Again

6. rész

A hétvége hamar eltelt.
Szombaton kiderült, hogy Aidan a mi sulinkba fog járni, ráadásul osztálytársak is leszünk.
Így elmentünk neki is bevásárolni pár dolgot, bár neki nem volt sok kedve hozzá.
Vasárnap pedig a családdal voltam.

És eljött a hétfő.
Az első tanítási nap.
Rettegek ettől a naptól.
Nem azért, mert 11. osztályos leszek vagy bármi ilyen.
Attól tartok, hogy mi lesz Aidannel. Most Ő lesz a friss hús, és az összes lány rá fog tapadni. Bár megértem őket, hisz Aidan tényleg nagyon aranyos azzal az elképesztő mosolyával.
Ezekkel a gondolatokkal küszködve próbáltam kiválasztani, mit is vegyek fel.
Szerencsére a mi sulinkban nincs megkötve, hogy mit vehetünk fel az első napon, sőt évnyitó sincs. Az Igazgató beszél pár percet a rádióban, és nagyjából ennyi.
Így kivettem a szekrényemből egy fekete szaggatott nadrágot, mivel kicsit borús volt az idő, és egy bordó felsőt.
Feltettem egy leheletnyi sminket, fogat mostam, elraktam az ebédem, és már indultam is.
Aidannel megbeszéltük, hogy együtt megyünk, így megálltam a házunk előtt, és a kerítésnek dőlve vártam rá.
Gondolataim megint azon kalandoztak, hogy vajon Aidan melyik lánnyal fogja először összeszűrni a levet, mikor valaki megragadta a vállamat, és maga felé fordított, én meg ijedtemben elejtetten a táskám, és már épp ütni készültem, mikor észrevettem, ki is a támadóm.
-Bazd meg Aidan! Leszokhatnál már erről! -kiabáltam rá, de Ő csak hangosan felnevetett.
-Ne haragudj, de olyan vicces, ahogy megijedsz! És majdnem be is húztál nekem! -lepődött meg.
-Valakinek meg is kell védenie magát! -mondtam még mindig dühösen.
-Az biztos. Nagyon szép lett volna, ha már első nap monoklival megyek suliba! - nevetett fel megint, és mintha hirtelen minden gond eltűnt volna a nevetése hallatán.
Csodálkozom, hogy a Nap nem sütött ki.
Lassan sétáltunk a suliig, és közben rengeteget nevettünk. Örültem, hogy végre kezd minden visszaállni a rendes kerékvágásba, mármint a saját életemet nézve. Hiszen már csak Ő volt az egyetlen dolog, ami hiányzott.
-Megérkeztünk. -mondtam halkan, mire Aidan csodálkozva tekintett fel a hatalmas gimnázium épületére.
Aztán megláttam legjobb barátnőmet közeledni, így odaszaladtam hozzá, és rögtön megöleltem. Odasétáltunk Aidanhöz, aki szemöldökfelvonva méregette a mellettem álló lányt.
-Hailey? -kérdezte.
-Igen, szia Aidan. -mondta, aztán odahajolt, hogy megölelje. -Ezer éve nem találkoztunk.
-Hát igen. -nevetett Aidan.
Közben Hailey kihasználta a helyzetet, hogy Aidan háttal van nekem, így tátott szájjal nézett rám, mire belőlem kitört a nevetés.
-Én megmondtam. -még mindig nevettem a helyzeten.
-De azt nem, hogy ennyire!! -mondta a kelleténel kicsit hangosabban a barátnőm, mire többen is felénk kapták a fejüket.
-Mit mondtál meg? -kérdezte Aidan kíváncsian, bár mintha tudta volna, miről beszélünk, huncut mosolyra húzta az ajkát.
-Semmit! -vágtuk rá egyszerre Haileyvel, mire Aidanből kitört a nevetés.
-Sziasztoook Lányok! -kiáltotta egy ismerős hang. -és.... -azzal Aidan felé fordult, mire újonnan érkező barátunk rögtön felismerte. -Aidan?
Haver, már ezer éve nem láttalak!!
-Hello William. Igen, úgy látszik egyikőtök sem látott már legalább EZER éve. -nyomta meg az ezer szót, mire mindannyian felnevettünk, a két fiú meg olyan lazán, ahogy csak a srácok szokták, lepacsiztak.
Újra együtt voltunk, így négyen.
Aidan és én általánosban barátkoztunk össze Haileyvel és Williammel, és Aidan távozása után Ők tartották bennem a lelket.

Mintha Aidan észrevette volna, hogy valami nincs rendben, kezeit az én kezembe csúsztatta, majd összekulcsolta őket.
Lassan odahajolt a fülemhez.
-Itt vagyok.
Mire nekem a szívem kihagyott egy ütemet, és csak bólintva mosolyogtam fel rá.
Így kezdődött ez első napunk.
Mind elkísértük Aidant az igazgatói irodába, majd pedig mehettünk is az osztályterembe.
A többiek már bent voltak, és érdeklődve néztek felénk, mármint a fiúk.
A lányok, akik meglátták az új fiút, rögtön dobálgatni kezdték a hajukat, és "nem feltűnően" összesúgtak.
Ezt Aidan is észrevette, és fejét lehajtva csendesen felnevetett.
Mi leültünk a helyünkre Haileyvel, mögénk pedig William telepedett le egy üres padba.
Mr. Scott, az osztályfőnök mély hangja törte meg a hatalmas hangzavart.
-Sziasztok gyerekek, ha lehet, kicsit csendesebben örüljetek az új tanévnek. -mondta komolyan, de szája sarka apró mosolyra görbült.
-Oo, biztos te vagy az új diák. Kérlek mutatkozz be az osztálynak.
-Rendben- majd lazán az osztály felé fordult, de még mielőtt mondott volna akármit is, szeme megakadt rajtam, és elmosolyodott.
-Aidan Haven vagyok. Most költöztünk ide, de már éltem itt kiskoromban. 18 éves vagyok, és ennyi. -mondta, és már épp fordult volna a tanár felé, amikor az egyik szőke, idegesítő osztálytársunk, Chloe megszólalt, hihetetlenül kényes hangon.
-Ha gondolod szívesen körbevezetlek az iskolában. Megmutatok mindent, amire kíváncsi vagy. -mondta, majd összeröhögtek a mellette ülő kis barátnőjével.
-Kösz, de nem kell. Már valakit kiválasztottam erre a feladatra, igaz Mia? -mondta, és tekintetét rám emelve mosolygott, mire mindenki felém fordult, és a sok irigy pillantás már szúrta az oldalam.
-Remek! - kiáltott fel Mr. Scott. -Ülj le valahova, aztán kezdhetjük is.
Aidan lazán átsétált a padok között, és végül letelepedett mögöttem, William mellett.
Egy perc múlva megkocogtatta a vállam, mire én kérdően fordultam hátra.
-Szóval mikor vezetsz körbe? -mondta, és rám villantott egy győztes mosolyt.
-Hááát, majd még meglátom, lesz e időm Rád. -azzal visszefordultam, és gondolatban megpaskoltam a vállam, mivel ebből a beszélgetésből én kerültem ki győztesen.

A nap további része unalmasan telt. Meghallgattuk az Igazgató rövid rádióbeszédét, majd az osztályfőnök ismertette az év menetét, és az órarendet.
Szünetekben sokan próbáltak Aidan közelébe férkőzni, de Ő legtöbbször pár perc beszélgetés után megunta őket, és megint nekem szentelte figyelmét.
Megkönnyebbülten zuhantam bele az ágyamba a nap végén, abban reménykedve, hogy Aidan soha nem fog lecserélni valaki másra.