Again

13. rész

Aidan szemszöge

Az edzés már negyed órája elkezdődött, mikor Mark, az egyik csapattársam lazán felsétált a pályára.
  -Elnézést, Edző bá. -mondja. -Fontos dolgom volt.
  -Semmi baj, melegíts, aztán állj be!!-mondta az edző, mire nekem leesett az állam, hogy mennyire benyalta magát az a seggfej.
Odasétált a barátaihoz, és fennhangon  kezdtek el beszélgetni.
  -Hol voltál Haver? -kérdezi az egyik.
  -Csak hazadobtam Miat. -mondja, majd elmosolyodik. Nekem a név hallatára a szívem megáll egy pillanatra, de aztán rájövök, hogy biztos nem arról a Miaról van szó. De azért tovább hallgatom a beszélhetésüket, miközben bekötöm a cipőm.
  -Melyik Mia? -kérdezi tőle Bratt.
  -Hartley. -hát ezt nem hiszem el. Mi a franc? Hogy állhatott Mia egyáltalán szóbe ezzel a talpnyaló barommal??
  -És mi volt? -faggatták tovább Markot, mire bennem kezdett felmenni a pumpa.
  -Majd elmondom. -mondta, mintha valami nagy titokról lenne szó, aztán felém nézett, és egy győztes mosolyt villantott.
Nem sokáig lesznek ilyen épek a fogaid, ha még egyszer hozzáérsz! -gondolom magamban.
De tudtam, hogy nem balhézhatok.
Elszaladt mellettem, én pedig alig tudtam megállni, hogy be ne húzzak neki.
Egész edzésen ezen rágódtam, de végül arra jutottam, hogy ami történt Miaval köztünk a hétvégén, az nem csak barátságra utalt. Az Ő részéről sem. Szóval nem tenne semmi olyat.
Bíznom kell benne.
Ez a barom pedig biztos csak húzza az agyamat.
Hullafáradtan értem haza,és fürdés után azonnal beestem az ágyba.

Másnap Miat kerestem első óra után, és meg is találtam.
A teremben volt, és pont mikor oda akartam menni hozzá, megjelent Mark, és beelőzött.
Kezd az idegeimre menni.

Mia fáradtan néz fel füzetéből, és meglepődötten tapasztalja, hogy nem az ment hozzá, akit várt.
Remélem, hogy én lettem volna az.
Mark lazán a padjára dőlt, és közelebb hajolt Miahoz, aki ijedten hajtotta le inkább a fejét.
Szúrós tekintettel bámultam Őket, vagyis inkább Markot, akinek a társaságát láthatólag Mia sem élvezte.
Ettől kicsit megnyugodtam.

Mintha érezte volna, hogy Őt nézem, Mia felemelte a fejét, és rám pillantott. Lágyan elmosolyodott, mire visszamosolyogtam.
Mark közben folyamatosan beszélt Neki, mire Ő csak bólogatott, de szemét nem szakította el az enyémtől.
Úgy éreztem, mintha a lelkemig látna. Tudta, hogy ideges vagyok, és hogy zavar ez a Mark gyerek.
De aztán a csengő félbeszakított minket, és mindenki ment a helyére.

A hét többi napja ugyanígy telt. Mark, amikor csak el tudott szabadulni a csapattól, rögtön Miahoz ment.
Muszáj volt kitalálnom valamit, hogy lépni tudjak.
Szeretem Miat.
Ki kellett találnom valamit, egy alkalmat, ahol ezt elmondhatom Neki, és egyben mindenkinek az iskolából, hogy meg tudja Mark is, hogy Mia hozzám tartozik.
Egy buli...-ugrott be, egyik unalmas matek óra közben.
Ha rendezek egy bulit, akkor mindenki ott lesz.
Anyáek úgy is elutaznak csütörtök este, így ezen sem kell aggódnom.
Ez lesz a legjobb hely, és a legjobb lehetőség.
Gyorsan előkaptam a telefonom. Nem nagyon zavart, hogy óra van, és írtam Mianak.

Aidan:
   Pénteken bulit tartok. El kell jönnöd!

Lassan hátrafordultam, mire Mia szemöldökráncolva nézett fel a telefonjából, egyenesen rám.
 
Mia:
  Szüleid?

