Princess? No. I Am A Queen

8

Linali már épp Rose után ment volna, de folyton elkeveredett és így végül a tömegben elvesztette őket. A következő percekben nem találta őket, de egyszer csak Rose loholva a piac közepére ment és kitűzött egy papírt. Az emberek a nagy hűhóra összegyűltek. Linali mit sem látott a sok magas embertől, ezért felmászott az egyik kis bódé tetejére és onnan olvasta magában a híreket:
"Ezt a várost lázadás vádjával elitéltük. A büntetést a következő napon hajtjuk végre, ha csak nem jelentik be a lázadók hollétét."
- Linali arca lefagyott. Büntetés? Ilyenről még nem is hallott. És mi az, hogy lázadás? Milyen lázadás? Itt akárhogy is nézte egy cseppnyi lázadó szellem sem volt az emberekben. Mind szelíd és gyámoltalan.

Odafutott Rosehoz, akinek az arca szintén holt sápadt volt és csak reszketett. A többi ember fejvesztve menekült az otthonába, csomagolni kezdett és még aznap elindulni készült, hogy mielőbb kiérjen a városon kívülre.

- Reménytelen - kezdte Rose - a kapukat lezárták. A város körüli falon pedig őrök állnak. Senki se juthat ki.

Erre még nagyobb pánik kerekedett és mindenki a másikat okolta a csapásért. Egymásnak estek és botokkal kergették azokat, akit gyanúsnak ítéltek. Sokan fetrengtek a földön összeverve, ha nem félholtan.

Percekkel később Rose felállt, megfogta egyik kézről a fiát, másikról a lány kezét és rohantak haza. Végül leült az ágya szélére és a fejét fogta, miközben sírt.
- Miért sírtok? - kérdezte Linali szomorúan.

Rose felnézett rá, megtörölte az arcát és szipogva kezdte.
- Te hogy éreznéd magad, ha egyik pillanatról a másikra bejelentenék, hogy holnaptól semmid sem marad. Még az életed se?

A lány lehajtotta a fejét - Szarul. - ismét felnézett - De csak lehet valamit tenni ellene! Nem létezik, hogy nem maradt egyetlen kiút se! És miért akarja Eliade megbüntetni ezt a várost? Mit tettetek?

- Túl optimista vagy! Nem láttál te még elég rosszat. - kötényét szorongatta és a egyre idegesebb lett. Már a sírás határán állt - Nem értheted! Vagy még csak nem éltél eleget Eliade uralma alatt. Ha Eliade beteszi ide a lábát, itt minden el fog pusztulni. Egyszerűen ilyen az ő rendszere. Ha azt hiszi, hogy ez a város veszélyes rá, akkor el fogja törölni az utolsó porszemig.

A nő továbra is a szemét törölgette, Linali meg egyre vörösebb lett. Kezét ökölbe szorította és kiabálni kezdett.
- Én ne érteném?! Én is elveszítettem már elég sokmindent. Több rosszat éltem át, mint a világon bárki más! És ha ilyen a rendszere, akkor miért nem küzdötök ellene?! Miért kell mindent szó nélkül eltűrni? Azt is el fogjátok viselni, hogy holnap mindegyikőtök meghal? Még a fiad is?! Csak mert nem kezdtetek el küzdeni? Miért adja fel mindenki?

Rose abbahagyta a pityergést. Felállt és kihúzta magát. A kisfia csodálva figyelte az anyukáját. Még egy utolsót szipogott, majd határozottan megszólalt.
- Rendben te lány! Ha olyan bátor vagy hajrá! Már úgy sem tehetünk semmit, így is úgy is meg fogunk halni, akkor meg mindegy. Csináljuk! Nehogy most mond, hogy mindezek után egy terved sincs!

Rose komoly szemekkel nézett le rá. Linali egy kicsit hátra hőkölt. Nem számított ilyen gyorsan eredményre.
- Kérhetek egy percet? Addig ezt mond el a többi lakosnak, mert halálra gyilkolják egymást félelmükben. Nemsokára jövök!

Otthagyta a tátott szájú Rose-t és a következő percben már az egyetlen templom tornyán ücsörgött. Nem tudta, mégis hogy mászott fel ilyen könnyen olyan magasra, és hogy hogyan fog lejönni, azt meg pláne nem tudta. De ez volt az egyetlen hely, ahonnan messzire ellátott.

