Princess? No. I Am A Queen

16

Megéri iskolába járni!

- gondolta magában a lány, miközben az új lakóhelyét fedezte fel. Persze ez a hozzáállása néhány óra múlva már nem volt az eredeti, de sebaj.

A hosszú folyosókon, márvány-lépcsőkön, tágas étkezőkön és társalgókon kívül, még a mozaikos ablakok nyűgözték le. Minden bíbor és arany színekben pompázott. Mindenkinek hosszú talárt kellett volna hordania, amin rajta volt az iskola címere is. Linali persze nem volt hajlandó felhúzni, és a saját ruháit hordta. Köpenye a táskában volt, rajta meg a kényelmes fekete ruhák. Megint nem hagyott ki egy centit se. Inkább mindent eltűntetett, nehogy még meglássák, hogy ember létére milyen gyorsan gyógyul.

- Hát az meg mi? - figyelt fel egy nagy táblára a falon. A neveken kívül számok voltak rajta. - Mi ez?

- Hát nem tudod? Ez a tábla mutatja, hogy ki mennyi pontot kapott a nézőktől a bemeneti mérésen. Minél több, annál értékesebb a harcos, s annál több esélye van benn maradni. De az elsők és az utolsók jobb ha vigyáznak magukra. - mondta egy aprócska fiú. Vörös haja volt, zöld szemekkel. Egy táska is volt az oldalán teli különféle méretű és fajtájú robbanószerrel. Linali már most kedvelte a kissrácot, bár nem értette hogy maradt életben.

- De miért?

- Hát a verseny még nem ért véget.- mondta ismét a srác teljesen nyugodtan.

- Oh értem - felnézett a táblára. Először az alján kereste magát. Egyre feljebb nézett, de még mindig nem találta magát. Nem létezik hogy egy pontot se kaptam! - Megvan!

- Na melyik vagy? - kérdezte kíváncsian a kócos fiú.

- Az első...

Mindenki ránézett. Mintha a nézés ölni tudna. Linali zavartan fejére húzta a kapucnit és már el is tűnt volna a tömegből, de beleütközött valakibe.

- Bocsánat.. - mormogta, s már ki is kerülte volna, de egy kar megállította. Hegyes körmök a vállába fúródtak. Linali majdnem elsírta magát a fájdalomtól, de inkább visszatartotta.

- Szóval te vagy az első. Mégis hogy lehet hogy egy sehonnai lány megelőzött!? Nekem kellet volna az első helyen lennem! - kiabált rá Kallen. Linali csak fájdalmasan visszamosolygott.

- Hát te még mindig csak a második helyen vagy, barátom. - mondta aranyos, ártatlan szemekkel. Kallen erre megfogta és belevágta őt a falba. Linali lepattant a falról és elterült a földön.

- Igen? Nem sokáig tarthatod meg a helyed embergyerek. Te csak egy boszorkány vagy, mit tudnál itt kezdeni? Lehet hogy egyszer szerencséd volt, de itt szörnyek és démonok vannak. Tán felgyújtod őket is? - Kallen ércesen nevetett, közben a lány mellé guggolt.

Linali újra egy kis fényt vett észre a róka szemében, és egyre jobban érdekelte hogy a piszkálásával mit hozhat ki belőle.
- Nem, nekik jobbat találtam ki. - vigyorgott - Őket nem lehet olyan könnyen rászedni, mint téged cicuskám.

Kallen ezután az aranyos szólása után úgy megverte őt, hogy meg se tudott mozdulni a fájdalomtól. Hála neki az első óráját is lekéste. Mikor már az összes zöld folt begyógyult bement az órára.

A terem hatalmas volt. A tábla felé lépcsőzetesen lejtett. Minden egyes fokon volt egy sornyi pad, sötétbarna faszékekkel. Bár rengeteg embert felvettek, mégis szellősen ültek a teremben, kisebb csoportokba tömörülve.

A lány kivágta az ajtót, mire az egész terem ránézett. Csattogva az utolsó sorhoz sétált, nagy lendülettel ledobta magát majd feltette lábát az asztalra. Persze a professzornak ez egyátalán nem tetszett, mikor az összes tanítványa rendesen viselkedett.

