A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

4.év epilógus és 5.év prológus

A vonatra felszállva megkerestem a szokásos helyemet Harryék mellett. Cedrik halálát betudták, mint egy baleset, mert féltek az igazságtól. Az egész úton csak üresen bámultam ki a vonat ablakán. Visszaérve a vasútállomásra leszedtem a csomagjaimat, majd indulni készültem Harryvel, mert megbeszéltük, hogy újra együtt töltjük a nyarat.

- Szia. - köszöntem el Dracotól

- Mi ez a vérszegény elköszönés? - húzta fel kérdőn egyik szemöldökét.

- Mi van vele? Talán azt várod, hogy pukedlizek előtted vagy mi? Meg ez nem egy végleges búcsú, hisz jövőre találkozunk.

- 2 és fél hónap nélküled és az okoskodásaid nélkül. Azt hiszem meg fogok őrülni.

- Ne legyél drámakirálynő. - forgattam meg unottan a szemeimet. Ekkor Draco magához rántott és megcsókolt. Láttam Harry arcán, hogy sietni kéne, szóval rövidre fogtam a dolgot és Harry után indultam.

- Miért érzitek ti, hogy minden percben csókolóznotok kell?!

- Harry, ne legyél már féltékeny! Egész nyáron együtt lehetsz a "kishúgoddal". Plusz nem én tehetek arról, hogy Chonak Cedrik jött be és nem te.

- Ez egy hosszú nyárnak igérkezik. - nyőgött fel mikor visszaértünk Privet Drivei lakáshoz.

- Voltak már hosszabbjaink.

A nyár békésen telt és én személy szerint jól megvoltam, hisz a Dousleyk szerettek engem csak abból a tényből kifolyólag, hogy kik voltak a szüleim. Talán valamikor Június közepén meglátogatott miket Dobby, a házimanó, akit Harry még másodikban szabadított meg a Malfoyoktól.

- Szia Dobby. - köszöntem a most érkezett házimanónak. Egy üres parkban ültünk Harryvel és csak spontán beszélgettünk, mikor megjelent.

- Üdvözletem Chizuko! Harry mesélte, hogy kivel vagy. Remélem minden jól megy.

- Hé, Harry! Én akartam beszámolni Dobbynak arról, hogy mi történt!

- Hoppá?

- Nagyobb szád van neked Harry Potter, mint a Temzének! Egyébként jól megvagyok, te Dobby?

- Soha jobban, de attól félek indulnom kell. - ezzel pedig el is tűnt.

A nyár utána unalmasan telt egészen augusztus közepéig. Éppen egy-egy hintán ültünk az egyik elhagyatottabb játszótéren.

- Emlékszel, amikor Ron szüleinek a kocsijával mentünk a Roxfortba.

- Hogy felejthetném el. - mosolyodott el az emlék hallatán.

- Hiányoznak a többiek.

- Nekem is. Chizuko, ami év végén történt... Hogy kerültél oda?

- Amikor elkezdődött a próbád hangokat hallottam és megkerestem a forrását, de mire rájöttem, hogy az egy zsupszkulcs már késő volt.

- A zsupszkulcs magához hívott?

- Igen, de a legijesztőbb az volt, amit mondott. Kiolvasta a gondolataimat Harry és fogalmam sincs, hogy érthette, amit mondott!

- Tudom, hogy érzel.

- Nem, nem tudod. - ráztam meg a fejem - Neked ott a jóslatod arról, hogy legyőzöd Voldemortot, míg nekem fogalmam sincs, miért vagyok fontosabb számára, mint te.

- Ígérem idén kiderítjük.

- Szerintem csak elég lenne megkérdezni Voldit, hogy miért, hisz nem úgy néz ki mintha titkolná a terveit.