A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Te is láttad, nem?

- Nem hazudok, és nem vagyok bolond! - Harry már szinte ordított - Higgye el tanárnő, hogy láttam, és megtörtént!

- Hiszek magának Potter. - felelte szárazon McGalagony

- Mi? Tényleg? - kérdezte értetlenül Harry.

- A leírtak alapján pontosan ugyanazt látta, mint Chizuko. Vegye fel a hálóköntösét! Megyünk az igazgatóhoz.

- Harry! - lettem boldog, amikor belépett ő is a szobába, de a mosolyom lehervadt, amikor megláttam mellette a sápadt Ront. - Te is láttad, nem?

- Igen, láttam.

- Hogyan láttad a történteket? - kérdezte csendesen Dumbledore engem figyelve

- Hát... nem tudom - felelte alig leplezett ingerültséggel. - Úgy a fejemben volt az egész... - bökte ki végül

- Félreértetted a kérdést - szólaltam meg. - Te milyen szemszögből láttad az eseményeket? Például én a kígyó mellett sétáltam, miközben... Mindegy is! A lényeg, hogy te hogy láttad.

- Én voltam a kígyó - felelte - A kígyó szemszögéből láttam az egészet.

Nem sokkal később visszatér McGalagony Fred, George és Ginny társaságában. Mindhárman hálóruhában voltak és szemlátomást meg voltak zavarodva.

- Mi történt, Harry? - kérdezte rémülten Ginny - McGalagony professzor azt mondta, hogy te és Chizuko láttátok, hogy apa megsérült...

- Apátok megsérült a Főnix Rendjének végzett szolgálata közben. Hála Chizuko gyors érkezésének, elszállították a Szent Mugo Varázsnyavalya- és Rágkúráló Ispotályba - előzte meg Dumbledore Harryt. - Most Sirius házába küldelek benneteket, mert onnan könnyebb eljutni a kórházba, mint az Odúból. Édesanyátok is odaérkezik majd.

- Hogyan megyünk? - kérdezte megrendülten Fred - Hopporral?

- Nem - felelte Dumbledore. - A Hopp-hálózatott figyelik, úgyhogy a por pillanatnyilag nem biztonságos. Zsupszkulccsal utaztok. - Rámutatott az íróasztalán békésen álló üstre. A szoba közepén ekkor lángnyelv villant a levegőben, s nyomában egy arany madártoll hullott lassan a padló felé.

- Ez Fawkes figyelmeztető jelzése - szólt Dumbledore, s még röptében elkapta a tollat. - Umbridge professzor megtudta, hogy nem vagytok ágyban... Minerva menjen, magyarázza ki a dolgot... Találjon ki valami mesét... És szóljon Perselusnak, hogy Chizuko is elment.

McGalagony egy skót kockás suhanással eltűnt

- Gyertek hát! - szólította Dumbledore Harryt, a Weasley gyerekeket és engem. - Gyorsan, mielőtt hívatlan látogatónk érkezik. - Mi pedig az asztal köré gyűltünk. - Valamennyien használtatok már zsupszkulcsot? - kérdezte Dumbledore. Mindegyikőnk bólintott, és kinyújtottuk a kezünket a megfeketedett üst felé. - Helyes. Akkor háromra... Egy... Kettő...

Az egész egy másodpercig tartott: mielőtt Dumbledore kimondta a hármas számot a fejembe újra beleütött a fájdalom és éreztem, ahogy Tom mézes-mázas hangja újra belemászott a fejembe.

- Nem menekülhetsz a sorsod elől!

- Három... - ekkor hatalmas rántást éreztem a köldököm mögött, és a padlóval Tom hangja is eltűnt a fejemből, de már erre sem vehettem volna mérget. Aztán a talpam egyszer csak talajnak ütközött, de olyan keményen, hogy össze is roskadt. Az üst zörögve földet ért, én pedig felkiáltottam.

- Tom! - jött ki a hang a torkomon, amit még a teleportálás előtt akartam mondani. De már semmi sem volt ott, ahol utoljára láttam. Feltápászkodva megjegyezhettem, hogy a Grimmauld téri ház félhomályos, alagsori konyhájába érkeztünk meg. A tűz derengő fénye és az egyetlen szál, csöpögő gyertya magányosan elköltött vacsora maradékait világította meg. Ekkor pillantottam meg az aggódó arccal érkező Siriust. Borostás volt, hálóruha helyett nappali öltözékét viselte, s némi alkoholszag érződött rajta.