Princess? No. I Am A Queen

15

- Ne ugrálj már annyit te kis...

Egy fura kígyószerű ember mérgezett késekkel dobálta Linalit, ő pedig kacagva kerülte ki az összeset. Nem mintha különösebben érdekesnek találta volna, inkább csak tetszett neki a kitartása.

A verseny már el is kezdődött az életben maradásért. Aki a legvégéig életben marad, annak egyenes útja van a kollégiumba. Először páros küzdelmeket szerveztek, majd egy-két "különlegességet" is le kell győzniük.

- Jaj de uncsi. - ásított - inkább nézzük meg mi fáj neked a legjobban.

Linali egy szempillantás alatt ott termett a férfinél. Megragadta a felsőjét és közel húzta magához. El sem menekülhetett a gyilkos szempár elől.

A férfi egy percen belül a földön feküdt összekuporodva.

- Nem is jó ezt a képességemet használni. Ez így túl könnyű. Uncsiii - Linali gyengéden megfogta a kezét és kihúzta a körből. Amint a férfi keze megérintette a vonalat, a bíró sípolt és a küzdelem véget ért. A lány győzött.

De nem csak ő végzett ilyen gyorsan. Minden egyes kis küzdőtéren épp ekkor sétáltak ki a győztesek, a veszteseket meg vagy darabokban, vagy egészben vonszolták ki.

Egy dolog azonban nagyon bántotta a lány csőrét. Az a nyamvadt róka megelőzte. Toporzékolni kezdett és a haját birizgálta. Az, hogy mikor ezt a hisztit a srác észrevette, és ennek tetejébe egy önelégült, sármos képet is vágott rá, olaj volt a tűzre. Már alig várta, hogy visszaadhassa.

A következő kört és az az utánit is lazán megnyerték. A közönség csak őket figyelte. Egyesek már rég egymásnak eresztették volna ezt a kettőt csak hogy láthassák a világvégét. Ez már csak azért is érdekes lett volna, mert Linali inkább az a típus, aki messziről elkerülve a problémát, bűntudat nélkül szedi szét az emberek elméjét, és ezzel egy életre lerendezi őket, addig a róka a szétmarcangolás és a fizikai erőfölény híve.

Mindeközben ezek ketten porig tiporták a nyomorékokat, addig a királynő végig a páholyban ült és a harcosokat nézte. Különösen Linalit tartotta érdekesnek. Mikor az első harmad véget ért magához hivatta a rókát.

- Úrnőm? - térdelt le elé a róka, s megcsókolta a kezét. Eliade rá se nézett. Csak a lányt bámulta rezzenéstelen arccal.

- Szervusz Kallen. Látom jól sikerült a kis harcod. Csak így tovább! - Hangja monoton volt és nyomasztó. A róka arcára mégis mosoly kerekedett.

- De annak a lánynak még jobban! - A nő mintha feléledt volna. Kallen arca holt sápadt lett - Hogy engedhetted ezt?! Nem lehet, hogy egy sehonnai lány jobban tud küzdeni, mint te, aki a kezem alatt nevelkedett! A pokol mégis melyik bugyrából jött elő egy ilyen erős boszorkány, és mégis miért nem tudtam róla eddig?! - tajtékzott - Többet várok el tőled! Gondolom nem akarsz utána kullogni. Igaz? - mosolygott rá, de közben szemei villogtak.

Kallen megremegett - Nem úrnőm. Le fogom győzni és nem hozok szégyent a nevedre. - még csak a szemét se merte felemelni.

- Azt ajánlom is. A kedvetekért meggyorsítjuk egy kicsit a dolgokat. Túlságosan sok nyomorék van még az arénában. Egyáltalán miért élnek ezek még? Hát nem tudják, hogy teljesen feleslegesek? - mondta kegyetlenül miközben előhúzott három kártyát - válassz!