Princess? No. I Am A Queen

23

Néhány nappal később...

A verekedés egy kocsmából indult. Embereket dobáltak ki az ablakon, többen kimenekültek az ajtón, tört zúzott mindenki. Mikor már senki sem volt talpon, Linali bement. Törött üvegszilánkok és egy bezúzott ajtó fogadta. A pult és a faasztalok is teli voltak karmolásokkal, ragacsos nyálkával, kicsit megpörkölődtek, és még egy rakat hibájuk volt. A pultos, aki fekete-fehér ruhát viselt és négy szeme volt, nyugodtan törölgette a még megmaradt söröskorsókat.

- Hogy lehet maga ilyen nyugodt, mikor most tették tönkre a boltját? - Linali leült az egyik megmaradt székre, rákönyökölt a pultra, és kíváncsian nézett fel az emberszerű pultosra.

- Gyakran megtörténik. - Letette a kezében lévő poharat - Kér valamit kisasszony?

- Igen, egy üveggel abból - mutatott unottan az egyik fekete palackra.

- Az éppen egy nagyon erős alkohol, nem kegyednek való.

- Tökéletes, kérem ide! - a pultos csóválta a fejét, de végül odaadta neki. Linali kinyitotta a kupakját és egy húzásra megitta a felét. A pultos fickó csak pislogott, míg Linali feje egy percig vörösből átment zöldbe, majd vissza normálisba. Ennyit a részegségéről...

- Adhatok még valamit? - kérdezte megilletődve.

- Még abból kérnék - mutatott most egy kis gömb alakú palackra, és miután ezt is megkapta, egy kisebb zacskó aranyat adott a pultosnak.

A férfi csak eltátott szájjal szemlélte ezt a sok pénzt - Ez túl sok mis...

- Ugyan ezt nem a két üvegért kapta. - ördögi mosollyal megfogta a pultos ruháját és közelebb húzta magához - Tudja, az hogy valaki lefizethető, ebben a városban fejvesztéssel jár. Ch, ch milyen kár lenne egy ilyen különleges arcért. - a pultos elfehéredett - Szóval ajánlom, hogy kezdjen el mesélni valami érdekeset. Úgy unatkozom..

- Mit akar tudni miss?

- Mondjuk kezdhetné azzal, hogy kik a "fehérek"? Az egész város teli van az ő arcképükkel. Szép kis árat adna a királynő értük. Egy kis rendetlenkedő csapat miatt nem lenne ekkora felhajtás.

A férfi homloka izzadni kezdett, mert Linali kifejezéstelen arccal bámult rá. Olyan volt, mintha minden gondolatát ismerné és ha hazudik késlekedés nélkül kitekeri a nyakát.
- Ah.. hát ők csak egy kicsi szervezet ebben a városban. Amolyan terroristák. - kezdte - Ők az egyetlenek, akiket Eliade még nem tudott felszámolni. Egészen erősek, de eddig csak fosztogattak, kisebb rendbontásokat okoztak, semmi nagyobb...

Linali még mindig bámulta, és a pultos már a kezét tördelte - Csak azért hívják magukat fehérnek, mert Eliade fekete serege ellen harcolnak, és meg akarják dönteni a hatalmát... ez amolyan szimbólum...Meg tenné hogy nem néz így? Elég zavarba ejtő... tényleg nem tudok többet. Sajnálom.

- Hazug. - A pultos összerezzent. - Jól tudja, hol van a bázisuk igaz? Hiszen az előbb verték szét a bárt. Nem véletlenül volt rajtuk fehér ruha. Mégis ki állja a helyreállítást?

- Nem tudom tényleg! - Linali csak tovább nézett a szemébe, míg a férfi megadta magát - Jó tényleg tudom, hogy melyik kerületbe vannak, de azt nem tényleg nem, hogy pontosan hol.

- Melyikben?

- 19.

- Olyan nincs. 18 a legkülső.

