A szőke herceg (Draco Malfoy x OC)

Hé! Te vállalsz korrepetálást?

Kifelé igyekeztem átváltoztatástanról, mikor egy erős kéz megmarkolta a vállamat és magához rántott és majdnem elestem. Megfordulva megláttam a Mardekár egyik legnépszerűbb fiúját, Draco Malfoyt, aki egyébként zaklatta a barátnőmet, és bár nem igazán ismertük egymást annak ellenére, hogy ugyanazon ház diákságát díszesítjük, már rég ellenszenvesen gondoltam rá. Nem értettem, mit akarhat tőlem, de rá egy másodpercre egy magabiztos mosoly keretében, nem kertelve rákérdezett valamire, amit még inkább nem értettem.

– Azt mondták te vállalsz korrepetálást, Sárvérű. – Azért elvárnám, hogy hozzárakja a gazdag szót is, mivel lehet a szüleim muglik, de legalább pénzesek. Azonban ki akartam várni a végét, hátha valami jó is kisül ebből a beszélgetésből, ezért csak biccentettem egyet. Ekkor megvakarta tarkóját, és megajándékozva egy ideges pillantással folytatta. – Tudnál segíteni Bájitaltanban? – A Bájitaltanban? Piton tárgyában? Hát persze, hogy hozzám irányították, hisz egyik gúnynevem a Sárvérű mellett a Piton Kedvence volt. És ennek mégpedig oka volt, szóval teljesen igaz a gúnynév. Váratlanul ért kérdése, hisz nem gondoltam, képes csak úgy a segítségemet kérni, annak fényében, kikkel is barátkoztam. A gondolataim kiültek az arcomra, és a képzeletemben megannyi kérdőjel jelent meg a fejem mellett. Csak értetlenül bambultam a szőkeségre, aki meg még értetlenebbül nézett vissza rám. Ha valaki látta volna azt, ahogy egymást figyeljük, nevetésben tört volna ki. Ekkor, pedig eszembe jutott, hogy egyébként pont bájitaltanom lesz a griffendélesekkel, ami azt jelenti, hogy Hermione és én újra összedughatjuk a fejünket és megkérdezhetem tőle, mit kell tenni az ilyen helyzetekben, mert nekem dunsztom sincs. Mielőtt Draco bármivel is folytathatta volna mondandóját, eltűntem a hosszú folyosón. Viszont, ha belegondolok, elég sok lehetőség nyílna meg, amit kihasználva tehetném könnyebbé az életem. Ez pedig lázzal töltött el. Megérkezve a terembe ledobtam magam Hermione mellé, felé küldve meghökkent pillantásaimat.

– Valami baj van Chizuko? – húzta össze szemöldökeit, miközben kócos göndör haját igazgatta.

– Ki nem találod mi történt! – válaszoltam enyhe izgalommal a hangomban.

– Na, mi?

– A zaklatód épp most kért meg, hogy korrepetáljam Bájitaltanból – meséltem olyan büszkén a történtekről, mintha épp kitörtem volna az Azkabánból.

– Elvállaltad? – tátotta el a száját kissé értetlenül.

– Öhm... Hát még nem döntöttem, de úgy gondolom, a tudást mindig öröm megosztani. Szóval, te mit mondasz?

– Nagyon jól tudod milyen véleményen vagyok Malfoyról. Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lenne, de a hangodból ítélve már mindegy.

– Ez nem igaz! Nem véletlenül kérdeztelek meg. Számomra az egész szituáció furcsa, ezért kérdezlek meg téged, mert te jobb emberismerő vagy, mint én.

– Igen, teljesen igazad van. Ezért is tudom, hogy hiába fogom neked mondani, hogy ez nem jó ötlet, amit már említettem is, te már elhatároztad magad és nem foglak tudni megállítani, mert még Harrynél is makacsabb vagy.

– Ezzel nem haladtunk előrébb.

– Nem én hozom a döntéseidet Chizuko. Állj a sarkadra és találd ki mit akarsz tenni! – bátorított, mire csak csalódott sóhajjal visszatértem a tananyagra. Szerencsére nem vettek észre beszélni minket, de a következő pillanatban Piton kihívott, hogy megmutassam a tudásom legjavát.

Megcsináltam az órai főzetet, alig néhány szempillantás alatt, miközben mindenki rám figyelt. Piton megnézte, mit alkottam, majd enyhén mosolyogva közölte, hogy kiváló és a Mardekár kap huszonöt pontot. Visszafelé menet Harry halkan odasúgta, hogy jó voltam, mire én csak meghúztam a vállam, hisz, mivel általában folyamatosan tanulok, nem kapok rossz jegyet.