Again

7. rész

Az ébresztőm borzalmas csilingelésére keltem, ami egyre csak hangosabb lett, így kénytelen voltam a telefonom után nyúlni, de legszívesebben inkább kihajítottam volna az ablakon.
Lassan kikászálódtam puha ágyamból, és a fürdő felé vettem az irányt. Belenézve a tükörbe szinte megijedtem a látványtól.
A hajam úgy állt, mintha most téptek volna meg, arcom pedig nyúzottnak tűnt. Pedig még csak egy nap telt el a suliból. Lehet túl sokat görcsölök már megint.
Kifésültem a hajam, és feltettem egy kis korrektort, hogy legalább egy kicsit elfedjem a szemem alatti karikákat. Igazából nem sokat aludtam az este. Folyton Aidan járt a fejemben, és éreztem, hogy valamiért minden túl egyszerű. Visszajött, és minden rendben van? Gyanús ez az egész, mintha valami vihar előtti csend lenne.
Visszamentem a szobámba, felkaptam egy farmert, és egy fehér pólót, amin egyetlen egy kaktusz díszelgett. Mindig is az egyszerűségre törekedtem. Soha nem akartam a magamutogató osztálytársaimra hasonlítani, akik nem ismernek mást a haspólón kívül.
Megnéztem az időt.
7:35.
Uramisten! El fogok késni.
Siettem ki a szobámból egyenesen a konyhába, de ott nem várt személybe ütköztem.
  -Jó reggelt Hercegnő! Csak nem elaludtál? -mondta gúnyos mosolyra húzva ajkait.
  -Fogd be Aidan! Szia Anyu!- mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára -most sietünk, délután találkozunk.
-Rendben Kicsim, jók legyetek!
-Szép napot Maria, később lehet átnézek még. -mondta Aidan mézesmázon hangon, mire én csak tátott szájjal bámultam rá, majd hihetlenkedve vettem fel a cipőmet.
-Persze Drágám, gyere nyugodtan, itt mindig szívesen látunk! -kiáltott utánunk Anyu, mire én csak becsaptam magunk mögött az ajtót, és kérdően fordultam Aidan felé.
  -Mi az? -mondta huncut mosollyal az arcán.
  -Mégis mi volt ez? Mióta vagy ilyen jóban az Anyámmal? És Maria? -mondtam, mire kitört belőle a nevetés.
  -Először is, Ő engedte meg, hogy tegezzem, másodszor is sokat beszélgettünk, és alapból mindig szeretett engem. -mondta, mire oldalba böktem.
  -Nagyképű barom!!
  - Mi van, csak nem féltékeny vagy? - kérdezte, mire most rajtam volt a sor, hogy kitörjön belőlem a nevetés.
  -Hát te megőrültél!!

Nemsokára odaértünk a suliba,  találkoztunk Haileyvel és Williammel, majd együtt mentünk be az osztályterembe.
Az órák unalmasan teltek, még nem nagyon tanultunk, inkább csak lassan belekezdtünk az ismétlésbe, de pár órán még filmet is nézhettünk.

Aztán eljött az ebédszünet.
Azt tudni kell, hogy a mi giminkben, mint általában mindenhol, pocsék a kaja.
Így én legtöbbször hozok magammal valami szendvicset,vagy salátát, hogy ne halljak éhen.
Éppen egy almát ettem, miközben mindannyian Haileyre figyeltünk, aki szomorúan mesélte, hogy a macskája elszökött otthonról. William pont valami viccet akart elsütni, amikor olyan dolog történt, hogy még rágni is elfelejtettem.
Zack, Luke, és Bratt, a suli nagymenő bunkó seggfejei, és egyben a focicsapat sztárjai megálltak az asztalunknál, és egyenesen Aidanre bámultak.
Mikor ezt Ő is észrevette, kérdőn felnézett rájuk.
  -Csá! Zack vagyok. Ő itt Luke és Bratt. -mutatott két barája felé- Hallottuk, hogy te vagy az új srác.
  -Ja, én vagyok. -mondta Aidan lazán.
  -A gimi focicsapatába kellene még egy ember, szóval ha szeretsz focizni, akkor gyere el ma a válogatóra órák után. -azzal egy szóra se méltatva minket, elmentek.
  -Ez tök király, haver. -lelkesedett rögtön Will. -Nem szoktak csak úgy jöttmenteket bevenni.
  -Okés, megpróbálom, végülis nagy gáz nem lehet. -mondta Aidan, mit sem sejtve, hogy mi vár rá.  -Bár amúgy elég bunkónak tűntek.
  -Ja, hát ők a suli menői. Nem is lehetnének másmilyenek. -nevetett fel rosszallóan Hailey.
Én meg ott ültem szótlanul, és csak meredtem magam elé.
Tudtam mi lesz ennek a vége.
Hailey rámpillantott, majd előhúzta telefonját.
Pár másodperccel később megrezzent a telefonom a zsebemben, mire gyorsan előkaptam onnan.

Hailey:
   Míg nincs itt a boszorka, nem lehet baj.