Princess? No. I Am A Queen

43

Órákig ültek csendben egymás mellett.
Linali szótlan maradt mert végig a tájat nézte. Teljesen leragadt. Csak Kallen zökkentette ki a révületből, mikor a vállára tette kezét.
Linali megrezzent egy pillanatra, de valahogy mégis nyugalom töltötte el.

- Tetszik? - Kallen széles mosollyal nézett le rá.

Linali bólintott. - Te hoztál ide.

- Ezt jól látod. - lehajolt és leszakított egy kis sárga virágot. Visszafordult a lányhoz és odaadta neki. - Gondoltam ettől visszanyered majd a jó kedvedet.

Linali elvette a virágot, megszagolta, de nem volt jó illata. Fanyar arccal előfordult.
Kallen zavartan vigyorgott.
- Oké, talán mégsem sikerült teljesen.

Linali eldobta a virágot és újra a tájat nézte.
- De sikerült. - Kallen arca felderült, de Linali komoly tekintettel folytatta - Jó volt ezt látni utoljára.

- Mi? - a fiú megragadta a karját és szorosan tartotta. - Azt ne mond, hogy teljesen feladtad az egészet?! Nem lehet, hogy minden erőfeszítés kárbamenjen!

- De igen. Nagyon köszönöm, hogy elhoztál ide és megpróbáltál felvidítani, de én akkor is meg fogok halni holnap.

- De miért? - most mindkét kezét a lány vállára tette és rázta - Eszednél vagy te egyáltalán? Azt hittem ezen már túl vagyunk.

- Judal holnap elviszi a lelkemet és én megszabadulok ettől az átoktól. - lesöpörte a másik kezét és elfordult tőle.

Kallen összeszorította öklét és sziszegett.
- Te képes voltál eladni a lelkedet! - megint meg akarta ütni, de a lány könnyedén kitért előle.

- Persze te csak erővel tudod megoldani a problémákat! Mintha segítene a helyzeten. Gondolkozz! Nincs már több esélyem.

- Ahelyett, hogy te gondolkoznál! - Linali lefagyott - Ha te olyan okosnak hiszed magad, akkor gondolkozz te!

- De értsd meg -

- Nem, nem értem meg. Te vagy ezen a földön az egyetlen lény, aki képes volt megszabadulni attól a zsarnoktól! Senki más! Ha te most feladod, minden visszaáll a régi kerékvágásba. Eliade meggyógyítja magát, visszaszerzi támogatóit, és megöl mindenkit aki valaha fellázadt ellene. Öldöklés lesz, érted? Minden veszteség kárba megy! Szóval marhagyorsan kapard össze magad, még mielőtt ő teszi ezt! Ez az utolsó lehetőséged!

Linali megdermedt. Majd mintha egy követ vettek volna le a szivéről, felnézett a rókára.
- Gondolkozni? Utolsó lehetőség? Komolyan? Te még őrültebb vagy mint én. Judal egy kaszás, halhatatlan. 1 nem tudom megölni, 2 te se. Itt nem csak Eliádéval van gond, ez már legalább tudatosult a kis agyadban?

- Te rángattál bele ebbe az egészbe barátom. Mit vártál? - Kallen csak makacskodott, Linali a fejét fogta - Na, mi a terv?

Linali lassan elmosolyodott, cuki, de mégis ördögi mosoly került hófehér arcára.
- Félreállítjuk az árulót, aki miatt elbuktam. Egy újjabb kis bosszú mindenért. Na most te mit szólsz barátom?

- Benne vagyok! - vágta rá egyből.

Ezzel Linali Kallen mellé állt és kézenfogta.
- Te vagy az egyetlen barátom. Ha te is elárulsz, meghalsz. - szigorúan nézett a démonra, aki csak tovább kuncogott.

- Ez rád is vonatkozik. - Linali elégedetten bólintott. Egy kék fénylő kört húzott maguk köré, ami egyszer csak felvillant és ők eltűntek.

Egy villanással pedig megjelentek a pokolban. Linali már most sóhajtozott, mert utált itt lenni, de Kallen ellenben el volt ragadtatva.
Mint egy kisgyerek, csodálva bámulta a vöröslő, égő tavat és a sok úszkáló csontot.

