Again

21. rész

A suli elé érve Hailey már várt rám.
  -Beszélnünk kell! -mondtam neki, és megragadva a kezét húztam befelé az épületbe, majd pedig a mosdóba.
  -Mi a baj? -kérdezte aggódva.
  -Aidannel csókolóztunk. -mondtam ki egy kerek perec.
  -Hogy mivan? -esett le az álla. -Mikor? Hol? Hogy? Mesélj el mindent! -zúdította rám a kérdéseit.
Egy pillanatig haboztam, majd elmeséltem Neki mindent, ami tegnap történt. Lélegzetvisszafolytva hallgatta a mondandómat. Aztán mikor befejeztem, töprengve vonta össze a szemöldökét.
  -De akkor mikor lesztek végre együtt? Vagy mi ez a kétséges állapot?
  -Nem tudjuk. Igazából Mark és Meghan megszivatásán dolgozunk. Majd a legjobb pillanatban bejelentjük, hogy nem akarunk tőlük semmit. Ha lezárult ez a kavalkád, akkor gondolhatunk a kapcsolatunkra.
  -Értem. Jajj, úgy tudtam, hogy Ő is fülig szerelmes beléd. Annyira éreztem.
  -Nem tudhatom, hogy szerelmes belém. -mondtam. -Azt mondta, hogy tudja mit érez. De bárcsak kimondaná. -sóhajtottam.
  -Eljön majd az ideje ne aggódj! Nagyon örülök nektek. -lépett oda hozzám, és szorosan megölelt.
  -Köszönjük. -mondtam mosolyogva, majd kiléptünk a folyosóra.

Első óránk töri volt, így elindultunk a terem felé.
Belépve Aidan már a helyén ülve beszélgetett Williammal. Mikor megláttak minket, felénk kapták a fejüket, majd William szélesen elmosolyodott.
Szóval mindent tud.
Aidannel találkozott a tekintetünk, majd mielőtt rámosolyogtam volna, elkaptam a fejem, és a padomat kezdtem el szuggerálni. Lehuppantam, és kipakoltam a füzeten meg a könyvem.
Bedugtam a fülest, és mivel még volt húsz perc az óra kezdetéig, lehajtva a fejem a padra gondolkodni kezdtem.

Don't you ever leave me
Don't you ever go.
I've seen it on TV,
I know how it goes.
Even when you're angry,
Even when I'm cold.
Don't you ever leave me.
Don't leave me alone.

Pár perc múlva hunyorogva nyitottam ki a szemem. Aidan a padjában ülve engem figyelt. Bosszúsan meredt rám, mint ahogy megbeszéltük, hogy tennünk kell.
De a szemében láttam, hogy nem haragszik, épp ellenkezőleg.
Aztán lehajtotta a fejét, és a telefonján kezdtett el pötyögni.
Megrezzent az enyém az asztalon, mire kérdőn nyitottam fel.
Egy új Messenger üzenet.

Aidan:
     Nehezen bírom ezt a távolságtartósdit.

Me:
     Csak nem hiányzom?😄

Aidan:
     Jobban, mint gondolnád.

Nagyot dobbant a szívem, és mosolyogva írtam vissza.

Me:
    De hisz itt vagyok egy méterre.

Aidan:
    Még sem érhetek hozzád.

Összeszorult a mellkasom, és szomorúan meredtem a telefonomra. Már elkezdtem írni a válaszom, amikor valaki megállt a padom előtt.
Felnéztem, és egy mosolygós arccal találtam szembe magam.

