt a népéhez. Linali elpityeredett a földön, mert a városiak a haláláért kiáltoztak az emberek pedig az életéért, de senki sem vette észre milyen borzalmasak. Tudta hogy most meg fogják ölni, és ezt kívánta a legkevésbé, de nem akart harcolni sem, mert ennyi démon között nem érte volna meg. Ha megtudják hogy kaszás (tanuló ráadásul, akinek még saját kaszája sincs), igazából is megölik. Már csak azért is. Nem tudott mást tenni, mint tűrni az újabb halált.