- Miss Linali, kérem hogy az órámon szépen viselkedjen! És lehetőleg érjen be időben. Vegye le a lábát az asztalról! - pálcáját maga mellett szigorúan tartotta. Hosszú szürke talárt viselt, hozzá illő csúcsos varázslókalappal.

- Mi lesz ha nem? Nem tud kicsapni. - flegmázott.

- Lehet, hogy nem tudom, de az itteni életét meg tudom keseríteni. - mutatott a nagy kupac könyvre az asztalán. Ő is azok a tanárok közé tartozik, akik azt hiszik, hogy tanulással fejlesztehető az egyének mágiája. Nem lőttek annyira mellé.

- És ha még e mellet se szándékozik szótfogadni, akkor be kell mutatnia egy varázslatot, amit én kérek. De nehogy elhiggye hogy majd könnyűt fog kapni! Ha elbukik egész hónapban büntető-gyakorlaton lesz, de ha sikerül, akkor nyugodtan felteheti a lábát amikor csak akarja. Szóval tegye azt, amit kértem! - a többi diák csak kuncogott rajta, Kallen meg már önelégülten mosolygott a lány szánalmas bukásán.

- Kérem a feladatot. - úgy sem tud olyat mondani, amit ne tudnék megcsinálni. Kiraboltam a fél világot ha nem tudná, maga vén tata! - gondolta, s kacagott magában.

- Normális vagy? - súgta oda a vörös hajú kisfiú. Ő volt az egyetlen, aki az utolsó sorban mellette ült. A többiek  hirtelen elcsitultak. - nem tudod te milyen ennél a varázslónál büntetőzni! Ez a tanár legendás! Bele fogsz halni!

- Én valamibe belehalni? Olyan még nem volt a történelem folyamán, szóval nem hiszem hogy most lenne ilyen problémám - súgta vissza.

Mindenki a teremben rájuk figyelt. Még Kallen is felkelt az asztalról, ahol eddig alvást színlelt. Persze neki megengedik. Linali meg karjait lóbálva akár egy kisgyerek, kitrappolt a tanári asztalhoz. Egy kicsit még ugrott is, mikor lelépett az utolsó szintről.

- Rendben te nagyszájú lány. Utánam kell csinálnod. Meg kell mutatnod egy szellem formáját állatként. - Azzal köröket rajzolt varázspálcájával, s néhány pillanat múlva megjelent egy galamb. Az egész olyan volt, mintha világító füstből lett volna. Körbereptette a teremben, majd a madár visszaszállt a pálcájára és eltünt. - Most te jössz.

Odanyújtotta neki a pálcát - Á nekem arra nincs szükségem. - válaszolta a lány. - Szóval csak egy szellem kell? Tényleg csak egy? - csodálkozott, a professzor pedig türelmetlenül bólintott.

- Csak csináld!

Mutatóujjával egy rúnát rajzolt a levegőbe, mire az izzani kezdett, s átalakult egy bagollyá. Linali madara a prof madarának továbbfejlesztése volt. Az övének még a szeme is kéken világított, akárcsak a sajátja. Ő is megreptette, majd a madár visszaszállt a vállára. A lány ezután visszafordult a varázslóhoz, kezét derekára rakta. Valahogy két hideg szempár ijesztőbb volt mint egy.
Még a varázsló is tátott szájjal figyelte. Kallen arcáról leolvadt a mosoly.

- Ilyet nem láttam már vagy száz éve!Ezeket a rúnákat nem sokan ismerik, még a várázsló-körökben sem! Bámulatos! Hogy szereztél meg ilyen tudást, mikor ezt még itt az iskolában sem tanítják? Minden megbecsülésem az öné.

- Köszönöm, de ez csak a véremben van - mondta kacéran, miközben a bagoly önállósította magát és csipkedni kezdte Kallen fülét, miközben ő csak morogni tudott magában.

- Azt hiszem nincs már amit tanítani tudnék önnek Miss. Foglaljon nyugodtan helyet.

Linali a helyére sétált, ismét feltette a lábát s az óra hátralévő részében a baglyával játszadozott. - Milyen jó, hogy volt nekem a Néni. Nem gondolod? Na meg a kék kő se jött rosszul. E nélkül nem ment volna. - erre rögtön a nyakához kapott - Hol van a nyakláncom?!