Again

17. rész

Mia szemszöge

Miután visszajöttem a játszótérről, idegesen csaptam be magam után az ajtót. El sem hiszem, hogy így felültetett. Aztán még eljátszotta a telefonban, hogy nem érti az egészet.
Hah...
A legszomorúbb az egészben, hogy nem csak a gyerekkori szerelmem, de a legjobb barátom is elveszítem.
Hiszen még alig kaptam vissza, és máris elveszik tőlem.
A ház szokás szerint üres. Sóhajtozva sétálok be a konyhába, és kiveszem a hűtőből a tejet. A szekrény polcáról leveszek egy tálat, majd beleöntök egy adag gabonapelyhet, rá pedig a tejet.

A nappaliban leheveredek a kanapéra, és bekapcsolom a tv-t. Lassan kanalazom a müzlimet, és közben Aidanen jár az eszem. Nem hiszem el, hogy ezt teszi velem.
Hogy lehet ilyen.....
És abban a pillanatban az ajtó kicsapódik, és Aidan viharzik be rajta. Mikor meglát, azonnal elindul felém, én pedig felpattanok az ágyról.
-Mi a francot keresel itt? Nem jöhetsz be csak úgy kedved szerint!! -kiabálok Vele, és Ő meg sem hallva a kérdésemet, teljesen másról kezd beszélni.
-Miről beszéltél? Miért vártál rám? -kérdezi, és szeme kétségbeesetten csillog.
-Már teljesen mindegy. -mondom, aztán el akarok fordulni, de Ő megragadja mindkét karom, és közelebb húz magához.
-Miért vártál? -kérdezi megint a szemembe nézve.
-Mert az mondta, hogy valami meglepetés lesz. Én meg először nem akartam maradni, de azt mondta, hogy adjak Neked még egy esélyt. És én adtam, de Te nem....
-Állj Mia! Ki mondta ezt neked? -arca komolyra vállt, és kicsit mintha dühös is lenne.
-Öm..hát.. Mark volt. De hát te szóltál Neki nem?-kérdezem, mert már kezdem elveszíteni a fonalat.
-A franc. -Aidan elenged, és ököllel belecsap a falba.
-Aidan! -kiáltok fel. -Mi ez az egész?
-Mee, én nem szóltam Marknak semmiről, nem is beszélünk. Nem volt semmilyen meglepetés. Az a rohadék direkt mondta Neked, kitalálta az egészet, hogy úgy tűnjön, cserbenhagylak. -mondja dühösen, és közben fel-alá járkál, mint egy őrült tudós, aki most akarja megfejteni az egyik legnagyobb titkot a világon.
-Aidan. Ez nevetséges. Miért akarna ilyet csinálni? Nem akarna engem megbántani. -mondom, mert nem értem, mi oka lehetne Marknak, hogy engem bántson.
-Hát nem érted? -kérdezi, mire én csak bólintok egyet. -Mark odavan Érted. De tudja,hogy addig nincs lehetősége, míg én itt vagyok. Így ki akar rakni a képből.
-Nem értem. -mondom, mire felemeli a fejét, így egymás szemébe nézünk. -Miért lennél Te, a legjobb barátom a zavaró tényező? -kérdezem, és tudom, hogy aljasság, de muszáj volt ezt kimondanom. Aidannek kikerekednek a szemei, és mérhetetlen szomorúságot látok bennünk.
Mintha a magabizossága elszállt volna.
- B-Barátod? -ezt az egy szót mondja, de még ebben is megcsuklik a hangja.
-Hát nem? -kérdezem, pedig tudom, hogy ez a mondat nem csak az Ő szívét, de az enyémet is összetörte.
-Egyébként meg honnan tudod, hogy Mark tervelte ki ezt az egészet? A kis barátnőd nem lehetett? -mondom gúnyosan.
-Nem a barátnőm, és soha nem is lesz az. De hogy lett volna Ő, ha Te mondtad, hogy Mark beszélt valami meglepetésről? -kérdezi.
-Lehet, hogy arról nem tehet, de a kép akkor is magáért beszél. -mondom, és a helyzethez képes próbálok nyugodt maradni, nem törődni Aidan gondolkodó arcával, ami most is olyan tökéletes, mint mindig. Elég Mia! Ne bámuld már az arcát!
-Milyen kép? -kérdezi értetlenül.
-Nem láttad? -kérdezem, mire megcsóválja a fejét.
-Nézd meg, nemrég töltötte fel Meghan Facebookra.
Előkapja a telefonját, mire odalépek hozzá, hogy együtt nézzük meg. Majd kiugrik a szívem a helyéről, amikor meglátom a háttérképét, amin én vagyok. Egy borús napon készült, nem is figyeltem Aidanre, mert épp beszélgettem valakivel, de a szél az arcomba fújta a hajam, és Aidan megörökítette ezt a hihetetlenül unalmas, de szerinte "művészi" pillanatot. Amikor meglátja döbbenetem, halványan elmosolyodik, majd megnyitja az alkalmazást. Szerencsére nem kell sokat keresgetni, szinte rögtön felugrik a kép Aidanről, és a szívdöglesztő mosolyáról. Bár ezt soha nem vallanám be neki.
-Én nem tudtam erről. -kezdi a magyarákodást, de közbeszólok.
-Miért voltál Nála? -kérdezem, mintha amúgy bármi közöm lenne ahhoz, hogy mit csinál.
-Félreérted. A csapat Náluk tartott megbeszélést. Én sem tudom miért, nélkülem döntötték el. És tudom mikor készülhetett a kép. Épp kimentem a konyhába egy pohár vízért, és a srácok baromkodtak, és rajtuk nevettem. -mondja teljes komolysággal. -Nem is vettem észre, hogy ott van Meghan. -megint a telefonra pillant. -És mi az, hogy "nem siet sehová"? Mégcsak nem is beszélgettünk. -csattan fel dühösen, és én nem tudom, hogy higgyek e Neki. Azok után, ami történt.

