A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Okkulmencia

A szünet gyorsan telt, miközben sokat szórakoztunk. Draco idejének nagy részét a hálóban töltötte és olvasott valamit, esetleg lejött segíteni vagy valakivel sakkozott, de egyedül velem mert beszélgetni, másokkal csak akkor érintkezett, ha segített vagy kellett neki valami. Egyetlen egy kivétel a Harryvel való sakkozás, akkor igazán jót veszekedtek egymással, miközben próbálták megnyerni a játszmát. És jelenleg is ezt csinálták.

– Nem győzhetsz le Harry! Nézd, mindjárt meg is nyerem!

– Álmodban Draco! – Oh, igen-igen, nem említettem azt, hogy az egész dolog miatt utálja, ha valaki Malfoynak szólítja, így kiegyezett Harryvel, hogy mindenkit a keresztnevén szólít, ha ők is a keresztnevén szólítják.

– Harry, Chizuko drágám, lejönnétek a konyhába? Piton tanár úr beszélni szeretne veletek.

– Piton! – ugrottam fel örömömben, majd ledobva az olvasott könyvemet az ágyra, s megragadva az éppen játszó Harry karját, rohantam le az emeletről. Beérve a konyhába megpillanthattam, ahogy Piton és Sirius farkasszemversenyt tartanak.

– Jó napot! – köszöntem illedelmesen.

– Chizuko foglalj csak helyet – mutatott a maga melletti székre. – Te pedig Potter ülj le!

– Örülnék, ha nem parancsolgatnál a házamban, Piton. – Oh, ne, már megint kezdik...

– Hatszemközt kellene veletek beszélnem Chizuko és Potter, – szólt a tanár őr gúnyos fél mosollyal –, de Black...

– Én vagyok Harry keresztapja – mondta az előbbinél is hangosabban.

– Dumbledore utasítására vagyok itt – folytatta Piton. – De felőlem itt is maradhatsz, Black. Felteszem, rosszul esne, ha ebből is kimaradnál.

– Ezzel meg mit akarsz mondani? – csattant fel a férfi, és zajosan visszabillentette a székét.

– Bizonyára bosszant, hogy nem lehetsz hasznos tagja a Rendnek, mint Chizuko. – Hasznos tagja? Én mégis mit tettem, hogy hasznos legyek? – Apropó, az igazgató úr óhaja szerint a következő félévben okkulmenciát fogtok tanulni – mire felcsillantak a szemeim. Okkulmencia? Na, ezt már nagyon vártam.

– Mit fogok tanulni? – pislogott értetlenül Harry.

– Kérlek, megmagyaráznád neki... – fordult felém a professzor, én pedig megköszörülve a torkomat bele is kezdtem.

– Okkulmenciát Harry. Az elme mágikus védelme külső behatolással szemben. Kevésbé ismert mágiaág, de felettébb hasznos. Miért is nem gondoltam rá?

– Miért kell ezt az okklu... dolgot tanulnom?

– Mert az igazgató úr úgy látja jónak. Hetente egyszer különórán vesztek részt, külön. Nem mondhatjátok el senkinek mit tanultok, legkevésbé Dolores Umbridge-nek.

– Mintha akartam volna... – morogtam az orrom alatt.

– És ki lesz a tanárunk?

– Én – válaszolt, mire elállt a lélegzetem, annyira boldog voltam. Hisz végre valamit együtt csinálhatok újra a professzorral, mint harmadikban a főzeteket Lupinnak!

– Miért te tanítod Harryt?

– Mert az igazgató megteheti, hogy másokra bízza a kellemetlen feladatait. Illetve, ha már Chizukót elvállaltam, muszáj lesz Pottert is – majd felállt és kiindulni készült. – Hétfőn délután hat órakor várlak a dolgozószobámban, Potter. Ha bárki kérdezi, bájitaltan-korrepetáláson veszel részt. Aki látott már az órámon, nem fogja kétségbe vonni, hogy rászorulsz. Chizuko, te négyre gyere, nem hiszem, hogy bárki is kérdezni fogja hova mész, de ha mégis, gondolom. ki tudsz találni valami frappánsat – ezzel meglebbentette fekete köpenyét, és elindult az ajtó felé.