Again

18. rész

Borzalmas éjszakám volt.
Egész végig ezen a hülye terven gondolkodtam, és hogy mi lesz ezután.
Hagyjuk, hogy Markék elhiggyék, hogy utáljuk egymást.
Vagyis én utálom is Aidant. Kifejezetten utálom.
Mi?
Kit akarok becsapni?
Nem utálom. Sajnos, de nem.
Miért nem tudom utálni, gyűlölni, kizárni az agyamból és a szívemből?
Ilyen bolond lenne a szívem?
Olyat szeret, aki nem szeret viszont?
Miért történik ez velem?

Reggel hat óra van, de én nem tudok tovább fetrengeni az ágyban, miközben nem is tudok aludni.
Kimegyek a fürdőbe, és szemügyre veszem a szemem alatti hatalmas karikákat.
Megmosakszom, és fogmosás után visszamegyek a szobámba.
Fogalmam sincs mit vegyek fel.
Legalább 10 percig kutatok valami viselhető után, mire megtalálok egy rég nem viselt farmert, amihez egy sárga feliratos pólót választok. Hajamat kiengedve hagyom, és teszek fel egy kis sminket.
Gyorsan bepakolom az könyveimet és a füzeteket, majd a konyhát veszem célba.
Csinálok egy piritóst, és megreggelizem.
Még rengeteg időm van, de nem tudok magammal mit kezdeni, így úgy döntök, hogy elindulok.
Felkapom a fekete tornacipőm, és a táskámat a hátamra dobva kisétálok az útra.
Bedugom a fülesem, és közben vetek egy pillantást a szomszéd házra.

Isn't it lovely,
All alone.
Heart made of glass,
My mind of stone.
Tear me to pieces,
Skin to bone.
Hello, welcome home.

Mielőtt akármi hülyeséget csinálnék, tényleg elindulok.
A zene hangosan dübörög a fülemben, és én a járdán sétálva figyelem a mellettem elsuhanó tájat.
Már annyiszor láttam, de mintha minden alkalommal teljesen más lenne.
Talán azért, mert mindig más érzések kavarognak bennem.
Megnézek minden házat, az ismerős embereket, a szélfútta fák leveleit, a kertekben ugató kutyákat.
Minden olyan nyugodtnak tűnik. Mintha kisimulna ez a zűrös világ.
Csak a zene és én.
Régóta nem éreztem már ezt a nyugalmat.
Lassan sétálok, hogy mindent szemügyre vehessek.
Egyszer csak valaki lágyan megérinti a karom, én pedig kikapom a fülest és hátrafordulok, a legrosszabbra számítva. Mikor meglátom, megkönnyebbülten felsóhajtok.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. -mondja Aidan bocsánatkétőn, és lesüti sötét szemeit. -Csak gondoltam megbeszélhetnénk még pár dolgot a tervvel kapcsolatban. Persze, csak ha van kedved, de ha nem akarsz velem beszélni,megértem...hiszen...öm....én...megértem -össze-vissza beszélt, és egyik lábáról a másikra állva toporgott. Most komolyan zavarban van? Nem hiszem el. Hogy lehet még így is ilyen aranyos? Ez lehetetlen.
Szemét lassan rám emelte, gondolom nem érti, hogy miért nem válaszoltam Neki már legalább egy perce.
Ha tudná, hogy mik kavarognak a fejemben.
Óvatosan elmosolyodtam.
-Beszélhetünk. -mondtam, mire felragyogott a szeme.
Lassan kifújta a bennt tartott levegőt.
-Szóval.....Úgy gondoltam, hogy tudod, rájátszhatnánk a dologra. Mintha már ki nem állhatnánk egymást. És akkor azt hiszik majd, hogy rögtön az ő karjukba fogunk rohanni.
-Okés, ez jó ötlet. Csak szerintem be kéne avatni Willt és Haileyt. Eljátszhatnák a segítőkész barátokat, akik kétségbeesetten ki akarnak minket békíteni. -mondom, mert szerintem ez segítene hitelessé tenni a kis színjátékunkat.
-Zseni vagy Mee. -mondja játékos mosollyal az ajkán.

Mee. Mee. Mee. Mee. Mee.
Újra és újra lejátszódik a becenevem a fejemben, amit csak Ő használ. Kikötötte, hogy senki más nem hívhat így, és én is csak akkor szerettem, ha Ő mondja. Az Ő szájából valahogy tökéletesen hangzott.
Akaratlanul is felé fordítottam a fejem, és Őt néztem. Karakteres arcába néhány kósza hajtincs hullott, de szerette, ha ilyen hanyagul, és lazán áll.
Arccsontja tökéletesen párosult mélybarna szemeihez, szépen ívelt orrához, és telt, rózsaszín ajkához.

Visszaemlékszem arra a napra.
A napra!
Szinte érzem csókja ízét a számon.
Ölelő karjait derekam körül.