Nem tudom, mit kéne mondanom, így inkább leülök a kanapéra. Egy kis hezitálás után Ő is leül, de megtartja a távolságot kettőnk között. Nem tudom, hogy ennek örüljek e vagy nem. Tenyereimbe temetem az arcomat, és fogalmam sincs, hogy mit gondoljak. Zavaros az egész.
Pár perc kínos csend után Aidan felpattan.
-Megvan. -kiáltja.
-Mi van meg? -kérdezem, az arcát fürkészve.
-Mark és Meghan. Kitalálták az egészet. Kitalálták, és Téged Mark meggyőzött, pedig tudta, hogy megbeszélés lesz. Talán azt is Ő találta ki, hogy Meghannél legyen. Ő pedig lefényképezett, mert tudta,hogy látni fogod, és azt fogod hinni, hogy cserben hagytalak. Mostmár minden világos. -mondja, egy kis keserűséggel a hangjában.
Elgondolkodom. Ha nem lenne ez igaz, akkor Aidan itt sem lenne. Amúgy is, miért beszélne Markkal, hiszen nincsenek is jóban. És ha akarna valamit tőlem, nekem írna. Mint az elmúlt napokban. Csak én egyik üzenetére sem válaszoltam.
-Furcsa beismerni, de igazad van.....ezek....betegek. Mi értelme ennek az egésznek? -motyogok össze-vissza, mire Aidan közelebb húzódik hozzám.
-Az Mia, hogy szétválasszanak minket. Ez a céljuk. -mondja, mintha már eddig nem sikerült volna nekik. -Lehet, hogy a bulin is ők... -kezdi, de közbevágok.
-Ne. Most ezt ne. Elég egy problémával foglalkozni. -mondom, és sóhajtok egy hatalmasat.
-Rendben, ne haragudj. -hajtja le a fejét. Tudom, hogy bánja, de nem tudom Neki azt még megbocsájtani.
-És.. És most mit csináljunk? -kérdezem, mert nem tudom mi lesz a két kis szövetkezővel.
-Szerintem húzzuk kicsit az agyukat. Tegyünk úgy, mintha még mindig rosszban lennénk, és...
-Mert még mindig rosszban vagyunk. -teszem hozzá. -De folytasd.
-Hitessük el velük, aztán nézzük meg, mi lesz a következő lépésük. Aztán majd leleplezzük őket a megfelelő időben. -mondja a haditervet, amit kigondolt.
Nem tartom rossz ötletnek. Mark csúnyán átvert, Meghan meg megalázott. Jó lesz kicsit visszavágni nekik, a saját módszerünkkel.
-Benne vagyok. -mondom Aidan szemébe nézve.
-Komolyan? -kérdezi, és arca felragyog, mint egy kisgyereknek, ha cukrot lát.
-Komolyan. -bólintok, mire a vállamnál fogva magához húz, és megölel.
Uramisten.
Abban a pillanatban jövök rá, hogy mennyire hiányzott már a közelsége. A biztonság, amit mellette érzek. Vagyis érezten, mielőtt....
-Öm....Aidan!
Lassan elhúzódik tőlem.
-Ne haragudj, csak....csak...nagyon hiányzol. -vallja be olyan őszintén, hogy a szívem egy törött darabkája kezd begyógyulni.
Lahajtom a fejem, és tudom, hogy elpirulok, de nem szólok semmit.
Pár percig így ülünk, aztán újra megszólal.
-Szerintem most megyek. Majd beszélünk még....remélem. -mondja, és mindketten felpattanunk a kanapéról.
Az ajróban megáll, és újra rámnéz.
-Hát akkor, szia. -mondja, és apró mosolyra húzza az ajkát.
-Szia. -mondom, és bezárom az ajtót.
Megfordulok, háttal nekidőlök, majd lecsúszom a padlóig.
-Nekem is hiányzol.