- Nem, még van egy. Mondhatni a gettó. Csak az emberek nem beszélnek róla. Minél kinttebb van egy kerület a városközponttól, annál inkább szegények laknak ott. Tökéletes hely a számukra. - gyorsan elhadarta, majd csak tovább remegett.

- Köszönöm, ennyi elég lesz - a lány megfogta a másik arcát - Jó volt önnel találkozni. De most megyek, még látjuk egymást!

Linali kilépett az ajtón, a pultos meg csak állt ott ledermedve a zacskó arannyal. - Mi? Volt itt valaki?

...

- Majd még lehet vissza megyek oda, az a fekete lötty tényleg finom volt. Kár hogy túl gyorsan gyógyulok, így még normálisan lerészegedni sem lehet. - pampogott, miközben felhúzta a tünde köpenyét a maszkkal és a külső kerületek felé tartott a tetőkön.

A házak errefelé egyre koszosabbak és feketébbek voltak. Egyre rosszabb volt itt minden. - Fehérek ha? Vicces kifejezés - az emberek is egyre csúnyábbak voltak. Többnyire szegény éhező nyomorultak, akik azt hitték majd itt jobb életük lesz. - Mintha lenne ezen a világon jó élet... mire számítottatok?

Leugrott a tetőről, mikor már biztos volt benne, hogy nem követik. Az egyik sarkon egy kisgyermeket vett észre, aki vékonyka karjával alamizsnát kéregetett. Egy pillanatra segíteni akart rajta, és egy kis ételt adni neki, de míg nyúlt a táskája felé, apró szemeket vett észre. Figyelték őt a házak ablakaiból, a tetőről, a sikátorokból. A hideg futkosott a hátán - Értem én. Ki akartok rabolni, amint megtudjátok mi van nállam. Édes... - már épp letérdelt volna a gyerekhez, de inkább hátat fordított neki és tovább indult - Nem lehet ezt a világot már megmenteni. A velejéig rothadt. Pedig én még megpróbáltam volna. Mégis folyton igazam lesz: nem is érdemlik meg a megmentést. Hiába akarok segíteni, úgy sem menne.

Eközben megérkezett az utolsó negyedbe. Ócska bungalókon kívül mást nem is látott. Felhúzta fejére a kapucnit és úgy lépkedett tovább. Az emberek megbámulták, néhányan követni kezdték. Mire elért a legbelsőbb részre, már félni kezdett tőlük. Csak halkan lépkedtek mögötte. Nem szóltak, csak lépkedtek és néztek.

Körbenézett, de se nagyobb épületet, se semmi "bázisszerűt" nem talált, ahol a fehérek tanyázhatnának. Mindenfelé nézett a föld fölött, de nem talált semmit. Már kezdte érteni, hogy Eliade miért nem tudta felfedezni őket. Okosabbak, mint gondolta.

- De ha nincsenek a föld fölött. Akkor a föld alatt vannak - gondolta - Hát az igazán nevetséges lenne. Eliade vagy az emberei nem lehetnek ennyire mellérendeltek, hogy itt ne.. nézték... volna...

Linali most a lába alá nézett, és pontosan alatta terült el egy három szintes katakomba-redszer, telis tele fehér ruhás katonákkal. Mintha egy óváros maradványai lennének. Egy szebb kor emléke. Érdekesnek találta, hogy egy védőburkot is felállítottak, hogy senki se találja meg őket. - Aranyosak vagytok. Milyen cuki aura. Majdnem sikerült átejtenetek. Na lássuk csak, hol is van az a lejárat? - azzal fel le sétálgatott a sátrak között, az emberek meg már nem is tartották érdekesnek, csak őrültnek.

- Megvagy! - mindenki ránézett, bámulták egy pillanatig, majd visszafordultak a saját világukba.
- hihi bocsika, ez kicsit hangos volt, de mindegy is...vigyázz lázadó csapat, mert jövök!