Linalinak szó szerint húznia kellett, hogy ne halásszon ki egy koponyát.
- Látom tényleg egy eszetlen démon vagy, de az előbb még te mondtad, hogy sietnünk kell!

Kallen kiszabadult a kezéből és csak kihúzta a koponyát. Dobálta, pörgette és játszott vele. Linali undorodva nézte.

- Még nem is mondtad miért vagyunk a pokolban? Egyébként ki is az az áruló? - kezét most bedugta a koponya belsejébe és úgy mozgatta, mintha az beszélne.

Linali eközben már azon gondolkozott, hogyan lehetne valahogy kicselezni és otthagyni. De még csak most értek el a város széléhez.
- Judal az aki átvert engem.

- De nem ő az, akitől a halhatatlanságodat kaptad? Miért pont ő? - Kallen most eldobta a játékát.

- Ahogyan a királynő is. - Linali megállt egy pillanatra és kihúzta táskájából a maszkot és az arcára tette. - Ő csak játszani akart. Mikor már túl unalmas lett volna a győzelmem, kicsit megkavarta a dolgokat.

- Tehát akkor ő élesztette fel. De ha megint megölöd a királynőt, ő ismét feléleszti és az egész kezdődik előről.

- Pontosan. - elértek a pokol városához, a kapukban nem várta őket őr, az utcákon nem volt egy kísértet se. - Először őt kell valahogy leállítani. De lehetőleg vele kezdjük, nem kell feltűnést kelteni. Érted? Nem állunk le semelyik démonnal verekedni, hallod?

Kallen már nem is figyelt - Aha persze, ahogy akarod. Merre is vagyunk? - bólogatott ártatlanul.

Egyre jobban beljebb kerültek a város mélyébe. Minden utcával több és több démon került elő. Figyelték őket az ablakokból, az ajtókból és a sötét zugokból.

- Téged mindig így megbámulnak? - kérdezte egy idő után Kallen.

- Aha ez csak a szokásos, most inkább téged figyelnek. - vigyorgott rá a rókára. Kallen nagyot nyelt.

- Miért pont engem?

- Mert friss hús vagy. Nem tudják hol vagy a rangsorban, tehát meg lehet enni. De még egyszer mondom, a pokolban vagyunk, nem odafennt! Ne keresd a balhét!

De Kallen ekkor már megint nem figyelt. Jobban lekötötte őt az a 6 démon, aki épp az útjukat állta.

Látszólag egymással voltak elfoglalva, de mikor a páros a közelbe került, mind odafordult. Nem tűntek gyengének, sőt, áradt belőlük a veszélyes aura.

- Hellooo~ nem tudjátok véletlenül ki itt a főnök?

Kallen már ment volna oda, de Linali visszarántotta. Megfogta a fülét és annál fogva lerántotta az ő szintjére, mérgesen belesúgott a fülébe.

- Balhét akarsz már megint? Épp az előbb mondtam, hogy ne állj le verekedni!

Ekkor azonban előlépett az egyikük. Szőrös kecskelába volt patákkal. A felsőteste olyan volt akárcsak egy emberé, kivéve a fején ékeskedő csavart szarvakat és a karmokat az ujjai végén.

Linali amint meglátta, megremegett, amit persze Kallen is észrevett.
- Na mi van hercegnő? Csak nem egy régi ismerős?

Linali gyilkos pillantást vetett előbb a kecskére, majd Kallenre. Kallen persze élvezte ezt az arckifejezést. Mostmár tudta, hogy a lány el fogja engedni.

- Meggondoltam magam. - ezzel elengedte a fehér fület és eltolta magától. - Ez az izé kiharapott belőlem jópár darabot. Őt kifejezetten nyugodtan széttépheted. Légyszíves.  - ezzel hidegen hátat fordított nekik.

Kallen önelégülten mosolygott és az ujjait ropogtatta.

- De mire visszajövök, készen legyél! - kiabált hátra válla fölött.

- Persze drágám! - Linali sziszegett erre a szóra, de már nem érdekelte.
Otthagyta őket.

Kallen visszafordult a démonokhoz.
- Végre szórakozhatok egy kicsit!