Princess? No. I Am A Queen

27

A rossz érzések nem szűntek meg még napokkal később sem. Nem járt az iskolába, nem lógatta a lábát a fehéreknél, még Eliade palotáját sem volt kedve kifosztani. Elment az életkedve is. Hiába halhatatlan, nem tudta meggyógyítani a lelki sebeit. A Professzornak azt mondta, hogy kóros betegségben szenved, ezért nem lesz a tanórákon egy jó darabig, bár nem mintha őt is érdekelte volna egy problémás gyerek hiányzása. Nem mintha bárkit is érdekelt volna egy lány hiányzása.

...

Napokkal később Kallen boldogan sétálgatott a folyosón. Most már ő volt a rangsorban az első és megkapta a neki járó tiszteletet is. Eliade aznap reggel szinte már őszinte mosollyal dicsérte meg az eredményéért, majd átadott néhány iratot a tanároknak. Szóval a mai nap - ritka eset - de felettébb csodás volt Kallen számára.

Az ebédnél viszont elrontották a kedvét. Egy nagy teremben volt az étkező, ahol mindenki tálcán kapta az adagját. Azt a tipikus, íztelen iskolai menzára emlékesztető undormányt itt nem ismerték. Ez egy elit bentlakásos iskolához méltó ebéd volt - amíg ki nem borították. Persze Kallen három másodpercen belül félholtra verte azt a benga állatot, aki ezt az ő réges rég várt békéjét meg merte szakítani.

Kallen fogott egy másik adagot és már épp leült volna enni - végre valahára nyugodtan - mikor egy vörös hajú fiú leült vele szemben.

A fiú fiatalabb volt nála, és valószínűleg fele olyan erős, mint ő. Első ránézésre sokkal gyerekesebbnek és tapasztalatlanabbnak ítélte meg a zöld szemű, kíváncsi fiút, mint amilyen okosnak és tökéletesnek tartotta saját magát. Túl kíváncsi és túl mérges.

- Mit tettél vele? - kérdezte szigorúan a vörös.

- Kivel?

- Tudod jól, hogy kiről beszélek. - Mindkét kezét ökölbe szorította és az asztalra tette.

- Ó! Már emlékszem - harapott egyet a tányérján lévő húsból - Azt a kis hazug libát keresed?

- Mit csináltál vele? - még mindig nagyon komoly volt.

- Én semmit. - válaszolt teli szájjal. - Tán hiányzik? Csak nem a barátod volt? Milyen kár, hogy nem jön vissza többé.

- Hát pedig nagyon gyorsan vissza kell, hogy jöjjön, mert ha nem, nagy gázban leszünk.

Kallen közelebb hajolt a szinte már fel-fel robbanó fiúhoz.
- Tudod hogy kell megölni valakit, anélkül, hogy tényleg meghalna?

A fiú szeme elkerekedett.
- Nem tudod megölni.

Kallen hátradőlt. - Ugyan miért ne tudnám?

- Mert halhatatlan.

Most Kallenen volt a sor, hogy csodálkozzon. Szájából majdnem kiesett a falat.
- Hogy mi?

- Jól hallottad; halhatatlan. - jelentette ki egyszerűen, mintha ez magától érthetődő lenne.

- Nem léteznek halhatatlan személyek, maximum tovább élnek. És ő amúgy is csak egy ember. Egy átlagos, nyomorult, ember.

A vörös hajú szemével körbenézett, hogy a teli teremben figyeli-e valaki őket, majd egy kissé az asztal fölé hajolt.
- Hallottál már a halál istenekről?