A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Látom hiányoztam

Alig 3 nap volt a bálig és mindenki izgalommal várta ezt az eseményt. Én éppen készítettem a ruhámat, miközben éreztem, ahogy hapciznom kell, mert csak most lehettem beteg. Napjaim jelenleg azzal teltek, hogy ignoráltam a sok Mardekáros lányt, aki azt hitte őket hívja el Draco. Bár mindig ott motoszkált bennem, hogy ez csak egy nagy vicc volt a részéről, amikor eszembe jutottak a szemei és, ahogy rám nézett, minden kétségem elmúlt.

- Chizuko! - hallottam mellettem Hermione hangját.

- Tessék?

- Azt kérdeztem te mit gondolsz erről?

- Miről, erről?

- Te egész végig, ide sem figyeltél???

- Már megint rajta jár az esze. - jelentette ki Harry a tarkójára téve a kezét - A szerelem vak és most odaírhatjuk, hogy meg is süketít.

- Hé! Csak egy percig gondolkoztam máson és ti máris a legrosszabbat mondjátok!

- Miért, most nem éppen róla álmodoztál? Mint mindig.

- De...

- Látod! Jobban is idefigyelhetnél. - morgott Hermione

- Nagyon jól tudjuk, hogy teljesen bele van esve Dracoba mi Chizukonk, szóval nem különös, hogy éjjel-nappal róla álmodik. - mondta miközben belebokszolt a vállamba

- Ne kezdjétek már megint... - mondtam érezve, hogy megint el fogok pirulni

- Oh, hát nem édes!

- Igen, azt a tényt leszögezhetjük, hogy Chizuko baromi édes, amikor elpirul. De ez nem segít a problémánkon. - mondta Ron

- Gyorsabbnak kellett volna lenned vöröske.

- Mondja az, akinek a feje jelenleg vörösebb, mint a hajam.

- Tényleg?! - majd eltakartam az arcomat a talárommal, hogy ne látszódjon semmi.

- Ne szívasd az agyát Ron! - szólt rá Hermione

- Én azt hiszem visszamegyek a szobámba, mert otthagytam néhány könyvemet. Nemsokára jövök. - mondtam, nekik, majd sarkon fordulva elindultam a klubhelyiség felé. Beérve a lányok szobájába, ezúttal sokkal kevesebben voltak, mint a múltkor, azaz csak két másik ember volt bent rajtam kívül. Nyugodtan, odasétáltam az ágyamon, hagyott, nemrég kapott könyveimre és felnyalábolva indultam volna kifelé a szobából, mikor Suzan ismerős hangja ütötte meg a fülemet és az, ahogy egy másik lánnyal beszél.

- Miért nem kért még fel?! - hallottam ideges hangát, a szoba végéből.

- Biztos fel fog majd kérni... - mondta félénken a másik, mire én kiindultam, de az ajtónál még megálltam.

- Mikor majd?! 3 nap van a bálig és Draconak semmi nyoma. Inkább azzal a nyomorékkal lóg. - majd megfordulva felém nézett. - Nincs igazam Chizuko? - mondta, sértő és gúnyos hangnemben

- Dehogynem, szerencsére Draco rájött, hogy nem fogja seggfejekkel tölteni a napjait.

- Oh, tényleg? Szerintem sosem lesz bárki is, aki felkér téged. De biztos jobban mutatnál... görényként... - majd meglengette a pálcáját, én pedig védekezni akartam, de valaki megfogta a csuklómat és maga mögé rántott, ezzel pedig ő változott görénnyé. Nekem alig pár másodperc kellett hogy felfogjam... Draco már megint görény lett...

- Mit csináltál?! - hördültem fel, de rájöttem, hogy ezt akár az előnyömre is fordíthatom. - Most már biztosítalak arról, hogy Draco Malfoy sosem fog elhívni magával. - Mire csak durcásan elhagyta barátnőével a szobát. - Honnan tudnak ezek ilyen varázslatokat? - morogtam, de inkább elűztem az efajta gondolatokat és arra összpontosítottam, hogy visszaváltoztassam Dracot, hisz, ha nem jól teszem, akkor nem egészen változhat vissza, ami nagyon nem jó. Szóval szépen elmotyogtam a bűbájt és visszaváltoztattam Malfoyt.