Aidan:
  Nem lesznek otthon. Ne aggódj, minden oké lesz. Kérlek!

Sóhajtott egy nagyot, majd válaszolt.
 
Mia:
  Legyen.

Végre valami jó is történik a héten. Kitettem az összes közösségi oldalamra az eseményt, amire rengetegen jelezték, hogy eljönnek.

Péntek este a ház készen állt, és a vendégek lassan kezdtek befelé szállingózni.
A szobám ajtaját becsuktam, a biztonság kedvéért, hogy véletlenül se menjen be valaki.
A szál rózsát bent hagytam, hiszen későbbre terveztem az átadását a lánynak. Először is meg akartam keresni.
10 körül lehetett, és a ház már tele volt. Kb. az iskola fele tömörgött, és lépkedett egymáson, de úgy láttam, mindenki kellően jól érzi magát. A legtöbbjük már világáról sem tudott. Elég nagy kupit csináltak. Mindenféle ital kiborongatva, üvegek a földön, és rengeteg szemét, pizzásdoboz a konyhában.
Mit sem törődve a hangosan dübörgő zenével, és a táncoló emberekkel, Mia keresésére indultam. Körbejártam a házat, de eddig sehol nem láttam.
Aztán nyitódott az ajtó, majd belépett rajta Ő. Hirtelen megtorpant, a nagy tömeg biztosan meglepte. Tudtam, hogy nem valami nagy bulizós, de azt akartam, hogy itt legyen.
Nem öltözött ki, mint az összes többi lány, aki eljött. Egy egyszerű szaggatott farmer volt rajta, szürke zenekaros felsővel, és bőrdzsekivel. Barna haja egyenesen lógott vállára.
Gyönyörű volt, mint mindig.
Szemei kétségbeesetten kutattak valakit, aki valószínűleg én voltam.
Ekkor hirtelen valaki nekem jött, majd kidőlt mellettem. Felnevettem, majd újra az egyedül ácsorgó Miara néztem, aki már nem volt egyedül.
Ki más, ha nem Mark?
Mia most kedvesen mosolygott rá. Elkezdtek beszélgetni, mire az a lány füléhez hajolt, és súgott Neki valamit. Mia felnevetett, majd újra beszélni kezdett.
Na ennyi kellett nekem.
Képtelen voltam tovább ott állni, és nézni őket.
Elvettem a konyhapultról két üveget, majd felmentem a szobámba.
Kurva ideges voltam.
Egyszerűen nem hittem el, hogy ez a srác mindenhol ott van, és Mia meg mindig beszélget vele.
Meg áll az eszem.
Dühösen bontottam ki a whiskeyt, majd lassan belekortyoltam.
Tudtam, hogy ez az egyetlen esély arra, hogy ne csináljak botrányt, és verjem addig Markot, míg a kórházban nem köt ki.
Kb. egy óra telhetett el, mire elfogyasztottam a két üveg tartalmát, és egyedül ültem a szobámban.
Aztán nyílt az ajtó, mire én rögtön odakaptam a fejem. Mee helyett Meghan lépett be, rövid szoknyában, és kivágott felsőben.
Na a másik jó madár!! Pont Ő nem hiányzott ide. Csak Mia hiányzott.
  -Mit csinálsz itt egyedül Aidan? -kérdezte nyálas hangon, amitől kirázott a hideg. -Csak nem a kis barátnőd miatt szomorkodsz, aki épp Markkal enyeleg?? -mondta mosolyogva, mire rögtön felpattantam az ágyról.
  -Hol láttad őket? -kérdeztem, de a fejem úgy hasogatott, hogy egy percre azt sem tudtam, ki vagyok, így inkább visszaültem az ágyra.
  -Nem tudom már. De az a lány egy kis ribanc. Ne is foglalkozz vele. Hadd felejtessem el veled. -mondta, majd közel hajolva hozzám megcsókolt.
Én meg voltam akkora részeg, hogy vissza is csókoltam.

Mia szemszöge

Mark hazavitt a kávés eset után, és én megköszöntem neki, majd siettem is be a házba.
Nem igazán történt semmi érdekes a héten.
Aidan most sem volt velünk túl sokat, viszont Mark annál inkább.
Fura volt, hiszen Ő is a csapat tagja, és mégis volt ideje rám, nem úgy, mint Aidannek.
Tudtam, hogy nem kedveli Markot, láttam, hogy ideges, mikor a közelemben van.
Elhessegettem ezt a gondolatot, majd jött egy üzenetem az óra kellős közepén.
Aidan hívott el a bulijába, amire nehezen, de igent mondtam. Majd meghívta az egész sulit is.