- Ha Eliade hadsereggel akarná elpusztítani a várost, akkor azok már itt lennének. De az is lehet, hogy nem fogja idevezényelni a birodalmi hadsereget egy nyomi kisváros miatt. Akkor már inkább küld egy varázslót, vagy bérgyilkost. - gondolta magában, miközben a látóhatárt kémlelte. Több tíz kilométerre is észre vette volna egy ember vagy lény közeledését, de most semmi ilyesmit nem látott. - De ha nem a pusztából jönnek, akkor a másik irány már csak a hegyek lennének, de ott meg nincs semmi érdekes egy víztározón, meg a mellette lévő kastélyon kívül. Egy lélek nincs a hegyen.

Linali végignézett a hegyeken, amiken már nem volt egy cseppnyi hó se, mert már tavasz volt. A víztározón se látott semmi szokatlant. Se a kis patakon, ami áthaladt a városon. Egy repedés, egy kis vízszint emelkedés se látszott. Linali végül lemászott a toronyról.
Visszament Rose-hoz a kis utcákon keresztül és az egyetlen dolog ami feltűnt neki, az az volt, hogy egyetlen fekete seregből jött katona sem volt a városban.
Normál esetben ők vigyáztak volna a rendre, na meg főleg Eliade embereinek a vagyonára. Legtöbbször az utóbbi érvényesült, pláne, hogy Eliade senkivel se törődött a saját emberein kívül. Az igazság-szolgálatás már rég kihalt az uralkodása alatt.

Linali estig se jött rá, hogy tulajdonképpen Eliade hogy is tervezte a város elpusztítását. A piactéren üldögélt a templom lépcsőin, fejét nekitámasztotta a falnak és elaludt. Éjfél körül viszont valami nedves érintette meg a lábát és azonnal felébredt.
Rémülten nézett maga köré. Mindenütt térdig érő víz állt. Felszaladt a lépcső tetejére és onnan nézett körül; minden úszott a sáros, barna vízben.

- Csak nem tetszik az új medence?~

Linali megugrott. A kaszás állt a háta mögött. - Judal! Mit keresel itt?

- Ó~ hát még mindig milyen kis naív vagy - mondta nyálas hangon - szerinted azt a húszezer embert, aki itt fog meghalni holnap, mégis ki fogja elvinni a pokolba?

- Nem viheted el őket! Még van esély megmenteni őket! Csak ki kell jönniük ebből a vízből.

- Valóban? Ha nem viszem el a lelküket kísértetek lesznek, vagy zombik. Melyik a jobb, választhatsz! - röhögött a lány arcába, Linali pedig az aranyosból átment gyilkosba és kedve támadt laposra verni az idegesítő társát.

- Szerintem nem sikerülhet életben tartani őket. Még te sem vagy elég erős, ahhoz hogy megments ennyi embert. - elővette a kis fekete noteszét és Rose-hoz lapozott - Nézd! Holnap délután ötkor meg fog halni a kis barátod a fiával együtt. Talán nem is kellett volna barátokat szerezned egy kihaló városban. Így egy kicsit fájni fog neked végignézni.

Linali arca holt sápadt lett. - Nem lehet. Nem lehet hogy meg fognak halni! Olyan kedvesek voltak! Miért halnak meg a cuki és kedves, mosolygós emberek?!

- Ilyen a világ kishercegnő. - rázta meg a fejét - Talán egy kicsit túlságosan burokban éltél ezidáig nem gondolod?

- Nem! Mert meg fogom menteni őket! Mindenkit!

- Igen? Hát te megint meg tudtál lepni! És mi lett egyébként a bosszúhadjáratoddal? Azt hittem az az elsődleges célod... - csontos ujjaival végigsimított a lány haján, mire ő lecsapta kezét.

- Az ráér. Előbb meg kell mentenem néhány barátot. Eliade amúgy sem fog elpatkolni a következő napokban, szóval az most várhat.

Linali összeszedte magát és felhúzta a köpenyét is. - Csak figyelj!

A kaszás meg csak figyelte, természetesen ördögi kacajjal, amint Linali felmászik a falon és a tetőkön ugrálva elmegy.
- Na~ egyre csak nő a kis hercegnő. Még a végén királynő lesz. Csak legyen elég ereje végigcsinálni! Juuuj de várom... - ezzel fogta és elpárolgott.