- Kezdem megszokni, hogy folyton görény leszek. - kezdte, amint visszaváltozott

- Ha nem álltál volna elém ez nem történik meg.

- És még egy köszöntet sem kapok. Ennyi erővel legközelebb hagylak, hogy görény légy.

- Rendben, akkor máskor, hagy had tegyem a dolgom.

- Ezt úgy mondod, mintha mindent tudnál, ami nem igaz.

- Bocsáss meg, de nem rendeltem szőke herceget házhoz. - léptem egészen közel hozzá.

- Pedig látom élvezed a társaságomat Chizuko.

- Álmodik a nyomor!

- Hát szerintem ez nem egy álom - hajolt olyan közel hozzám, hogy az ajkaink szinte összeértek. Aztán már épp megcsókolt volna, de az óra kongott egyet, nekem pedig eszembe jutott, hogy épp Hermionét, Harryt és a többieket váratom, én pedig nem szeretek késni ellentétben az előttem álló emberrel.

- Mennem kell, majd találkozunk! - mondtam, mielőtt szinte kifutottam, hogy megkeressem Harryt, Ront és Hermionét...

A bál, inkább a királyi eleganciát tükröző csodaszép esemény volt, mint egy sulis bál. És ha már a királyi bálokról van szó, én lehettem Hamupipőke. Csak a herceg nem volt sehol, én pedig késve és nélküle beindultam a bálozók közé. Sejtelmem sem volt, hol lehet Draco, de ismerve biztos késik. Nemsokára megjelent Harry, aki észrevéve engem, odasétált hozzám.

 - Megtennél nekem egy szívességet? Megnyitod velem a bált, mert nincs partnerem és muszáj táncolnom és érted... Ha nem akarsz, azt is megértem – mondta idegesen, mert ő sem tudta, mi lenne ennek a vége az én szempontomból.

- Persze, ha már Draco szokásához híven késik. - majd, megfogtam Harry kezét és megnyitottuk a bált. - igazából, nem táncoltunk sokáig, de már akkor éreztem, hogy a gyógyszerek ellenére is belázasodtam, a zajok tompultak, a látásommal együtt.

- Bármennyire is jó volt veled táncolni, szerintem jobb, ha átadlak igazi partnerednek. - majd odavezetett Dracohoz, aki már várt, majd Harry átadott és táncolhattam azzal, akivel akartam.

- Látom hiányoztam. – fogta meg a derekamat és rántott magához.

- Nem hiányoztál, hanem késtél!

- Ezt igennek veszem. – mosolygott, majd megfogva az alkaromat, végighúzta az ujjait a bőrömön egészen a tenyeremig, majd összekulcsolva ujjainkat, elkezdetünk keringőzni.

- Hol voltál? Talán a Tündér keresztanya feltartott?

- Ugye tudod, hogy nincs humorod?

- Igen, említetted egy párszor... - de igazából utána nem is beszéltünk, csak táncoltunk Ed Sheerantől a Perfect-re (semmi baj, hogy akkor nem volt)

I found a love for me

Darling just dive right in

And follow my lead

Well I found a girl beautiful and sweet

I never knew you were the someone waiting for me

- Sárvérű? – mondta mire ösztönösen rá figyeltem – Tökéletes vagy ma este. – mondta, de válaszra sem méltatva megcsókolt. Az ajkai kimondhatatlanul puhák voltak és lágyan, kedvesen csókolt. Végül azon kaptam magam, hogy élvezem, és bár ne lenne vége ennek a pillanatnak. Mikor pedig elváltunk, nagyon lehetőségem sem volt beszélni, mert az egész világ forogni kezdett, majd eszméletemet vesztettem. Remek, tényleg most kellett betegnek lennem.