Princess? No. I Am A Queen

19

Reggel épphogy Linali betette a lábát a kollégiumba a problémák csak gyűltek a nyakába...

Fél órával korábban:

- Én a helyetekben nem érnék hozzá. - Kallen hátrasimította fejér haját, és lenéző pillantásokat vetett az előtte álló óriásra nőtt melákokra.

- Te nem parancsolsz nekünk! - ordította vissza az egyikük. - Talán véded őt? Verekedni akarsz?

Kallen erre csak gyilkosan nézett fel rá. - Azt hiszed, hogy ilyen korán reggel majd nekiállok verekedni egy ilyan izomagyúval, mint te? Na ne nevettes, rangon aluli lenne részemről. - megigazította drága ingét - Én csak azt mondom, hogy a helyetekben nem érnék hozzá.

- De te is ugyanannyira gyűlölöd őt, mint mi, akkor meg miért nem ölted meg már korábban? Nem is tudod! - vicsorgott a másik.

Kallen közben zsebre tette a kezét és a folyosó felé vette az irányt. Egy pillanatra mégis hátrafordult.
- Ezt a lány nem lehet olyan könnyen megölni, mint azt te hiszed. Én már kétszer próbálkoztam és túlélte. Nem tudom mit csinál ez a kis nyamvadt boszorkány de jól csinálja... még nem tudtam legyőzni - Kallen kifejezéstelen arca ördögi mosolyba ment át - Végre egy méltó ellenfél, akit ha legyőzök, akkor majd elismer.

- Ki?

Kallen vissza se nézett a nagy gorillákra, és elment.

A három hatalmasra nőtt fickó meg egy kissé megrökönyödve indult el Linali szobájához. Berúgták az ajtót és kirángatták az ágyból. Linali meg épp akkor dőlt bele az ágyba kómásan, így elsőre fel se fogta mi történik és a táskája kicsúszott a kezéből.

Mire felismerte, hogy most igen nagy bajban van már semmi kézzel fogható nem volt a közelében. Először mást se tudott tenni, mint segítségért kiálltozni és rugkapálni. A két férfi lefogta kezeit, a harmadik pedig előhúzta kardját és már készült leszúrni, de Linali megrúgta így nem a mellkasát találta el, hanem a vállát. A férfi szentségelt a sikertelensége miatt, a lány eközben ordított a fájdalomtól. A harcos kihúzta kardját a lány vállából és most ismét lefelé sújtott vele, de egy centire Linali hasától a kard éle megállt. Még Linali is meglepődött, mert már várta a halálát, még inkább a támadója.

Az izomagyú, túlméretezett férfi lenézett karjára, amin egy hatalmas karmolásnyom húzódott, a vér pedig patakokban folyt végig a kardon. Eldobta a fegyvert és a vérzést próbálta elállítani, de nem sikerült neki. Az árny ismét sebet ejtett rajta, most viszont a torkát vágta el.

A másik kettő abban a pillanatban elengedte a lányt. Fejüket forgatva az árnyat keresték, rémülten egymás mellé álltak.

Linali eközben feleszmélt a révületből és meglátta Kallent, amint egy karmolással leveszi mindkét férfi fejét. A földön kúszva araszolt arrébb, de Kallen felé fordult.

- Hova mész bogaram? - kedves hangon szólt hozzá, mintha csak a barátja lenne, de arca inkább gyülöletet sugárzott.

Linali dadogni kezdett. - Á... Ő. Én? Hova is mennék? Á sehova, csak úgy ... tudod... miért is vagy itt?

- Gondoltam kihasználom a lehetőséget és megöllek. Na mit szólsz? Úgy is most olyan gyengének látszol. Tökéletes. - kezében az egyik fickó feje lógott, amit a következő mozdulattal kihajított az ablakon.

Linali meg az egész éjjeli ébrenlét után nem csoda, hogy a földön kúszott. De már most elhatározta, hogy ha kialussza magát, sapkát fog csinálni a róka lompos farkából

- Attól még, hogy megölsz nem fogod megkapni a pontjaimat. Majd ha legyőzől egy órán. És mint tudjuk ez nem lehetséges... - kuncogott, kezét pedig a vérző sebére szorította és néha szisszentet, mikor a sebesült karját véletlenül megmozdította. A mosolyát ellenben nem lehetett lemosni.