  -Szia Mia! -köszönt, és elővette a "csábos" mosolyát. Kár, hogy nálam ez egyáltalán nem használ.
  -Szia Mark. Mi újság? -kérdeztem tettetett érdeklődéssel.
  -Minden oké. Csak tudod a múltkoriról akartam veled beszélni. Én nem tudtam, hogy Aidan fel akar téged ültetni. -mondta, és még a fejét is megrázta. -Sajnálom, hogy ez történt. De ha gondolod elmehetnénk valahova, esetleg holnap?
Egy másodpercig meredten bámultam magam elé, majd előhúztam a legkedvesebb mosolyom.
  -Semmi gond, egyáltalán nem érdekel. És persze, menjünk.
  -Oké, akkor megbeszéltük. Majd találkozunk még. Na szia.
  -Szia.
Azzal megfordult, és kiviharzott a teremből.

A nap unalmasan telt, és Aidannel egy szót sem váltottunk. Ebéd közben felé sem néztem, és Ő is próbált amennyire csak lehet, elkerülni.
Utolsó óráról kicsengetve ráérősen pakoltam össze a könyveim, majd kiléptem a suli ajtaján. Átszaladtam a zebrán, és a fülesemet bedugva hazaindultam.
Végig azon töprengtem, hogy mi lesz ezután?
Meddig fogunk hazudni? Vagy hogy mi lesz a hazudozások vége.
Hazaérve ledobtam a táskám az íróasztalom mellé, és átöltöztem egy kényelmes pólóba, és melegítőnadrágba.
A konyhában készítettem egy pirítóst, és teát, majd letelepedtem a tv elé a kanapéra. Kiválasztottam valami műsort, aztán lassan eszegetni kezdtem. Közben visszaírtam Haileynek, és Willnek, de hirtelen nagyon elálmosodtam. Behunytam a szemem, és próbáltam nem gondolkodni, csak pihenni.

Szép álmaimból a csengő hangja ébresztett fel. Felnyitva a telefonom dühösen vettem tudomásul, hogy csak fél órát aludtam. Szemforgatva kászálódtam fel, majd álmosan az ajtó felé botorkáltam.
Kinyitottam, és már is megkönnyebbültem.
Csak álltunk ott, és egymást néztük pár másodpercig, míg kitárva a karjait meg nem szólalt.
   -Gyere ide. -mondta, mire lassan odaléptem hozzá, és a mellkasára hajtva a fejem hozzásimultam.
Derekamra téve a kezét szorosan tartott, és az állát a fejemen pihentette.
Hihetetlen nyugalmat éreztem a közelében.
A világ megszűnik létezni, és csak mi vagyunk.
Lassan elhúzódtam tőle, majd behúzva Őt a házba becsuktam az ajtót.
   -Épp aludtam. -jelentettem ki, mire összevonta a szemöldökét.
   -Aludtál? -kérdezte, mire bólintottam. -De hisz sosem szoktál.
   -Tudom, de most valahogy nagyon kimerültnek érzem magam.
   -Akkor pihenjünk. -mondta, és a kanapé felé kezdett húzni.
Lefeküdt, én pedig mellé kuporodtam, és a vállára hajtva a fejem néztem a műsort.
Csendbe burkolóztunk, csak az egyenletes szuszogásunkat lehetett hallani. Néha felnéztem rá, ahogy kicsit hangosabban vette a levegőt, vagy elmosolyodott álmában.
Közelebb húzott magához, és egyik kezét a derakamra tette.
Lassan engem is elnyomott az álom, és egy olyan világba repített, ahol nem kell titkolózni, minden rendben van, és nincsenek idegesítő hazudozók körülöttünk.

