A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Ezt megoldom ÉN

Amikor felébredtem, ki sem bírtam nyitni a szemeimet. Teljesen elöntött a láz és semmit sem tudtam tenni ellene. Végül némi szenvedés után magamra kényszerítettem a felkelést. Kinyitva szemeimet a gyengélkedőn találtam magam és valószínűleg alig telhetett el valami kis idő miután elájultam.

- Nem is tudtam, hogy észvesztően jól csókolok.

- Agrh! Ne szólalj meg! - mondtam, miközben már a szavaitól is megfájdult a fejem

- Miért nem szóltál? - sétált oda hozzám

- Miről? - kérdeztem miközben hapciztam egyet

- Arról, hogy olyan forró vagy, mint, akit most sütött meg egy sárkány. - majd leült mellém az ágyra és megfogta a homlokomat. - Jó, már nem vagy annyira forró.

- Azt hittem a halom zsebkendőből a padon rájössz, de sajnos ehhez még nem vagy elég fejlett. De akkor mi... - kezdtem bele a bálos témába, de hirtelen csönd lett, egyikünk sem szólalt meg.

- Ez nem fog működni. - mondta hirtelen, kissé szomorúan, de én is tudtam, hogy érti.

- Mintha valaha működött is volna. - válaszoltam idegesen enyhe gúnnyal a hangomban. Tudtam, hogy ez a téma előbb vagy utóbb elő fog kerülni. - Én egy sárvérű vagyok, te pedig egy Malfoy. Bolond voltam, hogy azt hittem együtt lehetünk.

- Kitalálok valamit. Ígérem neked. - fogta meg a kezeimet, s mondta a szemembe. - De addig is, maradjunk a jó öreg titkolózásnál.

- Ahogy akarod. Visszakísérsz? - ültem fel az ágyról. - Bár, hogy fog működni, ez a dolog, ha megcsókoltál a bálon?

- Van néhány ember, aki szívességgel tartozik nekem. Elintézem, hogy ez örökké a Roxfort falain belül maradjon.

- Ezzel kapcsolatban máris van egy rossz megérzésem. Reméljük minden jól alakul. - mondtam miközben beértünk a klubhelyiségbe, köszönésképp megöleltem, majd elmentem aludni.

Sosem tévedtek még a megérzéseim és ez most is így volt. Már akkor tudtam, hogy baj van, amikor megláttam Hermionet, mikor épp csak kiléptem a klubhelyiségből.

- Jó reggelt. - mondtam ásítva egyet. Sokkal jobban éreztem magam, mint tegnap.

- Ezt nézd meg! Miért nem mondtad? Hol marad, hogy a legjobb barátok mindent elmondanak egymásnak? Mióta megy ez?! - tolta a képembe az újságot, melynek mi voltunk a címlapján. Az arcom elfehéredett, amint megláttam a mozgóképet, amin én és Draco táncolunk, a kép éppen a nagy felirat alatt volt, ami azt írta, hogy "Egy Sárvérű és egy Aranyvérű szerelme."

- Ez... Hogy? Draco... - suttogtam magamnak, majd visszarontottam a klubhelyiségbe. - Vincent, hol van Draco? - kérdeztem a fiút, aki csak kérdő szemekkel nézett rám.

- Mióta felkelt nem jött ki. Szóljak neki?

- Megtisztelnél vele! - mondtam neki boldogan. Tudtam, ha Dracoval akarok járni, akkor a barátaival is jóban kéne lennem. Ekkor elém lépett és megsimogatta a fejem, majd elment Dracoért. Mármint inkább beordított.

- Draco, a barátnőd keress! - majd néhány perc múlva megjelent a talárját igazítva. - Chizuko keress téged. Igazából tényleg, olyan cuki, mint mondtad.

- Ha hozzányúlsz halott vagy! - nézett rá mérgesen.

- Már megtettem.

- Ugye tudjátok, hogy itt vagyok? - raktam morcosan karba a kezeimet.

- Igen, tudom, hogy itt vagy és most el is megyünk reggelizni. - fogta meg a karom és együtt sétáltunk ki.

- Chizuko Tsuky! Gyere ide és válaszolj! - hallottam Hermione hangját.