Again

14. rész

A dörömbölés pár perc után befejeződött.
Végre elment.
A szobám padlóján kuporogva zokogtam, akár egy kisgyerek.
Mit is gondoltam?
Hogy tényleg szerethet engem?
Hogy engem választana Meghan helyett?
Nevetséges.
Nevetséges vagyok.
Egy összetört szívű, gyenge lány.
Egyszer csak kopogtak az ajtón.
Hirtelen pattantam fel, de megszólalni nem tudtam. Újabb kopogás hallatszott.
  -Ki az? -kérdeztem félénken.
  -Én vagyok Kincsem. -hallottam Anyukám gyengéd hangját.
  -Gyere be. -gyorsan letöröltem könnyeim, majd lassan felé fordultam.
  -Mi a baj Mia? Mi történt? -jött oda hozzám, és szorosan megölelt. -Aidan van itt. Nagyon kétségbeesett, és azt mondja, muszáj beszélnie Veled.
  -Nem. Anya kérlek ne engedd be. -törtem ki újra zokogásban. -Kérlek ne.-szipogtam.
  -Rendben Kincsem. Megyek szólok Neki, aztán megbeszéljük mi történt, rendben? -kérdezte, majd már az ajtó felé indult.
  -O-Oké. -mondtam, és levettem a polcról pár zsebkendőt.

Pár perc múlva Anyu visszatért, két bögrét tartva a kezében.
A zene a szomszédban hirtelen eltűnt, és meghallottam Aidan mély, reszelős hangját.
  -Mindenki húzzon hazafelé. Most.

Anyával leültünk az ágyamra, és átnyújtotta nekem az egyik bögre gőzölgő teát.
  -Na mesélj. -mondta, és megsimogatta a karom.
Azzal belekezdtem, elmondtam Neki mindent, onnan kezdve, hogy Aidan hazajött, a ma estéig.
A kiszökéses sztorinál kicsit meghökkent, de aztán csendben, mosolyogva hallgatta végig a történetet. Aztán amikor eljutottam a mai napig, egy órával ezelőttig, újra sírni kezdtem. Könnyeim már teljesen átáztatták a felsőmet, de nem érdekelt.
Csak az számított, hogy kiadjam magamból azt a rengeteg fájdalmat és terhet, amit akkor éreztem.
Visszagondolni arra a pillanatra, amit éreztem, mikor benyitottam a szobába, újra és újra összetörte a szívem.
Elárultnak és kihasználtnak éreztem magam.
Tudhattam volna, hogy igazából nem kellek neki, hiszen csak barátok vagyunk. Vagyis voltunk, a csók előtt.

Mikor befejeztem a mesélést, Anyu szorosan magához húzott, és megölelt. Erre volt most szükségem.
Tudtam, hogy Ő meg fog érteni. Megnyugtatott.
Aztán megrezzent a telefonom. Kezembe vettem a készüléket, amin Aidan neve villogott. Kinyomtam.
De újra és újra megcsörrent.
Leraktam az éjjeliszekrényemre, és elmentem lezuhanyozni.
Reméltem, hogy a meleg víz lemossa rólam a mai nap fájdalmait, de nem sikerült.
Beléptem a szobámba, és ledobtam magam az ágyra.
Pár perc múlva Apu lépett be, és nyomott egy puszit a homlokomra.
  -Minden rendben lesz Kicsim, jó éjt. -mondta, majd már itt sem volt.
Az ablakot nem nyithattam ki, mert Aidan rögtön próbálkozna, és ez lenne az utolsó, amit most szeretnék.
Csak azt akarom, hogy maradjon távol tőlem, és tartsa meg magának a hazugságait.
Felnyitottam a telefonom, és teljesen ledöbbentem.

37 nem fogadott hívás.
15 új üzenet.

Rámentem az üzenetekre, amik persze mind Aidantől jöttek.

Aidan:

00:02
Mia kérlek, csak hagy magyarázzam meg.

00:03
Hülye voltam tudom, egy barom, de meg kell hallgatnod.

00:05
Soha nem akartalak megbántani.

00:06
Vedd fel a telefont kérlek.