Másnap egy órával hamarabb felkeltem a kelleténél. Nem tudtam aludni. Csak forgolódtam össze-vissza, míg végül inkább kikászálódtam, és úgy döntöttem, futok egy jót.
Mire hazaértem, már rendesen le voltam fáradva, és mivel az idő is eltelt egy gyors zuhany, és fogmosás után felkaptam egy farmert, meg egy piros pulóvert, és indultam is a suliba.
Nem igazán történt semmi, a német szódolgozaton kívül.
Órák után már épp indultam volna haza, mikor a semmiből Mark lépett elém.
  -Hova-hova? -kérdezte fülig érő mosollyal.
  -Öm..Haza? -kérdeztem vissza én is, mintha nem lenne egyértelmű, hogy suli után hazamegyek.
  -Szóval elfelejtetted a kis randinkat? -hajtja le csalódottan a fejét, bár megjegyzem, nem áll neki jól az erőltetett szomorúság. Se semmilyen arckifejezés. Egy nagy monokli. Na az jól állna neki.
Mielőtt ezt kimondhattam volna, felvettem a bűntudatos arckifejezésem, és válaszoltam a hülye kérdésére.
  -Jaj, ne haragudj. Nem felejtettem el, csak kicsit szétszórt vagyok mostanság. -motyogtam, és úgy láttam be is veszi ezt a sok maszlagot.
  -Nem gáz. Akkor mehetünk?
  -Persze.
Beszálltam vele a kocsiba, és magamat szidtam, amiért egyáltalán hagytam, hogy ez a tökkelütött elhívjon valahová.
Pár perc múlva meg is érkeztünk.....a Burger Kingbe.
Ez most valami vicc?
Komolyan elhozott gyorskaját enni?
Hogy lehet ennyire kretén?
A délutánt szabályszerűen végigszenvedtem, de próbáltam kevésbé átlátszónak tűnni.
Persze a kajámat "úriember" módjára kifizette.
Hazaérve úgy rohantam a szobámba, ahogy csak tudtam, és mikor berontottam az ajtón, megláttam Aidant az ágyamon ülni.
Mikor meglátta a kétségbeesett arckifejezésem azonnal megindult felém, a karjai közé zárt, én pedig fejvesztve kapaszkodtam belé.
Pár perc múlva halkan megszólalt.
  -Mennyire volt borzalmas?
  -Egy tízes skálán? -kérdezem. -Száz.
Erre elnevette magát, majd mindketten elterültünk az ágyon.
  -Borzasztó volt. Szinte csak róla beszéltünk, nem kérdezett semmit a múltamról, vagy hogy miket szeretek például olvasni, vagy mi akarok lenni, mi a kedvenc zeném, tudod a szokásos dolgok. Én meg azt is tudom, hogy ma zöld zokni volt rajta. -hadartam, Ő pedig csak mosolyogva figyelte a kiborulásom. -És a legjobb, hogy tudod hová vitt enni?
  -Valami szar étterembe? -kérdezte, és elhúzta a száját.
  -Burger Kingbe. -mondtam, mire egy másodpercig dermedten meredt rám, majd mikor rájött, hogy nem viccelek, kitört belőle a röhögés.
  -Ne nevess Aidan. Ez nem vicces. A Burger King teljesen rendben van, de ki viszi a lányt első randin oda?
  -Ne haragudj Mee, de ez hihetetlen. -még mindig úgy nevetett, hogy a ház zengett tőle.
  -Nekem ne mondd. És ráadásul borzalmas parfümöt használ. Néha majdnem elájultam tőle. -fortyogtam tovább, mire abbahagyta a nevetést, és közelebb hajolt hozzám.
  -Miért? Milyen illatokat szeretsz? -kérdezte, és ajkával súrolta a fülem vonalát. A hideg végigfutott a gerincemen.
  -A tiéd nem rossz. -mondtam, mire lassan elmosolyodott, és megcsókolt. A pillangók feléledtek a gyomromban, és eszeveszettül repdestek.
Majd elhajolt tőlem, és az arcomat kezdte el fürkészni. Tenyerét rásimította, mire én belehajtottam a fejemet.
Másik kezével egy kósza tincset sepert ki az arcomból, miközben folyamatosan a szemembe nézett, majd újra megszólalt.
   -Gyönyörű vagy.

Sziasztok!
Nem tudom pontosan, mikor lesz új rész az Again-ből. Sajnos megakadtam a  történettel, éppen ezért kezdtem el a másik könyvem. Ha az Again tetszett, akkor azt is biztosan kedvelni fogjátok. Bármelyiket is olvassátok, nagyon szépen köszönöm!❤