Aztán egy szellő, mintha valaki arcon csapott volna, egy szempillantás alatt eltűntette emlékeim, és visszatértem a való életbe.
Szememet elszakítottam Aidan arcától, hiába is akartam mindennél jobban megérinteni.
Már közel jártunk a sulihoz, nekem pedig beugrott valami.
-Várj -torpantam meg, és valami hirtelen gondolattól vezérelve megragadtam a karját.
Ő is megállt, és kíváncsian nézett rám.
-Mi a baj?
-Semmi, csak tudod, ha a suliban nem leszünk jóban, akkor most nem sétálhatunk be így a suliba. -mondtam majd észrevettem, hogy egyre jobban szorítom a kezét, így gyorsan elengedtem, bár tuti fülig vörösödtem.
-Igazad van. -mondta, és elgondolkodva törzsölgette a homlokát.
-Csináljunk jelenetet. Mintha beszélni akarnál velem, de én nem vagyok hajlandó rá. -mondom, mintha ez már ezer éves terv lenne, de Ő csak büszkén elmosolyodik.
-Okés. Hagyok 10 másodperc előnyt. Menj, addig majd kiabálok utánad. -
mondja izgatottan, mire gyorsan ott hagyom, és sietős léptekkel haladok a suli felé.
Próbálok dühös arcot vágni, miközben elhaladok néhány diák mellett.
  -Mia!!
  -Miaaa!
  -Állj már meg!!
  -Mee! -kiabálja Aidan nekem, mire az összes diák felkapja a fejét.
Megragadja a karom és maga felé fordít. Szemében kétségbeesés tükröződik, és ajkát lefelé görbíti.
Milyen jó színész!
  -Hagyj békén Aidan! -kiabálom az arcába,de még csak a szempillája sem rebben.
Szerintem az utóbbi időben annyiszor visszautasítottam, hogy ez már teljesen lepereg róla. Legalábbis látszólag.
  -Megbeszélhetnénk ezt az egészet? -kérdezi, és egyik kezével beletúr hajába.
  -Nincs mit ezen megbeszélni. -mondom, és kirángatom kezéből a karom, és hátat fordítva neki besietek a suliba.
Bemegyek az osztályterembe, és levágódom a padomba.
Lassan kezdenek beszállingózni a többiek a terembe, és halkan sutyorognak, gondolom az előbbi kis műsort tárgyalják ki.
Aidan nyit be az ajtón, és dühösen csapja le táskáját a padlóra.
Felém néz, aztán gyorsan elfordítja a fejét, és kutakodni kezd a táskájában.
Pár perc múlva megrezdül a telefonom. Lenémítom, és megnézem az üzenetet.

Aidan:
   Jó alakítás volt.😜

Mia:
   Te sem voltál rossz😄

Írom vissza, és próbálom elrejteni a mosolyomat.

Hailey és Will is megjelenik, de be is csengetnek így csak inteni tudunk egymásnak.
Az irodalom tanár be is viharzik a terembe, és belekezd az órába.
   -Szóval gyerekek. Most mindannyian fogtok kapni egy feladatot.
Erre az osztály dünnyögni, és óbégatni kezd. Én kíváncsian várom a folytatást.
  -Csend legyen!! -kiabálja. -Két fős csapatokban fogtok dolgozni, hogy kicsit egyszerűbb legyen.
  -És mi választjuk ki a párunkat? -kérdezi nyávogva Cloe, és összenevet Meghannel valamin.
  -Természetesen.....-kezdi, de Meghan közbekiabál.
  -Aidan!! -mondja, és az említett fiú felé fordul, aki épp a telefonját nyomkodja.
  -Azt akartam mondani, hogy természetesen nem. -mondja a tanár idegesen. -Már összeállítottam a csapatokat. Mondom is. -és azzal kinyitja hatalmas jegyzetfüzetét.
  -Meghan, te Cloeval leszel. Nicole Davevel, Brett Jessicaval, Will Haileyvel. Aztán Aaron Mattel, és Mia..-mondja, majd mintha elgondolkodna. Idegesen tördelem az ujjaim a válaszra várva. -Mia pedig Aidannel.
  -Mi? Az nem lehet! -kiabálja Meghan. A tanár szúrósan rápillant, mire a lány visszaül a székére. -Mármint....azt akartam mondani, hogy én akarok lenni Aidannel.
  -Én meg azt mondtam, hogy én választom ki a párokat, és nem ti. A döntésem végleges. -hadarja el, majd belekezd az óra anyagába.
Az óra vége felé felvillan a telefonom a táskámban, én meg gyorsan kikapom onnan, mikor a tanár nem figyel.
Újabb üzenet.

Aidan:
   5-kor nálad.

Elteszem a telefont, és megvárom, hogy véget érjen ez az óra, majd a további hat.