Hamar eljött a péntek este.
A szomszédból már kihallatszott a hangos zene, így én jobbnak láttam elkezdeni készülni. Hailey nem tudott jönni, mert dolga volt, de azt mondta, a buli végére beugrik.
Nem akartam túlöltözni, amúgy sem szoktam, így hamar elkészültem, és félve sétáltam át a szomszédba.
Lassan kinyitottam az ajtót, és mikor beléptem, döbbenten szemléltem, hogy rengetegen vannak.
Már épp Aidan keresésére indultam, de Mark megint megtalált.
  -Szia, Mee. -mondta, hatalmas mosolyt varázsolva az ajkára.
  -Neked is szia, de ne hívj Meenek.-mondtam én is nevetve.
Azzal odahajolt a fülemhez, hogy belesuttogjon. Hirtelen olyan volt, mint mikor Aidan csinálja ezt.
  -Talán a kis barátod nem szereti? -kérdezte, mire fel kellett nevetnem.
  -Pontosan. Utálja. Csak Ő hív Meenek. -mondtam, majd ott is hagytam, hogy megkeressem a szóban forgó illetőt.

Legalább egy órája járkálhattam a házban fel-alá, de nem találtam sehol Aidant.
A szobája!!-ugrott be. -Hogy nem jutott előbb eszembe?
Azzal elindultam a szoba felé, kicsit megtántorodtam, majd lassan benyitottam. Kár volt.
  -Aidan, itt....-ledermedtem, szavaimat elnyomta a bömbölő zene. - vagy.. -mondtam ki az utolsó szavakat.
Ott volt, méghozzá Meghan társaságában. A lány felett volt, akin éppenséggel már nem volt felső, és majdnem lenyelték egymást.
A felismerés hatalmas hullámmal száguldott végig rajtam, és döntött romba. Olyan fájdalmat éreztem, amit még soha. Szívem összefacsarodott. Kihasználva éreztem magam.
Pár pillanat alatt kerültem lelkileg padlóra.

Nem vettek észre, csak mikor a sötét szobába vetülő fények egy kis világosságot adtak a szobának, és megcsillantak az ágy szélén.
Aidan hirtelen megfordult, de bár ne tette volna.
Amint meglátott, iszonyú gyorsasággal ugrott le a lányról, és törölte meg ajkait.
Zavart volt, tekintete bűntudatot, és félelmet sugárzott.
  -Mia.... -kezdte. -Én.. én csak....-de nem tudta befejezni, mert becsaptam magam mögött az ajtót.
Nem akartam tovább az arcát bámulni.
Szaladtam, már ahogyan a tömegben tudtam.
Aidan a nevemet kiabálva futott utánam, de akkor én már sietve léptem be a bejárati ajtónkon, majd kulcsra zártam azt.
Siettem a szobámba. Könnyeim eleredtek, de ekkor dübörgést hallottam. Az ablakra néztem, ami előtt Aidan állt kétségbeesetten, és nem hagyta abba a kopogást.
Abban a percben örültem,hogy mielőtt elmentem, bezártam az ablakot.
  -Mia.. Mia... kérlek nyisd ki. Mia... kérlek, csak hagy magyarázzam meg. Kérlek...-mondta, mire én lassan elindultam az ablak felé.
Könnyeim még mindig áztatták arcom, de nem érdekelt.
Arcán egy percig megkönnyebbülést láttam, de szeme szomorúan csillogott.
Utoljára belenéztem abba a gyönyörű szép szempára, amik kérlelően vizslatták arcom, majd behúztam a függönyt.

Zokogva estem össze, majd utat engedtem megállíthatatlan mennyiségű könnyeimnek.
Akkora fájdalom hasított belém, hogy alig kaptam levegőt.
A torkom összeszorult, nyelni is alig tudtam.
A felismerés apró szilánkai hatalmas tőrként fúródtak szívembe.
Az egész csak egy játék volt.
Egy játék, amiben nem én kerülten ki győztesen.
Nekem, csak az összetört szívem maradt.