00:07
Mia

00:08
Mia

00:11
Mia

00:13
Mee

00:14
Annyira sajnálom

00:15
Bárcsak hallanám most a hangod.

"Hallgasd a ribancodét" -gondolom magamban.

00:16
Mia

00:18
Annyira hiányzol

00:19
Tudom, hogy elbasztam, és minden okod megvan rá, hogy utálj

00:20
De hagyd, hogy elmagyarázzam

00:22
Minden megfogok tenni, hogy ezt jóvá tegyem.
Még ha örökké tart is.

Ez volt az utolsó.
Egy önző szemét.
Legszívesebben elsüllyednék a föld alá, hogy soha többet ne találkozzak Vele.
Soha nem akarom látni többé.
Bár nehéz lesz, hiszen az osztálytársam, és szomszédom is.

Aznap este, életem legrosszabb estéjén, sírva aludtam el.

Másnap reggel SOS üzenetet küldtem Haileynek, aki 10 perc múlva már a szobámban volt.
Neki is elmeséltem mindent.
  -Az a rohadt ribanc. -akadt ki teljesen. -De figyelj Mia, nem lehet, hogy Aidan részeg volt? -mondja összehúzott szemöldökkel.
  -De, az volt. De attól még ez nem mentség. -mondtam, a kezemben lévő zsebkendőt gyűrögetve.
  -Pedig én meg mertem volna esküdni rá, hogy szerelmes beléd. -mondta, és közben idegesen nézett körbe a szobámban. -Ezt még megbánja. Mind a kettő!-mondta ördögien, és összedörzsölte a két tenyerét.
  -Amúgy, nem akarod kihúzni a függönyt, és kinyitni az ablakot? -mutatott rá. -Meg lehet itt gyulladni. -és már el is indult felé.
  -Ne!-vágtam rá. -Ha Aidan meglátja, hogy kinyitottam, simán bejön. -erre Hailey összehúzott szemöldökkel nézett. -Néha úgy jött be. -mondom, és mielőtt újra elöntenének az emlékek, megrázom a fejem, hátha elfelejtem az összeset.
  -Öhm... értem. Figyelj Mia. -kezdte, és leült mellém az ágyra,majd megszorította kezem. -Akárhogy is lesz, és segítek bármiben. Nem néztem ezt ki Aidanből, de én nem is ismerem úgy, mint Te. Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam itt lenni Veled. De most itt vagyok, és megoldjuk valahogy.
Annak a libának meg kitekerem a nyakát, ha legközelebb meglátom. -mondta, mire mindketten felnevettünk.
  -Köszönöm. -mondtam Neki hálásan, mire lassan megölelt.
A szüleimre és Haileyre mindig számíthattam, mint ahogy most is.

Pokoli volt ez a hétvége.
Aidan minden nap felhívott legalább 20-szor, de nem vettem fel egyszer sem. Képtelen voltam.
Nem érdekeltek a magyarázatai és a kifogásai.
Néha átjött, de Anyuéknak mindig sikerült lerázni valahogy.
Az egyik alkalommal, épp mentem a szobám felé, mikor meghallottam a kopogást a bejárati ajtón. Valaki kinyitotta.
  -Jó napot! -hangja fájdalmasan csengett, összerezzentem. -Beszélhetnék Miaval?
-Szia Aidan. Sajnos most nem hiszem, hogy szívesen beszélne Veled. -mondja Anyukám, egy kis éllel a hangjában. Tudtam, hogy kedveli, sőt fiaként szereti Aidant, de mivel tudta, hogy mennyire összetörte a szívem, természetesen mellettem állt.
  -Igen, tudom. -sóhajtott egyet a fiú. -Meg fog valaha bocsájtani?
  -Nem tudom. De ha fontos neked, ne add fel.
  -Mindennél fontosabb. -szívem nagyot dobbant.
De aztán eszembe jutott minden. Hogy valószínűleg most is csak hazudik.
Beszélgetésük végét nem hallottam, mert visszamentem a szobámba. Nem voltam képes tovább hallgatni.

Reméltem, hogy a fájdalom, amit érzek, egyszer csökkenni fog.
De tudtam, hogy az nem most lesz.
A szívem még mindig millió darabokban hevert, Aidan szobájának ajtajában.